Már a sírkő sem szent

Írta: Pál Katalin - Rovat: Archívum

Már a sírkő sem szent?

Még nem jelent meg a Szombat áprili­si száma, amiben később olvastam a Kozma utcai temető közel tízmillió forin­tos munkáját végző, nem létező kisipa­rosról, amikor márciusban nekem is akadt egy fantomom. Özvegy és gyer­mektelen nagynénémnek, Szemzőné Pál Ibolyának tíz éve sírkövet állíttatott barát­nője és egyetlen testvére, az én apám. Már ők is halottak, néhány héttel ezelőtt a temetőben megdöbbenéssel tapasztal­tam, hogy a sok milliót érő márvány na­gyobb része, az egyenként két méter ma­gas és majdnem olyan széles két pilon eltűnt, az egyiken nagyapám, Pál Ernő mártíromságára emlékező felirattal.

Arról már sokat hallottam, hogy teme­tőkből nemes anyagokat ellopnak, de hogy azt a hivatal tudtával tegyék, még nem. A temető vezetősége ugyanis meg­bízottamnak azt az információt adta, hogy a sírkövet az ő engedélyükkel vitte el egy hölgy, aki a barátnő örökösének mondta magát, s akiről annyit tudnak, hogy Svédországban él. Nem tudom, hogy hitegetésnek tartsam, vagy gúnyo­lódásnak, mert azt üzenték: majd elkül­dik az asszonyt hozzám.

Tudomásom szerint nemcsak a tete­mek háborgatása, hanem a sírkő fölös­leges megbontása is kegyeletsértés. Ezúton is nyilvánosságra kívánom hozni: felháborítónak tartom az eljárást.

Pál Katalin mérnök

Címkék:1998-05