Kultúrharc az alsónadrág körül

Tragikomikus eseménnyel gyarapo­dott az Izraelben évek óta zajló kul­túrharc csatáinak sora: az ország Függetlenségi Napjának egyik ünnep­ségén nézeteltérések robbantak ki vallásosok és szekulárisok között a Batseva táncegyüttes műsorának egy avantgárd részletével kapcsolatban.

Az együttes tagjai, a műsor egy pont­ján nekiláttak volna, hogy ortodoxokat utánzó öltözéküket ledobálják magukról, hogy a végén trikóban és rövid alsóban maradjanak a színpadon. Mindeközben a hagyományos pészachi dal, az Echád mi jodéa (Ki tudja, mi az egy?) szólt vol­na, melynek refrénje: „Egy az Isten égen és földön”. Az ortodox vallási vezetők sé­relmesnek találták, hogy a Függetlenségi nap eseményeinek sorában egy ilyen – számukra blaszfémiát jelentő – darab is he­lyet kapjon, ezért, mi­dőn a szervezők nem vették le a darabot a műsorról, a Legfel­sőbb Bírósághoz ro­hantak, aztán a kor­mány megbuktatásá­val fenyegetőztek, vé­gül Ezer Weizman köztársasági elnökhöz fordultak. Az elnök, a cionizmus (sokak szemében régimódi) tántoríthatatlan hí­ve, mindent elkövetett a jubileumi ün­nepség megmentéséért, ezért azzal a ja­vaslattal állt elő, hogy a táncosok vetkő­ző produkciójukat hosszú alsóban fejez­zék be. Az ortodoxok és a tánckar me­nedzsmentje elfogadta a kompromisszu­mot, ám a táncosok a művészi szabad­ság tűrhetetlen sérelmének tekintették a hosszú alsónadrágot és inkább lemond­ták az előadást.

A Batseva szóban forgó produkcióját eddig már 150 ezer ember látta Izrael­ben, ráadásul a jubileumi előadásra egy kellemes szabadtéri esztrádműsor kere­tében került volna sor. Semmi sem pre­desztinálta hát arra, hogy országos ügy legyen belőle, a lapok címoldalon foglal­kozzanak vele, kultúrharcot kiáltva. Izra­ elben azonban, ahol a feszültség a két tá­bor között régóta halmozódik, egy alsó­nemű is ok lehet a konfliktusra. A több­ségében baloldali, liberális művészek, al­kotók precedens értékűnek vélték az esetet. Közülük mintegy háromszázan (főleg a szórakoztatóiparból) a gálaest másnapján a Diaszpóra múzeum elé vo­nultak és az odalátogató két vallásos mi­nisztert illették szemrehányásokkal. Töb­ben – az incidens kiváltó okára emlékez­tetve – levették ingüket illetve blúzukat, néhányan pedig „Khomeini!”, „Cenzorok!”, „Fasiszták!” kiáltással üdvözölték a kormány tagjait, sőt, a Jerusalem Post tudósítója szerint még a „Piszkos zsidók!” kiáltás is elhangzott (!).

A Bat Seva tagjai a vallásos tábor eluta­sítását főleg azért sérelmezték, mert ér­telmezésük szerint a produkció épp a val­lásosok irányában tett gesztus volt – ezért szerepelt benne a hagyományos dal és a hagyományos öltözék. Az ortodoxia azon­ban nem értékelte a posztmodem formá­ban előadott közeledési kísérletet.

Az izraeli sajtó az eset kapcsán áttekin­tette a két tábor közötti korábbi ütköze­tek sorát így Cvi Hendel vallásos cionis­ta képviselő beadványát a Legfelsőbb Bí­rósághoz, melyben kérte Amos Oz Izrael-díjának visszavonását, amiért az író tíz évvel korábban a Gus Emunim mozgal­mat „vad messianisztikus kultusznak” nevezte. (A Gus Emunim vezető szerepet játszik a hebroni telepesek között.) Föli­dézték a vallásosok megismétlődő roha­mait az izraeli televízió egyes szatirikus műsorai ellen, melyekben a társadalom egyetlen szereplője – így az ortodoxia – sem menekül a vitriolos gúny elől. „nem csak cenzúrával lehet valamit megfojtani – mondotta a radikális Merec párti Sulamit Aloni, a baloldali kormány idején kultuszminiszter – hanem a költségvetés pénzek elapasztásával is.” Ezzel arra utalt, hogy a vallásos pártok növekvő po­litikai befolyásukat a szociális intézmé­nyeik számára kicsikart juttatások eme­lésére használják, elvonva a forrásokat más – esetleg kulturális – projektek elől.

*

Az izraeli Dana International nyerte az idén májusban Londonban megren­dezett Eurovíziós Dalfesztivált. Izrael ez­zel már harmadszor nyerte el a díjat, ami előkelő helye a nyugat-európai nemzetek közti versenyben. Az egyértelmű öröm­hír Izraelben azért ürömhír sokaknak, mert az énekesnő transzszexuális – ere­detileg férfinak született és operáció út­ján nyerte el mostani nemét. Az értékes trófeát hazahozó énekesnőt, aki a londo­ni közönség egyik kedvence volt, a kor­mány és a Kneszet kulturális bizottsága is fogadta – ám a vallásos pártok képvi­selői érkezte előtt kivonultak. Avraham Ravitz, az Egyesült Tóra Zsidóság képvi­selője kijelentette: „Ez a szubkultúrák primitív modernizmusának csúcsa.” Chajim Miller, Jeruzsálem ultraortodox alpolgármestere pedig azt közölte, hogy a dalfesztivált jövőre nem fogják Jeru­zsálemben megrendezni – Dana ugyanis ezt a jogot is kivívta győzelmével.

Ehud Olmert főpolgármester azonban röviden lezárta a vitát: „A jeruzsálemi vá­rosházán enyém a döntés. Itt nem volt, nincs és nem is lesz kulturális vagy poli­tikai cenzúra. A jövő évi versenyt Jeru­zsálemben fogják megtartani.” „Megér­demlik a gratulációt!” – mondta Netanjahu miniszterelnök is – aki szóvivője út­ján fejezte ki jókívánságait az énekesnő­nek és teamjének. Netanjahu is leszö­gezte, hogy a következő évi dalfesztivál színhelye Jeruzsálem lesz.

„Ez a győzelem nemcsak az enyém, hanem a miénk, a népé és az izraeli kul­túráé” – mondta az énekesnő a fineszei­ben. Jaél Dajan a Kneszet nők helyze­tével foglalkozó bizottságának elnöke pedig kijelentette, hogy a győzelem egy­ben a polgári szabadság és az emberi jogok terén tett előrelépés is. Egy vallá­sos politikus viszont úgy nyilatkozott, hogy Dana nem is nő, mivel az Isten ál­tal adott nemét semmiféle operáció nem változtatja meg.