Kivédhető-e az antiszemitizmus?

Ha védekezel – ingerelsz

Ha szótlan tűröd – gyávaság!

Feljajdulsz: érzékenykedel

S a néma jaj is vall reád!

Kiss Józsefnek ez a tiszaeszlári vérvád idején írt verse is, amelyből idéztem, alátámasztja azt a szomorú és kétkedő nézetemet, hogy az antiszemitizmust a zsidók viselke­dése, magatartása befolyásolhatja – legalábbis pozitív értelemben -, hogy van zsidó életstratégia, amellyel kivédhető lenne. Sőt, ennek a feltételezésnek az elfogadása, ha öntudatlanul is, annak az elfogadá­sát is jelenti, hogy az antiszemitizmusnak bizonyos specifikus zsidó bűnök az okai – tehát, ha „megja­vulunk”, az antiszemitizmus is el­tűnik, vagy megenyhül – ami szá­momra kétszeres abszurditás. Egy­részt nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak senkinél – nincsenek specifikus zsidó bűnök, hanem spe­cifikus zsidó élethelyzetek vannak, amelyekbe a történelem sodort ben­nünket -, másrészt egy irracioná­lis, paranoiás, kényszerképzetes in­dulat ellen nem lehet olyan racio­nális észérvekkel harcolni, mint a jó, az erényes viselkedés.

Ezzel nem kívánom tagadni, hogy vannak olyan, a történelem folya­mán kialakult tulajdonságok, képes­ségek, reflexek, amelyek a különfé­le zsidó embertípusokban erőtelje­sebben alakultak ki (míg mások ke­vésbé), mint más embercsoportok­ban – pozitív és negatív értelem­ben egyaránt -, és hogy a negatív vonások ellen harcolnunk kell, a po­zitívakat pedig erősítenünk. (Mint ahogy minden emberi közösség gon­dolkodói teszik, ahogy a prófétáktól kezdve – mondjuk – Martin Buberig a zsidó gondolkodók is tették.) De megaláz és sért, ha ezt nem ön­magunk, saját erkölcsünk miatt tesszük, hanem az antiszemiták ked­véért. Hiábavaló is ez, mert az an­tiszemitizmus bennünk nem okait kutatja, hanem ürügyeket keres és azt – lásd Kiss József – minden magatartásunkban megtalálja.

Ha valamit mégis lehet és kell tennünk az emberi közeledés és megértés érdekében, a habozók, a bizonytalanok, a megtévesztettek, az alkalmi antiszemiták igazabb tuda­tának a kialakítására, az életünk, múltunk, történelmi tapasztalataink, kultúránk megosztása: a párbeszéd és az ismeretterjesztés. Hiszen a kü­lönféle antiszemitizmusok rengeteg tévhitet és téveszmét hintettek el a

zsidósággal kapcsolatban. Tudatosítanunk kell – olykor önmagunkban is -, hogy a zsidó nép ószövetségi kiválasztottsága a vallásos zsidó istenéhez való viszonyát jelöli, és nem evilági minőségi különbséget, magasabbrendűséget jelent; hogy a cionizmus – legalábbis fővonalában és alapító atyái szellemében – a szó illyési értelmében jogvédő mozga­lom (még ha mint minden felszaba­dító mozgalomnak, lehetnek és van­nak torzulásai is), és nem rassziz­mus; s hogy az asszimiláció való­ban belülről átélt azonosulás a nép­pel, amelyet magáénak vall, s a zsi­dó hazaszeretet, ragaszkodás a néphez, a nemzethez nem kevésbé erős kötelék – számos példa van erre -, mint a más vallásúaké vagy származásúaké.

Röviden még egy kérdést érinte­nék. Nem tagadom a zsidó érzé­kenység, sőt olykor túlérzékenység történelmi indítékait. De tudatában kell lennünk annak, hogy vérig sértjük azt a nem antiszemitát, akit könnyelműen, felszínes megnyilatkozás nyomán antiszemitának mi­nősítünk. Mi magunk idegeníthetjük el őket. Óvakodjunk az elhamarko­dott általánosításoktól, hiszen mi igazán megszenvedtük ennek a kár­tevéseit. E tekintetben, nem önér­zetünk félretevését, de több körültekintést, óvatosságot és empátiát ajánlanék.

Gyertyán Ervin