Kóser eljárás?

Kóser eljárás?

Közép-Európa egyetlen zsidó kórházába, a Sze­retetkórházba a zuglói Amerikai útról érkeznek meg az ápolásra szorulók. A rendkívül kellemes, zöldövezetben mű­ködő intézményt a Mazsihisz működte­ti. A Szeretetkórház az elmúlt évtizedek óta folyamatosan fogadja a betegeket, s az egyházi javak visszaadásáról szóló törvény alapján 1993-ban visszakapták a mai II. Belgyógyászat épületét. A tavaly júniusban átadott új ápolási szárnnyal együtt 378 ággyal működik az intéz­mény. A Szeretetkórház működését és fejlődését – legalábbis saját honlapja alapján – sikertörténetnek is nevezhet­nénk: 2005-ben új ápolási szárnyat ad­tak át, ettől az évtől kezdve pedig az úgynevezett,,húsosbüfé ” is megkezdte működését. S valóban: a betegeket és a hozzátartozókat kellemes látvány fo­gadja az Amerikai úti főbejáratot átlép­ve. Ama bizonyos kórházkapuhoz érve azonban az utóbbi időben kellemetlen meglepetés érheti az „újdonsült” hozzá­tartozókat, ugyanis szúrópróbaszerűen átkutatják a látogatók által behozni kí­vánt „hazai” élelmiszert, s a nem kóser eledelt nem engedik be az intézmény te­rületére. Szinai T. József, az intézmény gazdasági vezetője úgy árnyalta a képet, hogy egyetlen látogatót sem kutatnak át, hanem arra kérik a vendégeket, mutas­sák be a táskákat. Az igazgató azt is le­szögezte, hogy a vezetőség a tréflit so­sem engedte be a kórházba.

Egy beteg hozzátartozója mesélte el, miként nézik át az élelmiszereket a tás­kában.

,Eléggé variábilis a vizsgálat menete. A kapu előtt álló vallási felügyelő min­den egyes táskába belekukkant, és min­den egyes nem kóser ételt elvesz. Ki tud­ja, miért, de a bontatlan Danone-joghurtot, a százszázalékos gyümölcslevet, va­lamint az ásványvizet és a bontatlan csomagolású kávét beengedik. Külön hang­súlyt fektettek arra is, hogy pészahkor ki­zárólag a pészahi vágást vihettem be. Ta­lán számukra természetes, hogy az em­ber állandóan a Dob utcai kóser boltba futkos, de nekem sajnos nem. Persze testmotozást még nem végeznek, úgy­hogy léteznek fantáziadús becsempészési lehetőségek is. De még mindig jobb­nak tartom, hogy egy vallási felügyelő végzi el az ellenőrzést, mivel kezdetben a kitetovált portások kutakodtak, s nem éppen a legelegánsabb modorban” – me­sélte egy „tősgyökeres” látogató. Egy beteg pedig arról panaszkodott, hogy a Rothschild kóserpultja szinte megfizet­hetetlen a rokonai számára, és sokszor idő sem marad arra, hogy kóser boltba járjanak bevásárolni. ,Az itteni büfék már három illetve öt órakor bezárnak, szombaton pedig megáll az élet.” Ugyancsak egy rokon számolt be arról, hogy a kórházzal szembeni cukrászdá­ban vette meg a friss flódnit és egy adag fagylaltot, amit azonnal kidobatott a val­lási felügyelő. Noha elvileg érthető, hogy egy szigorú vallási szabályokat kö­vetelő vallási intézménynél mindenki­nek igazodnia kell az előírásokhoz, még­is valami hiba történhetett a „gépezet­ben”. Váratlanul és felkészületlenül érte­sültek a betegek és a rokonaik, hogy a vezetőség egy ideje sokkal szigorúbban veszi a kóserság betartását.

