Mailer, Amerika korholója

Forrás: Népszava

2007. november 17. / Várkonyi Tibor Nyolcvannégy évesen halt meg múlt szombaton New York egyik kórházában Norman Mailer, akit sokan (a többség) a XX. század második felének legnagyobb amerikai írójaként tiszteltek. Sok kitűnő európai fővárosnál hamarabb jelent meg nálunk utolsó nagy regénye (Várkastély a vadonban), amely teljes a maga nemében, mégis befejezetlen maradt.

	Norman Mailer

Három kötetre tervezte Hitler életének megírását, ami túl a nyolcvan esztendőn vitathatatlanul merész vállalkozás volt. Torzó maradt a maga nemében, de olyan, amely így is teljes irodalmi élményt nyújtott, még ha, mint csaknem minden alkotásának, akadt szapuló bírálója is.

Mailer még a literatúrán belül is rendkívül sokszínű egyéniség volt. Regényíró, esszéista, gúnyiratok szerzője, riporter, filmszerző, a tengerentúl kulturális életének élő lelkiismerete. Kétszer is kapott Pulitzer-díjat, egyszer az amerikai könyv nagydíját (National Book Award), és mindezek után újra meg újra föltárta az USA helyzetének fonákságait. Harcolt a maga idejében a vietnami háború ellen, könyörtelenül ostorozta az ifjabb Bush iraki kalandját, és rajzolt portrékat, egyebek között Marilyn Monroe-ról is.

Brooklyni zsidó kispolgári családban nevelkedett föl, és már ifjan az irodalommal jegyezte el magát. Falta Hemingway, Dos Passos és Steinbeck műveit, és a Harvardon a diplomáján még meg sem száradt a tinta, máris a frontra vágyott, hogy akárcsak Hemingway, aki az első világháborúról megírta a Búcsú a fegyverektől című remekművét, ugyanezt tegye a másodikról. Így készült el huszonöt éves korában a Meztelenek és holtak.

Felejthetetlen hírlapírói munkássága is. Megörökítette az ökölvívás páratlan eseményét, a Mohammed Ali–Foreman párviadalt, a világűr meghódítását, politikai eseményeket, maró és könyörtelen portrét rajzolt Nixonról, Reaganről és másokról. Volt egy balszerencsés, és előreláthatóan vesztes személyes kalandja is: sikertelenül jelölte magát New York polgármesterének tisztségére. Egyébként is fura figura volt. Hatszor nősült, és az 1960-as évek elején ocsmány botrányba keveredett, amikor második asszonyát egy átivott éjszaka után megkéselte. Bebörtönözték, de mert a sértett a hatóságoknál nem tett panaszt ellene, megúszta.

Nevezetes könyve volt még A hóhér dala, viszont a búcsúkötet, a Hitler gyermek- és ifjúkorát elbeszélő fiktív történet a kritikától – mint csaknem mindig életében – kapott hideget és meleget. Akadt, aki dicshimnuszt zengett róla, más a sárga földig leteremtette. Alig egy évtizeddel ezelőtt, egy lapnyilatkozatában így festette le a maga szubjektív képét otthonáról, az Egyesült Államokról: „Bámulatos nőszemély. Sebez és förtelmes bűnöket követ el, mesés szépségét egyetlen méreggel teszi tönkre: a pénz hatalmával.” Van, aki azt vallja, ha európai lett volna, bizonyára szociáldemokratának vallja magát, de hát ezt valószínűleg maga cáfolta volna meg. Annyi szent, hóbortos élete ellenére is körömszakadtáig az igazságért szállt síkra.