Közmagyar Kozmoszgyúró – Babiloni kalendáriuma

A héber betűk a babiloni ékírásból erednek. A kabbala minden héber betűt jelképként kezel. A betűk legendakörök és csillagjegyek. Mindegyik jelentését sok bibliai és egyéb klasszikus idézettel kiegészítve érthetjük meg. Ha kicsit összehúzzuk a szemünket, mindenhol felfedezhetünk ilyen szimbólumokat. Minden két hétben egy-egy jel uralkodik. Az alábbiakban az április hónapban uralkodó jelek értelmezése következik Kozmoszgyúró tollából.

ÁPRILIS (ELSŐ FELE) (NISZÁN VÉGE)

SZERSZÁM (ZAJIN)

(7-ES) KOS (FÉNY)

Az egyensúly útját a buddhizmus is úgy írja le, mint a Bethlen-Habsburg-ős zsi­dók… Meg kell szabadulnunk a hírvágy­tól és a gyűlölettől. Az ellentétükkel, adással és felebaráti szeretettel kell he­lyettesíteni őket. Ahogy Anguratta-nikáya mondja: „Kerüld a durva beszédet, olyan szavakat szólj, melyek szelídek, kellemesek a fülnek… Kerüld a fölös beszédet, a Tanról, a szellemi önnevelésről ejts szót, szavad legyen drága kincs…” Vagyis a belső beszéd higgadtsága a gyógyulás fő szerszáma. Amikor az ut­cán járunk-kelünk, s gondolatok, látvá­nyok sokasága érint, ahogy a Hold képe tükröződve fénykígyókká szakadozik. A buddhisták azt mondják, ezt a tépettséget a zene, az ének lecsendesíti. Ahogy Jakob Böhme mondja: „Mert nem a hara­gos, a fennhéjázó, a maga dicsőségét kereső, a hazug, a tolvaj, a rabló, a gyil­kos, a szemérmetlen, tisztátalan lélek az isten képmása, hanem az alázatos, sze­mérmes, tiszta, barátságos lélek, amely­ben a mennyei öröm fölkel, mert a lélek Dávid hárfáján a teremtő dicséretét zen­gi. A teremtő mindenütt ott van, a pokol feneke is mindenütt ott van, ahogy Dávid próféta mondja (139, 8): „Ha a mennybe hágok, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.”

Úgy látszik, felismerem lassan, hogy szenvedélyeim túlságosan elragadtak, s hiába hibáztatok másokat, nekem ma­gamnak kell a belső beszéd szerszámával eljutni az öntisztelethez.

De vajon én, ha nagyobb lesz a gyere­kem, szóba hoznám előtte, hogy fiatal koromban mennyit szenvedtem „téves kapcsolások”, önlebecsülő kalandok, bálványozások és haragos megértéskö­vetelések, kényeztetéskövetelések miatt?

Egyáltalán, képes vagyok-e belátni, hogy ilyen alapvető dolgokban tévedtem, és meg sem próbáltam követni a bölcsek tanácsait a Szörnyeteg Hangja helyett? Hisz nem is hallottam e tanácsok léte­zéséről, s arról, hogy közöm lehet hoz­zájuk.

A szerszám semleges – a szerszám mér. Használati eszköz. A már említett meseásó, Rabba bar Chana mondja, hogy egy tengeri utazása alatt ő és társai látták a zizt: az ócán közepén állott és a hullámok csak a bokájáig értek fel. Úgy véltük, ott sekély a víz – írja Bar bar Chana – ezért ki akartunk szállni, hűsölni benne, ám égi hang figyelmeztetett: „Ezen a helyen egy hajóács hetven éve vízbe ejtette a baltáját és az a balta még most sem ért le a tenger fenekére…”

ÁPRILIS (MÁSODIK FELE) (IJJÁR)

KERÍTÉS (CHET) (8-AS)

KOS (ÁRNY)

A nyolcas betű, a „ehet”, kerítést jelent. Ide tartozik a Végtelen Lényen, az Adam Kadmonon baloldalt a májjal szemközt a „hód”, a Visszhang, a ragyogás, a kom­munikáció, a közlés.

Csodakerítés vagyok.

Önértékem végtelen, nem függ a jó és rossz tulajdonságoktól, sem emberektől. Ezt kéne visszhangoznom. Vagyis elke­ríthetem magam a szokásos csapdától, hogy azt képzelem, a tulajdonságaim, a helyzeteim vagy a többiek befolyásolhat­ják a valódi értékeimet. Olyan értékes vagyok, mint a Tan tekercse. Hiszen lel­kem a Jóteremtő, a Csináló nagyobb Erő lélegzése.

