Kőből faragott hánukkia
Ritkán látni kiállításon akkora tömeget, mint amekkora 1991. december 7-én a Vízivárosi Galériában összegyűlt. Sokan az utcán rekedtek, amikor az Ájin-csoport kiállításának megnyitóján a hánukká hetedik napjának gyertyáit meggyújtották. Igazi képzőművészeti performance zajlott, s nem annyira meghökkentő voltával, inkább bensőségességével hatott. A mészkőből kifaragott lenyűgöző méretű hánukkia (Benedek György alkotása) lángjait gyerekek lobbantották fel. Az sem mindennapos dolog, hogy egy rabbi megáldja a művészeket. Az Ájin-csoport dr. Singer Ödön főrabbi bróhéjával indult, reméljük valóban áldásos útjára.
A művészek elég magasan árazott alkotásaiból a megnyitót követő héten már többen vásároltak, így nem maradt üres gesztus a Humano Modo alapítványnak tett – a bevétel felét átengedő – felajánlásuk. Az értelmi fogyatékos gyermekekért létrehozott alapítványnak nyújtott pénzösszeget hasznosabb célra aligha fordíthatnák. A kiállításra nyomtatott színes katalógus méltón demonstrálja a tíz művész: Benedek György, Engel Tevan István, Kovács Johanna, Magén István, Szenes Zsuzsa, Szilárd Gyula, Terebessy László, Thury Levente, Timár Éva és Tuzson-Berczeli Péter tehetségét, említett akciójuk pedig a zsidó hagyományban oly fontos cedáká – a jótékonyság mély emberségét.
„Barátaim vannak köztük…” mondta dr. S. Nagy Katalin a kiállítás megnyitásakor, kifejezve ezzel azt a több évtizedes odafigyelést, mellyel a csoport tagjainak a munkáját követte. Szívszorító volt a Dohány utcai Kisegítő Iskola értelmi fogyatékos gyerekeinek kórusa. „Az Ájin művészei az európai kultúra egyetemességét tekintik vezérlő elvnek.” – írja Hajdú István a kiállítás katalógusának előszavában.
Zsidó művészcsoport még nem működött Magyarországon. Ha a jó kezdetnek lesz folytatása, a szellemi adóvevő, melyről a katalógusban írnak, remélhetőleg emberi válaszra talál a kultúra „éterében”.
(n. n.)
Címkék:1992-01