„Külvárosi idill”

Írta: Gantner Brigitta - Rovat: Archívum, Történelem

 Budapest XVII. kerület: Rákos­hegy, Rákoscsaba, Rákoske­resztúr, Rákosliget és Rákoskert. Három zsidó temető és három zsi­nagóga maradt az itt élt közösségekre emlékeztetve.

Rákoshegyen a Paraj utca 6. szám alatt álló zsinagóga épülete 1928-30 körül épült. A II. világháború után először bútorraktár volt, majd a 60-as évektől az MTA könyvraktáraként működött, a jövőben pedig baptista templomként fog funkcionálni.

A Napkelet-közben található zsidó temető nagyobb részéből a sírkövek már eltűntek, a megmaradtakat csak a fák őrzik.

Rákoscsabán 1890-ben említik először a zsidó imaházat, 1923-ban építettek újat. Ma meglehetősen átalakítva az Anna utcában élelmiszerboltként látható.

A közösség temetője a Göcsej utca egyik oldalán terült el. (Mi még sze­rencsések voltunk, hiszen az utolsó sírköveket sikerült lefényképeznünk.) A fényképezést a XVIII. kerületi ön- kormányzat által rendezett hely- történeti kiállítás számára végeztük. Az anyagot a helybeli zsidó közösség történetéhez, a kiállításszervezők kéré­sére az MTA Judaisztikai Kutatócsoportja gyűjtötte. Hatalmas területen, hosszas kutatás után lelhetők fel a lera­kott szemét közt a „bozótos” aljában.

Rákoskeresztúron minden közösségi intézmény eltűnt, maga az utca sem létezik már, amelyben az imaház állt. Csak annyit tudunk, hogy a Podmaniczky-kastély közelében a Pesti útról nyílt. A kóser mészárszék a jelen­legi buszvégállomás mellett volt.

Rákosligeten a XVII. utcában a zsi­nagógában szinte a legutóbbi évekig működött a bíróság. A hivatal elköl­tözése után maradt a belülről teljesen szétvert épület, amelyet sikerült annyira átalakítani, hogy eredeti funk­ciójára semmi sem emlékeztet.

A temető a Bártfa utca és a szán­tóföldek találkozásánál fekszik. Gond­nok van, így a sírkövek még láthatók. A viszonyokat látva született meg az a gondolat, hogy szeretnénk Budapest összes külkerületében (pl. Cinkota. Csepel) hasonló jellegű megörökítést végezni, hiszen egy-két év múlva semmi sem fog fennmaradni, és ha a jelenlegi állapotokra felhívjuk a figyel­met, talán eszébe jut valakinek, leg­alább a levéltárban utánanézni ezeknek a közösségeknek és emlékeiknek.

Szöveg: Gantner Brigitta Fotók: Hecker András

támogatás

Címkék:1994-05