Nem számít, hogy vannak híres őseim, híres barátaim. Végtelen értékem a léte­zésemből adódik. Lenni jó. Nem számít, ha valaki oktalanul rám kiabál. Csoda­kincstartó vagyok – a Teremtő a maga képére teremtett, atomokból vagyok és DNS-ből… Mindentől független a végte­len értékem, s vannak „emlékeztető je­leim” erre. Józóskésztős vagyok.

A Habsburg-ős dávidházi Rabban Gamliél azt mondja, azért mondják a bölcsek, hogy hajnalban kell imádkozni, hogy kerítést csináljanak a Tannak. A tan, a Tóra szövegében csak épp egy uta­lás említi, hogy Abrahám reggel korán imádkozott. Gamliél unokája, Júda ha- Nászi babiloni unokatestvére, Ráv Chijjá mondotta: „Ne legyen túl magas a kerí­tés, mert ledől és elvágja a gyökereket.” Ahogy Krisna mondja a Bhagavad-Gítában: „Ki ostobán sanyargatva teste finom szerkezeteit testében engem is gyilkol – az a poklok útján imbolyog.”

Vagyis, fegyelmezett derű szüli az ön­tiszteletet és a sikert az életben a zsidó – meg az indiai, meg az izlandi, meg az obi-ugor – bölcsek szerint. Ez pont az el­lentéte a sérült lélek hitének: „Csak ak­kor kapom meg, amit akarok, ha rossz vagyok, őrült vagyok, szomorú vagyok, beteg vagyok.”

Sok száz éven át áldoztak (az anyagi oldalunkat és egosikereinket jelképező állatokat) a jeruzsálemi templomban, amikor i. e. 586-ban lerombolták, majd hetven év múlva felépítették, s i. sz. 70-ig újra működött – de megint lerombol­ták. A bölcsek szerint az „alaptalan gyű­lölködés” (szinat chinam) miatt pusztí­tották el. Ezt pedig csak alaptalan szeretettel lehet legyőzni. Családtagjainkat akkor kell leginkább dicsérni és szeretni, amikor csalódtunk bennük.

Egy XVIII. századi bölcs, a nikolsburgi Mose Löw szerint (mint Martin Buber írja róla): „Épp a vallástalanoktól lehet segítőkészséget tanulni, hisz ők, ha baj van, rögtön segíteni akarnak, hisz nem várhatnak a számukra nem létező Lé­tezőre…” A prágai Maharal is rokona a Habsburgoknak (Aragóniái Ferdinánd zsidó anyja révén), és őt kortársai egy­szerűen Messiásnak szólították – ami, ugye, felkentet jelent, görögül „chrisztosz”. Innen származik a „keresztény” el­nevezés, a másik abszolút önértékjelző rendszer, hisz a Templom idejében min­denkit felkentek a papok, ha bevallotta bűnét – (Móz II-. 14:28). Hisz akkoriban még tudták, hogy a gólem (a „báb”, a burkolat, a kéreg) a messiás teste, s a Maharalt idézte, aki szerint azért kerül­tünk az egyiptomi (a Micrájim országnév szorongás földjét is jelenti) fogságba, mert Ábrahám, amikor legyőzte az öt pogány királyt, nem mesélt nekik min­den létező közös uráról, az énnél na­gyobb erőről, nem térítette meg őket…

A korholista otthonban nem lehet az érzelmeket őszintén kifejezni, a kérdése­ket félresöprik, érzéseit banalizálják, „kedvesen” kinevetik – nem tisztelik belső kerítéseit. Így aztán a gyerek nem érzi, hogy igazán megbízhat valakiben – belső kerítések mögé bújik.

A gyerek így könnyen valami beteges szokás rabjává válik, „rossz” lesz, hogy végre komolyan vegyék, vagy dühroha­mokat kap, esetleg túl visszahúzódóvá válik – s amelyik taktika beválik, az elkí­séri felnőttkorába. Ahogy Abu hariri mondja: „Milyen vakon engedelmesked­tem vágyaimnak nappal és éjszaka! Da­coltam a tilalom kerítésével és kantárszá­rával, nevettem a parancson, megmász­tam minden bűn csúcsát, átkutattam min­den rossz mélységét! Ó, bár ne születtem volna, s ne gondolna rám senki! Mert a bűnösnek jobb volna a halál, mintsem tu­datosan megbántani a teremtőt!”