Magyarországi zsinagógák

Kevés könyvről mondhatjuk el, hogy ér­tékét aktuális kultúrtörténeti és könyvtörté­neti jelentősége egyszerre adja. E könyv ezen kevesek közé tartozik.

A téma magyarországi megjelenését megelőzte egy New York-i kiadású könyv (1986-ban). De míg az előző inkább al­bumnak tekinthető, addig a magyar „válto­zat” sokéves kutatómunka eredménye­képp, majdhogynem enciklopédikus tömör­séggel dolgozza fel mind a történeti (értsd: a magyarországi zsidóság története a ró­mai kortól 1918-ig), mind az igen gazdag település- és építészettörténeti témakört. Külön fejezet foglalkozik egy alapszintű is­mertetés keretében a zsidó vallási szimbó­lumok jelentéstartalmával és a zsinagógá­nak mint a „gyülekezés házának”, a „tan házának”, az „imádság házának” liturgikus szerepkörével.

Az egyes városok és községek zsinagó­gáinak tárgyalását egy, a településtörténet zsidó vonatkozású történetét taglaló feje­zetrész vezeti be, majd a már említett tele­pülés zsinagógájának részletes építészet- történeti és építészeti leírása következik. Konkrétan egy-egy zsinagóga építészeti sajátosságain túlmutatva, a Magyarországi zsinagógák formai alakulása stílusok sze­rint című fejezet elolvasása után nagyobb távlatú építészettörténeti nézőpontból is gazdagíthatjuk ismereteinket. E fejezet a gótikus zsinagógáktól az eklektikus stílusúakig terjedően tényekkel támasztja alá: a zsidó szakrális építészet igen erős szálak­kal kötődik az európai és ezen belül a magyarországi építészettörténet főbb vo­nulataihoz.

A könyvhöz Schőner Alfréd országos ve­zető főrabbi írt előszót.