Kárpótlási tájékoztató

Kárpótlási tájékoztató

Németországi kényszermunkások kárpótlása

2000. november 13-án, a Bálint Zsidó Közösségi Házban sajtótájékoztatót tar­tott Karl Brozik, a Németországgal szem­beni zsidó kártérítési követeléseket kép­viselő szervezet, a Claims Conference képviselője. A téma a Németországban a II. világháború idején rabszolgamunkára kényszerítettek kártérítése volt.

Az érintettek megtudhatták, hogy a Claims Conference (CC) az Ausztrián kívül rabszolgamunkára kényszerített zsidók ügyében illetékes, míg az egykori nem zsi­dó kényszermunkások az International Organization for Migration nevű szervezet­hez fordulhatnak. Rabszolgamunkások azok, akik a munkavégzés idején kon­centrációs táborban vagy gettóban voltak. Kényszermunkásnak minősülnek a fenti kategóriába nem tartozók. Előbbiek leg­feljebb 15 ezer, utóbbiak 5 ezer márka kárpótlási összeggel számolhatnak.

Brozik úr elmondása szerint a kérdőívekhez várhatóan december ele­jétől lehet majd hozzájutni a CC buda­pesti irodájában és a hitközségeken. Az 1999. február 15-e után elhunytak he­lyett az örökösök adhatnak be kérdőívet.

Az ügy jogi része még nem tisztázott. A kártérítést ama 10 milliárd márkás „Emlé­kezés, Felelősség, Jövő” nevű alapítvány­ból fizetik majd, melynek megtételére fe­le-fele részben a német állam és a német gazdaság szereplői vállaltak kötelezett­séget. Az alap feltöltése azonban késik, mert a német fél 100 százalékos garan­ciát kíván arra nézve, hogy a jövőben nem indítanak ellene kártérítési pereket. Brozik úr szerint az ilyen garancia ellent­mondana az amerikai jogrend nyitottsá­gának (a pereket ugyanis amerikai bírósá­gok előtt indították a túlélők képviselői), ezért a német elvárásra nem „biztosan”, hanem csupán „nagy valószínűséggel” tudnak pozitív választ adni. Ez a jogi hu­zavona még eltarthat egy-két hónapig. To­vábbi csúszást jelenthet, hogy a CC a ki­fizetések központosítását fontolgatja, mi­vel Ukrajnában és Oroszországban a part­nerszervezeteknek átutalt kártérítési pén­zekből több millió márkának nyoma ve­szett. Brozik úr szerint azonban 2001 első negyedévében egészen bizonyosan elkezdik a kifizetéseket. (Jó esetben en­nél korábban.) Magyarországon mintegy 16-20 ezer körül van az egykori zsidó rabszolgamunkások száma, a kényszermun­kások mintegy ezren lehetnek. Világszer­te 1-1,5 millió lehet a jogosultak száma, átlagéletkoruk 80 év, körükben az éves halálozási ráta 10 százalék.

Egy elhangzott kérdésre Karl Brozik el­mondta: igaz, hogy a Kelet-Európában élő egykori deportáltak havi 250 márkás járadékát nem élethosszig, csak négy évre szavazta meg a Bundestag, kizártnak tart­ja azonban, hogy ezt a négy év elteltével megvonnák.

Az orvosi kísérletek szintén kártérítésre váró áldozatait nem sok jóval biztatta a CC képviselője: e célra mindössze 50 millió márkát ajánlott meg a német kor­mány, amelyen talán százezernél is több ember osztozhat majd, ráadásul az ügy jogi részletei sem rendezettek.

Ausztriában árjásított, illetve odahurcolt vagyon

Ed Fagan, a kárpótlási perekből már jól ismert amerikai ügyvéd 5 milliárd dol­láros keresetet nyújtott be egy amerikai bíróságon az osztrák állam, különböző ál­lami intézmények és bankok ellen a magyarországi zsidóság képviseletében. A követelés jogcíme az Ausztriában „árjásí­tott”, valamint a háború során odahurcolt zsidó vagyon. Ezt a követelést most egye­sítették az osztrák állammal szemben be­nyújtott egyéb keresetekkel. A Mazsök önálló peres félként való jelenléte szak­értők szerint erősíti a magyar zsidóság pozícióit, amely eddig a különböző kár­pótlási pénzek elosztásakor a magyaror­szági holocaust sajátosságai miatt nem a számarányának megfelelő mértékben ré­szesült az összegekből. A Mazsihisz és a Mazsök közös delegációja találkozott Stuart Eizenstat amerikai pénzügymi­niszter-helyettessel, az elnök rendkívüli meghatalmazottjával, és ismertették az osztrák vagyoni tárgyalással kapcsolatos magyar igényeket.

Az ügyben – csakúgy, mint a németor­szági kényszermunka ügyében – peren kí­vüli egyezség várható. Ez akár hónapo­kon belül megtörténhet, ám az elvi egyez­ség gyakorlati kivitelezése még évekig el­húzódhat. Ezt a feltételezést erősíti a svájci példa is.

Svájci kárpótlás

Ez ügyben már két évvel ezelőtt meg­született a megállapodás egy 1,25 milli­árd dolláros alap felállításáról. Az össze­get két részre bontották: egy 400 milliós alapra, amelyből a volt rabszolga- és kényszermunkásokat, valamint a svájci határról visszafordított vagy Svájcban de­portált személyeket kárpótolják, és egy 800 milliós részre, amely a holocaust ül­dözöttéinek svájci bankokban rekedt va­gyonát hivatott ellentételezni. A perben dönteni hivatott amerikai bíró várhatóan még idén pontot tesz az ügy végére. A Mazsihisz és a Mazsök közös delegációja találkozott a bíró különleges megbízottjá­val, Jehuda Gribetzcel és Korman bíróval. Kifejtették az elosztással kapcsolatos magyar álláspontot: a rabszolgamunká­sok kárpótlásából a magyar munkaszol­gálatosoknak is részesedniük kell, vala­mint az elrabolt vagyon fejében legalább a svájci humanitárius támogatással (fe­jenként 1400 dollár) megegyező mértékű újabb juttatással kellene javítani a túlélők életminőségén.­