„Külvárosi idill”
Budapest XVII. kerület: Rákoshegy, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget és Rákoskert. Három zsidó temető és három zsinagóga maradt az itt élt közösségekre emlékeztetve.
Rákoshegyen a Paraj utca 6. szám alatt álló zsinagóga épülete 1928-30 körül épült. A II. világháború után először bútorraktár volt, majd a 60-as évektől az MTA könyvraktáraként működött, a jövőben pedig baptista templomként fog funkcionálni.
A Napkelet-közben található zsidó temető nagyobb részéből a sírkövek már eltűntek, a megmaradtakat csak a fák őrzik.
Rákoscsabán 1890-ben említik először a zsidó imaházat, 1923-ban építettek újat. Ma meglehetősen átalakítva az Anna utcában élelmiszerboltként látható.
A közösség temetője a Göcsej utca egyik oldalán terült el. (Mi még szerencsések voltunk, hiszen az utolsó sírköveket sikerült lefényképeznünk.) A fényképezést a XVIII. kerületi ön- kormányzat által rendezett hely- történeti kiállítás számára végeztük. Az anyagot a helybeli zsidó közösség történetéhez, a kiállításszervezők kérésére az MTA Judaisztikai Kutatócsoportja gyűjtötte. Hatalmas területen, hosszas kutatás után lelhetők fel a lerakott szemét közt a „bozótos” aljában.
Rákoskeresztúron minden közösségi intézmény eltűnt, maga az utca sem létezik már, amelyben az imaház állt. Csak annyit tudunk, hogy a Podmaniczky-kastély közelében a Pesti útról nyílt. A kóser mészárszék a jelenlegi buszvégállomás mellett volt.
Rákosligeten a XVII. utcában a zsinagógában szinte a legutóbbi évekig működött a bíróság. A hivatal elköltözése után maradt a belülről teljesen szétvert épület, amelyet sikerült annyira átalakítani, hogy eredeti funkciójára semmi sem emlékeztet.
A temető a Bártfa utca és a szántóföldek találkozásánál fekszik. Gondnok van, így a sírkövek még láthatók. A viszonyokat látva született meg az a gondolat, hogy szeretnénk Budapest összes külkerületében (pl. Cinkota. Csepel) hasonló jellegű megörökítést végezni, hiszen egy-két év múlva semmi sem fog fennmaradni, és ha a jelenlegi állapotokra felhívjuk a figyelmet, talán eszébe jut valakinek, legalább a levéltárban utánanézni ezeknek a közösségeknek és emlékeiknek.
Szöveg: Gantner Brigitta Fotók: Hecker András
Címkék:1994-05