„Sohasem engedélyeztük a nem kóser ételek behozását a kórházba, hiszen az egyetlen elvárásunk a nálunk fekvő bete­gektől, hogy tartsák be a vallási szabályt, és kóser ételeket fogyasszanak. A ve­zetőség azonban visszautasítja, hogy bármilyen ételt kidobatna: a nem kóser élelmiszert a portán erre rendszeresített hűtőszekrényben tároljuk, és távozáskor visszaadjuk az érintetteknek” – fejtette ki az igazgató főorvos. Dr. Deutsch Zsuzsa szerint egy zsidó kórházban például igen rosszul venné ki magát, ha szalonnát is tárolhatnának a hűtőszekrényben, amit a vallási előírások sem tennének lehetővé. ,,A megváltozott, sokak által ’megszigorított’ szabályokat és ellenőrzést pedig amiatt vezettük be, mert a tejesbüfé mel­lett sikerült húsosbüfét is nyitnunk, így minden élelmiszer beszerezhető a kór­házban, egyetlen beteg sem szórni rá, hogy ’kintről’ hozasson ételt magának. Noha a húsosbüfé létesítéséről falraga­szokon tájékoztattuk az érintetteket, ta­lán nem kommunikáltuk kellőképp sem a betegek, sem a környezet számára, hogy a húsosbüfé megnyitása miatt még szigorúbbak leszünk” – magyarázta a főigazgató. Arra a kérdésre, hogy nem drágábbak-e a kór­házi kóser büfé árai, Szinai T. József gazdasági igazgató vá­lasz helyett a büfékhez vezetett. Valóban, az árak talán még kedvezőbbnek is nevez­hetők, mint a „kinti” üzletek­ben: 10 dekagramm hal 380 forint, a máj 10 dekagrammja 140, egy darab fasírt 180 fo­rintba kerül. A kóser hambur­gerért 300 forintot kell fizetni, míg egy linzerkoszorúért 100 forintot kérnek a büfében.

Megkerestük a Szeretetkórház egyik beszállítóját is: Szántó György, a Carmel Vendéglátó Kft. vezetője azonban határozottan ellentmondott azoknak a híreszteléseknek, hogy a sütemények egyedüli beszállítójaként monopólium-helyzetét kihasználva „nyerészkedne” a kórházon. „Emberileg mélyen elszomo­rítanák az efféle feltételezések… Azt azonban szeretném nyilvánosságra hoz­ni, hogy önköltségi áron viszem a süte­ményeket a kórházba, tehát egyetlen fil­lért nem keresek az ’üzleten’” – szö­gezte le a Carmel ügyvezető igazgatója. Némileg markánsabb hangot ütött meg az üggyel kapcsolatosan Lőwy Tamás. A Szeretetkórház kóserságát felügyelő rabbi szerint a betegek önszántukból vá­lasztják a Szeretetkórház szolgáltatásait, ám ez azzal is jár, hogy az ellátás mel­lett „kötelezettségeket is vállalnak”. „A Mazsihisz által fenntartott egyetlen zsi­dó kórház vagyunk az országban, magá­tól értetődő a kóser étkeztetés és a tréfli kitiltása. S e nézőpontból az sem mérva­dó, hogy a betegeink zöme korábban nem kóser konyhát vezetett” – érvelt Lővy Tamás. A rabbi, aki a „húsosbüfé” megnyitásának egyik élharcosa volt, így fogalmazott: „Nem szeretném látni, és a jövőben sem fogom eltűrni, hogy az or­todox Kohn bácsi mellett fekvő beteg tepertős pogácsát majszolhasson…” A Szeretetkórház vezetősége tehát két érv­vel hárítja az intrikákat: egyrészt a bü­fék ugyanolyan árrésekkel dolgoznak, mint a kórházon kívüli üzletek, más­részt „egy nem kósert fogyasztó beteg bármikor el tudja fogyasztani a kórház kóser ételeit, viszont a kósert tartó ápol­tak elé nem kerülhet tréfli.” A vezetőség teljes mértékben kiáll amellett, hogy a vallásos kisebbség érdekeit védi az in­tézmény, és vállaltan őrzik és ápolják a zsidó tradíciókat.

„Húsosbüfé a Szeretetkórházban? Nem tudok róla!” – hangzott el az egyöntetű vélemény kérdésünkre a hoz­zátartozóktól, akiknek sejtelmük sem volt az új büfé létezéséről. „Ki kellett volna írni az intézményben, hogy meg­nyílt, hiszen magától hallom először az információt” – csodálkozott az egyik hozzátartozó, aki némi utánajárást kö­vetően megtalálta a részleget, amit nem kis malíciával „utasellátónak” nevezett. „Rántott gomba, tonhalas szendvics, rántott hús és társai. Mindamellett olyan hidegkonyhai készítmények is kaphatók a húsosbüfében, mint a majonézes gom­ba… Egy fél grillcsirke pedig 750 fo­rintba kerül, de ezt előre meg kell rendelni. Eddig még nem tolongtak érte” – mesélte újsütetű tapasztalatait látoga­tónk. „A legnagyobb gond azonban a nyitva tartással van: hiszen háromkor – még munkaidőben – bezár a büfé, s utá­na sem a hozzátartozók, sem a betegek nem vásárolhatnak, maximum, ha a nővérektől szívességet kérnek.” A roko­nok és a betegek tehát egyaránt az infor­máció hiányát kifogásolják mind a sza­bályok szigorítását, mind a húsosbüfé megnyitását illetően.

Beszterczey Judit