Máhzorvarázs
(Nagyünnepi mahzor. Fordította és magyarázta: Dr. Krausz Fülöp. III. rész: Kol-Nidre estjére. [Az 1942. évi debreceni kiadás hasonmás kiadása] Masvoret Avot Alapítványi Iskola és az M & G. Memóriái Foundation 1993. 144 oldal, ár nélkül.)
Családunkban, egy falusi zsidó családban mindenkinek megvolt a „máhzerlije” – az az ünnepi imakönyv, ami vagy sorozatból állt, vagy egyes kötetekből. Más kiadásúból imádkozott édesapám, másból édesanyám, s nekünk, a fivéremnek és nekem is megvolt a magunk „sziderlije” és „máhzerlije”. Vándor árusoktól vásároltuk – úgy, mint Mendele Mojkhér Szforim vásárlói -, de mert ez a dolgok rendje, elhunyt elődöktől is maradtak ránk kötetek. Ez utóbbiak kissé szigorúbbak voltak: ugyanis fordítatlan imaszövegek vagy a megszokott betűktől eltérő héber vagy gót betűkkel nyomott fordítások kísérték az imák szövegét, utóbb tudtam meg, hogy ezek az eltérő betűk az úgynevezett Rási-betűk és az általuk közvetített szöveg jiddis, esetleg német nyelvű volt.
Meghitt társaink voltak azok az egykori ünnepi imakönyvek – sokukat „Schlesinger Jos.” adta ki -, s ezek az imakönyvek – mint gazdáik nagy része – a kor, a holocaust áldozataivá lettek.
Az utóbbi években, ahogy a Magyarországon megmaradt zsidóságban ébredezett, vagy éppen föléledt a hovatartozás bizonyossága és fölerősödött a velejáró nosztalgia is, több, elsősorban izraeli intézmény hozzákezdett a zsidó vallás gyakorlásához régóta nélkülözött mindennapos és ünnepi imakönyvek vagy éppen a Sulhán Árukh hasonmás újrakiadásához. (Csak zárójelben említem meg – pedig külön méltatást érdemelne -Pollák Kaim 1881-ben megjelent Héber-magyar teljes szótár-ának a Budapesti Református Theológiai Akadémia által történt kiadásait.)
Most ez a facsimile folyamat egy újabb kiadvánnyal bővült.
A kötet külön címe: „Sorsdöntő napok”, s tartalmazza a Kol nidré est jenek imáit – de ennél jóval többet. A mártírhalált halt, nagy tudású szerző világos szavakkal értelmezte a Jom-kippur alapeszméit, a Sulhán Árukh idevonatkozó rendelkezéseit, s ami még több: a magyar nyelv fordulatait remek érzékkel alkalmazta az áhítatos héber szövegek átültetésére. Külön méltatást érdemelnek azok a magyarázó jegyzetek, amikkel az egyes szövegrészeket valódi hozzáértéssel, más kommentátorok véleményének figyelembevételével – vagy azokkal vitatkozva – kifejtette az ima valódi gyökereit és mondanivalóit. Egyetlen példát hadd említsek, azt a részt, amiben Isten tizenhárom tulajdonságáról elmélkedik (80-87. lap); innen idézek: „Hogyan egyeztethető össze az isteni irgalommal a kegyetlen halál, amelytől egy életen át rettegünk, és mikor bekövetkezik, siralmat és bánatot hagy önmaga után?
Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az Isten-fogalommal szöges ellentétben állana az olyan felfogás, mintha Isten jóvátehetetlen kegyetlenséget akarna elkövetni rajtunk. […] A lélek a földi életben elidegenített állapotban van […] Isten visszaveszi gyermekét az elidegenített állapotból, mert elvégezte földi pályafutását, és elviszi abba az ő világába, melynek mibenlétét, az ő kifürkészhetetlen akaratából, meglátnunk nem adatott. ”
Pár éve – 1989-ben – jelent meg Izraelben az a máhzor, amit az áldott emlékű Hevesi Simon fordított magyarra. Talán akad még hozzáértő kutató, aki vállalkozik rá, hogy Krausz Fülöp fordítását egybevesse a Hevesifélével. S ha igen, ki fog tetszeni, hogy a két tudós fordítása korántsem egyezik, mindkét fordítás szép, de másképpen szép. Mindenképpen öröm, hogy most már Krausz Fülöp máhzorja is gyarapítja a zsidó múlt emlékeinek jelenlétét.
A kötet elején néhány ajánló levelet olvashatunk, így Ráv Jákov Joszéf Singertől és Ráv Slomo Krausztól, és egy „Kései előszót ”-t, aminek a magát szerényen csupán M. Z. M. monogrammal jelölő szerzője a kötet előtörténetét illetően nyújt eligazítást az olvasónak.
A kötet elegáns, de nem hivalkodó küllemével segít valósággá tenni azt az érzést, amit e sorok szerzője „máhzorvarázsnak” nevez.
Címkék:1994-10