Már „bugyog” a Forrás

1991 áprilisa óta a Síp utca 12. alatt működik a „Forrás”, a Joint támogatásával létrehozott Audiovizuális Ifjúsági Oktatóközpont.

A Központ létrehozásának gondolata 1990-ben vetődött fel. Mivel Magyarországon ilyen intézmény még sohasem működött, Fritz Zsuzsa – a program egyik irányítója -, egy hónapos amerikai és izraeli tanulmányúton vett részt.

• Sok úgynevezett „resource center”-ben jártam – meséli -, így lassan kirajzolódott előttem, hogy milyen feladatot tölthetne be a Központ Magyarországon.
• A polcokon rengeteg könyv és számos videokazetta van. Hogyan tudják ezeket használni?
• Ezek mind-mind segédeszközök azok számára, akik akár formális, akár informális keretek között zsidóságról, Izraelről oktatnak vagy hébert tanítanak. A különböző könyvek, kazetták, diaképek, poszterek, segédanyagok témák szerint vannak rendszerezve. Így például külön-külön polcokon találhatók a különböző ünnepekről, Izraelről szóló kiadványok, óratervek, külön fiókban találhatók a diaképek, ugyanúgy, mint ahogy a különböző témákat feldolgozó játékok is.

– Kiket vár a Központ?

• Várjuk az ifjúsági szervezetek vezetőit, az iskolák, és a Talmud Tórák tanárait, az óvodák vezetőit, mindazokat, akik zsidó oktatással foglalkoznak, vagy a későbbiekben ezen a területen szeretnének működni. Célunk emellett az is, hogy anyagainkat, modern tanításai módszereinket – amire, azt hiszem, nagy szükség van a zsidó oktatás fejlődésének felgyorsítása érdekében – magunk vigyük el, és mutassuk be az érdekelt intézmények falai között. Mivel nemcsak feltételezzük, hanem tudjuk is, hogy a Forrásnak jelentős hiánypótló szerepe van, ma már „megszaporodva”, Sommer László tanárral együtt végezzük ezt a munkát.
• Az itt fellelhető anyagok hogyan kerültek a Központ birtokába?
• A segédeszközök, könyvek, játékok számottevő része Amerikából és Izraelből származik. Megvásárlásukhoz a Joint adta a támogatást. A kínálat lélegzetelállító volt, éppen ezért megpróbáltam azokat az anyagokat kiválasztani, amelyek ma Magyarországon a legjobban használhatók.
• A könyvek angol vagy héber nyelvűek. Nem határolja ez be felhasználhatóságukat?
• Részben természetesen behatárolja, és nem is kis problémát jelent az anyagok lefordítása. Ehhez önkéntesekre lenne szükségünk, akik ezzel a munkával egyrészt segítenék a tevékenységünket, másrészt megismerve az itteni lehetőségeket, talán saját munkájukat is megkönnyíthetnék.
• Mennyire élvezhetik a Központ előnyeit a vidéki közösségek?
• Egyelőre, sajnos, nem nagyon. Először szeretnénk, ha Budapesten válnánk ismertté, de emellett természetesen lehetőség van arra is, hogy vidékiek is meglátogassanak minket. Később – igény szerint – működésünket vidékre is szeretnénk kiterjeszteni.
• Mennyire elterjedtek külföldön az ilyen intézmények?
• Ahol számottevő zsidó közösség él, már régóta működnek hasonló létesítmények, és jelentős a szerepük az oktatásban. Nálunk ez az első ilyen jellegű intézmény, és mint ilyen, meglehetősen szokatlan.
• A helyiségben van video is, valamint egy kör alakú asztal, székekkel. Tanítási órákat is lehet itt tartani?
• Igen, lehetséges, persze nem ez az elsődleges cél. Mint már említettem, azt szeretnénk, hogy az oktatók megismerjék az itt található anyagokat, azok felhasználásának különböző módjait, ezért úgy rendeztük be a helyiséget, hogy egy-egy foglalkozást is meg lehessen itt tartani, mód legyen kazettát hallgatni, videofilmét nézni.
• Az eddigi tapasztalatok alapján, mely témák iránt van a legnagyobb érdeklődés?
• Az ünnepekkel foglalkozó anyagok és az Izraelről szóló kiadványok a legnépszerűbbek.
• Terveztek valamiféle reklámhadjáratot?
• Szeretnénk, ha minél többen tudnának rólunk. Számos figyelemfelkeltő előadást, foglalkozást tervezünk, s nemcsak helyben, hanem a különböző intézményekben is. Reméljük, törekvésünk nem marad egyoldalú, és a kapcsolatokat kiépítve, hamarosan ismertté és hasznossá válunk minden érdekelt és érdeklődő számára.

Sándor Anita