Irracionalitás

Lugosi Viktória

Nézem az Afganisztánról szóló brit do­kumentumfilmet, és a rejtett kamera kétséget kizáróan mutatja, ahogy az ENSZ pénzéből felépült sportpályán a közönség nagy ovációja közepette em­bereket végeznek ki. A két férfit és há­rom nőt házasságtörésen kapták, a tálibok pedig nem húzták az időt kétes ér­tékű bírósági eljárásokkal. Fejbe lőtték őket és kész. A megkérdezett tálib ve­zető, a már nyílt interjúban az ENSZ-et hibáztatja. Azt mondja, nem érti, miért kérik számon rajtuk, hogy más célra használják a sportpályát, mint amire építették. Nekik nincs vesztőhelyük! Ha majd az ENSZ épít nekik egy vesztőhe­lyet, akkor majd a sportpályán focizni fognak. Világos nem?

Nem tudom, hol volt mostanáig ez a film, és hogy miért is lapoztam át eddig az afgán híreket. Vagy nem volt mit át­lapozni? Tudtam, hogy lerombolják a Buddha szobrokat, de úgy gondoltam, irracionális fanatizmus, ilyen is van a vi­lágban. Azt már a limonádé ízű, ámde mégis dokumentarista hercegnős regé­nyekből tudjuk néhány hónapja, hogy a szaudi apák, ha foltot vélnek felfedezni lányuk becsületén, akkor saját kezűleg gyilkolják meg őket, méghozzá az erre a célra szervezett pompás partykon, az összegyűlt nagyérdemű nagy megelégedettségére. Tudomásul vesszük, hogy a férjek, ha elégedetlenek mondjuk huszonéves feleségükkel, egy lezárt szo­bába csukják őket, s innentől a szolgák életük végéig egy lyukon tolják be neki az ennivalót, halálukig nem láthat em­bert, könyvet, de mást sem, mint a négy falat.

Irracionalitás. Akárcsak a gyerekek terrorista kiképzése, a szent háború, a levélbe zárt gyilkos porok. És akkor jönnek a szabadelvű filoszok, és azt mondják, hogy ezt a népet is meg kell érteni, mert ha nem lenne globalizáció, meg szegénység, akkor nem bántottak volna senkit. Mert hiszen kell lenni logi­kus magyarázatnak, és ez az egyetlen.

Itt van egy szegény, elmaradott kö­zösség, amelynek erre kiképzett tagjai minden jel szerint internetes levelezé­sében egy-egy ártatlan, úgynevezett jpg formátumú családi fénykép, mások számára érthetetlen digitális jelei közé rejtik a terrorista üzeneteket, és erre a világ vezető hatalma azután jön rá, hogy éveken át dollármilliókat költött olyan program futtatására, amely a le­velekből kiszűri a beleírt bomba, támadás és hasonló szavakat. Ez sem kevésbé irracionális. Időközben Afga­nisztánban betiltják az angol nyelvet, s csador ide vagy oda, vallásos férfiak többé nem tartózkodnak egy helyiség­ben nőkkel, New Yorkban kampányt kezdenek, hogy tudassák, a The New York Times-t nem a városban nyomják, nyugodtan meg lehet érinteni, azaz ve­szélytelen az olvasása, Brüsszelben egy fehér poros csomag átvétele után kide­rül, baj esetén milyen veszélyekkel jár a rutinszerű kézfogás. Irracionális.

Mindenestre az emberek életösztöne határtalan. Amikor pesti ismerősöm NY-ban élő lányának azt üzeni, biztos, ami biztos, menjen és vásároljon be néhány napra való élelmet, elégedetten nyugtázza, hogy a terhes nagylány szót fogadott. Csak utóbb derül ki, hogy nem száraztésztát, meg cukrot és ba­bot vett, ahogy ő képzelte – mert a ru­tin nagy úr -, és még csak nem is csir­kelevest vagy chilikonzervet az esetle­ges nehéz napokra, hanem fagylaltot, négy ízben, mert lehet, hogy a bajban majd nem lehet pisztáciát kapni.

Úgyhogy pánik ide vagy oda, a hely­zet még nem annyira rossz. Ugyan min­denki szorongással nyitja ki a leveleit, és a porcukor látványa is sokkoló, de még mindig több Viagra fogy, mint amennyi Cipromax, azaz lépfene elleni gyógyszer. Mert nem csak hajózni kell…