Kinyílnak-e a széfek?

Már nevek is vannak

Gyorsulnak az események a nácik elől egykor a svájci bankokba menekí­tett, a holocaustban azonban tulajdo­nosaikat elveszített és ezért a kantonok trezorjaiban maradt értékek ügyében. Banktitokra hivatkozva ezek sorsáról felvilágosítást adni évtizedeken át el­zárkóztak a pénzintézetek. Időnként azonban nem hivatalosan mégis „kiszi­várogtatták”, hogy nincs elárvult letét­jük. Még filmet is finanszíroztak (bemu­tatta a Magyar Televízió is), melyből mindenki láthatta, hogy milyen erőfe­szítéseket tesznek a nem jelentkező tu­lajdonosok felkutatására.

Az utóbbi években azonban, első­sorban amerikai pénzügyi körök nyo­mására a bankok merevsége oldódni látszott, hónapokkal ezelőtt pedig, mint arról lapunkban kétszer is beszá­moltunk, tárgyalások kezdődtek a Schweizer Bankenvereinigung és a New York-i székhelyű Zsidó Világkong­resszus (ZSVK) között. Februárban azonban a bankárok egy sajtókonfe­renciájukon előzetes egyeztetés nél­kül bejelentették, hogy 774 elhagyott letétet találtak, amelynek mai értéke 38,7 millió dollár, és ennyit hajlandók zsidó közösségi célokra átadni. A to­vábbi megbeszélések elől heteken át elzárkóztak. Az ajánlatot és a maga­tartást a ZSVK és az Európai Zsidó Kongresszus elképesztőnek és kegye­letsértőnek nyilvánította, s nemcsak zsidó személyek és újságok kérdője­lezték meg az adatok hitelességét. Májusi tudósításunkat azzal fejeztük be, hogy a ZSVK elnöke, Edgar Bronfman kapcsolatba lép Alfonse d’Amatóval, az amerikai szenátus bankbizottságának elnökével. Amato már előzetesen kijelentette – bár in­formációja forrását nem jelölte meg -, hogy a 38,7 millió dollár aránytalanul kevés az 1933-45 között a bankokba menekített hatal­mas összeghez ké­pest. A különféle nyomások hatására a bankszövetség hoz­zájárult egy olyan bizottság felállításá­hoz, amelybe három tagot maguk jelöl­nek – közte elnökü­ket, Georg Krayer Einsitzt -, hármat a ZSVK delegál (Bronf­man mellett lesz Avraham Burg, a Jewish Agency főnöke, Hans J. Bar bankár), a hetediket pedig közösen választják.

A bizottság egy – mindkét fél által elismert – könyvvizsgáló céget bíz meg a letétek eredeti kontóinak ellen­őrzésével.

Májusi lapunk megjelenése óta meg­határozó jelentőségű tények kerültek napvilágra. A Jewish Telegraphic Agency jelentette, hogy egyesült államokbeli titkos irattárakban olyan dossziékat fe­deztek fel, melyekből 17 csomag száz­ezer lapoldaláról megállapítható, hogy svájci bankok által bekebelezett leté­tek leírását tartalmazza; közte egymaga a Swiss Bank Société Générale du Surveillance SA Genf 29 millió dollárral szerepel! (Emlékeztetőül; a bankszö­vetség szóvivőnője szerint a bevallott 38,7 millió dollárt háromszáznál több bank és filiálé kontóiról gyűjtötték össze.) A paksamétára pedig ráírták: Zsidó tulajdon! Dátum: 1945. július 12. Megvannak a lett, bolgár, dán, francia, horvát, holland, magyar, román, szlo­vák tulajdonosok nevei, az átvételek másolata, és ha az elhelyezők orszá­guk akkori pénzében fejezték ki betéteik értékét, akkor feltüntették, hogy azok svájci frankra átszámítva mennyit érnek.

A fentiekről a zürichi Israelitisches Wochenblatt is beszámol, sőt három letétes nevét is közzéteszi: Isaac Feldstein Bukarestből, Weiner Zoltán Bu­dapestről, Alice Eisinger Marseille- ből… Az akták – mint tartalmukból kiderül – a Project Safe Haven (Biztos Kikötő Terv) keretében kerültek az Egyesült Államokba. E terv segítségé­vel próbálta az amerikai titkosszol­gálat fölkutatni a Svájcba menekített zsidó vagyonokat.

 

A Magyar Hírlap 1996. május 18-i számában közli, hogy azok, akik mások segítségével menekítették ki pénzüket, de nem tudják, melyik bankban helyez­ték el, továbbá, akik legalább tíz éve halott hozzátartozóik feltételezett sváj­ci bankszámláinak nyomára akarnak bukkanni, és mind a pénzelhelyezést, mind a rokonságot hitelt érdemlően igazolják, a következő címre írjanak: Schweizerische Banken Pf. 5198027 Zürich. Az eljárási illeték 300 svájci frank.