Kőből faragott hánukkia 

Ritkán látni kiállításon akkora tö­meget, mint amekkora 1991. december 7-én a Vízivárosi Galériában össze­gyűlt. Sokan az utcán rekedtek, amikor az Ájin-csoport kiállításának megnyitó­ján a hánukká hetedik napjának gyer­tyáit meggyújtották. Igazi képzőművé­szeti performance zajlott, s nem annyi­ra meghökkentő voltával, inkább bensőségességével hatott. A mészkőből ki­faragott lenyűgöző méretű hánukkia (Benedek György alkotása) lángjait gye­rekek lobbantották fel. Az sem minden­napos dolog, hogy egy rabbi megáldja a művészeket. Az Ájin-csoport dr. Sin­ger Ödön főrabbi bróhéjával indult, reméljük valóban áldásos útjára.

A művészek elég magasan árazott alkotásaiból a megnyitót követő héten már többen vásároltak, így nem ma­radt üres gesztus a Humano Modo ala­pítványnak tett – a bevétel felét átenge­dő – felajánlásuk. Az értelmi fogyatékos gyermekekért létrehozott alapítvány­nak nyújtott pénzösszeget hasznosabb célra aligha fordíthatnák. A kiállításra nyomtatott színes katalógus méltón demonstrálja a tíz művész: Benedek György, Engel Tevan István, Kovács Jo­hanna, Magén István, Szenes Zsuzsa, Szi­lárd Gyula, Terebessy László, Thury Le­vente, Timár Éva és Tuzson-Berczeli Péter tehetségét, említett akciójuk pedig a zsidó hagyományban oly fontos cedáká – a jótékonyság mély emberségét.

„Barátaim vannak köztük…” mond­ta dr. S. Nagy Katalin a kiállítás megnyi­tásakor, kifejezve ezzel azt a több évti­zedes odafigyelést, mellyel a csoport tagjainak a munkáját követte. Szívszo­rító volt a Dohány utcai Kisegítő Iskola értelmi fogyatékos gyerekeinek kórusa. „Az Ájin művészei az európai kultúra egyetemességét tekintik vezérlő elv­nek.” – írja Hajdú István a kiállítás kata­lógusának előszavában.

Zsidó művészcsoport még nem mű­ködött Magyarországon. Ha a jó kez­detnek lesz folytatása, a szellemi adó­vevő, melyről a katalógusban írnak, re­mélhetőleg emberi válaszra talál a kul­túra „éterében”.

(n. n.)