Kell-e félni a német egységtől?
Európának jó oka van feltenni azt a kérdést, hogy a két Németország egyesülése áldást hoz-e földrészünkre, vagy átkot. S a 20. század középső harmadának iszonytató emlékei okán egyáltalán nem indokolatlanok azok a gondos mérlegelések, amelyekkel ma zsidó körökben találkozni, hogy ad-e okot az aggodalomra a készülő német egység, kell-e félni amiatt, hogy öreg földrészünk kellős közepén egy lélekszámát tekintve hatalmas, erős és dinamikus gazdasággal rendelkező, óriási politikai befolyással bíró nagy nemzet, hatalmas birodalom ölt alakot. A zsidók veszélyeztetettségét árgus szemekkel figyelő és a zsidó érdekek fölött szigorú cerberusként őrködő B’nai B’rithben dolgozó zsidó barátaink véleményét éppen ezért érdemes és fontos megismerni Magyarországon is, mert támpontot ad az európai új helyzet értékeléséhez. A The Jewish Monthlyból vettük át az alábbi két állásfoglalást, a müncheni Joseph Dombergernek és a párizsi Georges Blochnak a véleményét.
Joseph Domberger:
Egy erős egyesült Németországban nem látok veszélyt Európára nézve. Azt sem hiszem, hogy túl kellene becsülni egy egyesült Németország jelentőségét.
Kohl kancellár tisztességesen és megbízhatóan látja el feladatát. Ha nem is mindig a kellő ügyességgel jár el, de az tagadhatatlan, hogy becsületes ember és elkötelezte magát az egyesítés ügyének. Antiszemitizmussal a világon mindenütt lehet találkozni, ez évezredek óta megszokott jelenség. Egy kicsiny (antiszemita) csoport igyekszik hallatni a hangját, de vannak törvényeink, amelyek tiltják a kisebbségek ellen irányuló agitációt. Kelet-Európában most újjáéledőben van a nacionalizmus. A … kommunista időkben tilos volt a nemzeti kisebbségek ellen agitálni, egyesek azonban most úgy látják, hogy eljött az ő idejük és megmutathatják igazi arcukat. Olykor olyasmiket hallunk, amit nem szívesen hall az ember. Látni kell, hogy ebből származhat bizonyos veszély, éppen ezért résen kell lenni.
Mi zsidók oly soká éltünk üldöztetések közepette és szenvedtünk attól, hogy nem voltunk szabadok, hogy csak üdvözölhetjük a szabad véleménynyilvánítást. Szorosan együtt kell működnünk a törvényhozással az elvakultság ellen, és kötelességünk arra nevelni az ifjúságot, hogy a történelem meghamisításával szemben legyen felvértezve. A németországi zsidóság Központi Tanácsa jó kapcsolatokat tart fenn a Szövetségi Köztársaság kormányával. A kormány állandó jelleggel védelmezi a zsidóság érdekeit és Izrael érdekeit nemkülönben. A németországi zsidóság, ellentétben a háború előtti időszakkal, ma szoros kapcsolatban van Izraellal, de a Németországhoz való viszonya már nem ennyire felhőtlen.
A háború előtt az volt a jellemző, hogy a zsidók tekintélyes része először németnek tartotta magát és csak másodsorban zsidónak. Azoknak a zsidóknak a többsége, akik ma Németországban élnek, nem Németországban születtek, hanem valamely más országból telepedtek oda.
Németországban senkit nem gyötör a félelem. Egyeseknek vannak bizonyos komplexusaik, de a komplexus nem azonos a szorongással, a félelemmel. Az idősebb nemzedék átélte a háborút. Sok fiatal Németországban született, Németországban járt iskolába és Németországban gyakorolja hivatását. Erős szervezetekkel rendelkeznek és szoros kötődésekkel. Az idősebb nemzedék tagjainak komplexusai vannak, a fiataloknak nincsenek.
Ha netán Németországban gazdaságilag nehezebb idők jönnének, aligha tekintenék a zsidókat bűnbaknak. A zsidókat most nem fenyegeti veszély. Nézetem szerint a külföld reakciója az újraegyesítésre eltúlzott. Ez azzal függhet össze, hogy hiányzik a helyes történelmi távlat és a megfelelő informáltság.
A német népet őszintén érdekli, hogy a zsidó közösség miként gondolkozik. Ezen túlmenően a kormány állandó érintkezésben áll a németországi és az amerikai zsidósággal. Az idősebb nemzedéket, gyötri némi bűntudat, de a fiatalság már mentes ettől. A fiatalság a zsidó közösségben testvért és társat lát.
Georges Bloch:
A franciaországi zsidó közösség nem túlságosan örül az újraegyesítés láttán, de tudja, hogy ez elkerülhetetlen. Álláspontja abban összegezhető, hogy „ha meg nem hiúsítható, akkor közre kell működni”. Óvatosaknak kell lennünk, gondosan figyelni mindenre és nem szabad elbizonytalanodnunk. Arra kell vigyázni, nehogy a múlt megismétlődjék. A szembenállás sem helyes magatartás.
Személyes ismereteim szerint meg lehet bízni Kohl kancellárban … de ezzel együtt gondosan figyelni kell, hogyan jár el. Ezen felül nem tudjuk. hogy ki lesz az utóda.
A Német Szövetségi Köztársaság az elmúlt 45 év során tanúbizonyságát adta, hogy mélyrehatóan megváltozott. Ez az ország valóban demokrácia. De a két német állam között kulturálisan és a nevelés szemszögéből hatalmas szakadék tátong. Kelet-Németországban nem vonták le a második világháború tanulságait, ellentétben az NSZK-val.
Egy erős Németország lehet veszedelmes és valószínűleg sok mindenkit foglalkoztat ez a lehetőség. Időnként felszínre tör a bizalmatlanság Franciaország és Németország között. De ennek véget kell vetnünk. Egy ideológiai természetű feladatot kell elvégeznünk. Meg kell értetni az emberekkel, hogy ha felüti fejét az antiszemitizmus, ez a demokráciát veszélyezteti. Egyértelműen kell beszélni. egy nyelven kell szólnunk egész Európában. Az a dolgunk, hogy együttműködjünk a meglevő intézményekkel, mert csak így hozhatunk hathatós törvényeket a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.
Címkék:1990-09