Már a sírkő sem szent
Már a sírkő sem szent?
Még nem jelent meg a Szombat áprilisi száma, amiben később olvastam a Kozma utcai temető közel tízmillió forintos munkáját végző, nem létező kisiparosról, amikor márciusban nekem is akadt egy fantomom. Özvegy és gyermektelen nagynénémnek, Szemzőné Pál Ibolyának tíz éve sírkövet állíttatott barátnője és egyetlen testvére, az én apám. Már ők is halottak, néhány héttel ezelőtt a temetőben megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a sok milliót érő márvány nagyobb része, az egyenként két méter magas és majdnem olyan széles két pilon eltűnt, az egyiken nagyapám, Pál Ernő mártíromságára emlékező felirattal.
Arról már sokat hallottam, hogy temetőkből nemes anyagokat ellopnak, de hogy azt a hivatal tudtával tegyék, még nem. A temető vezetősége ugyanis megbízottamnak azt az információt adta, hogy a sírkövet az ő engedélyükkel vitte el egy hölgy, aki a barátnő örökösének mondta magát, s akiről annyit tudnak, hogy Svédországban él. Nem tudom, hogy hitegetésnek tartsam, vagy gúnyolódásnak, mert azt üzenték: majd elküldik az asszonyt hozzám.
Tudomásom szerint nemcsak a tetemek háborgatása, hanem a sírkő fölösleges megbontása is kegyeletsértés. Ezúton is nyilvánosságra kívánom hozni: felháborítónak tartom az eljárást.
Címkék:1998-05