Kárpótlás

Az első albizottsági ülés

Október 11-én ült össze első íz­ben tárgyalni az az albizottság, amely a majdan a magyar állam által fizetendő kárpótlás jogi kereteit hi­vatott kimunkálni. (A kárpótlással kap­csolatos dokumentumok felkutatásá­nak koncepcióját előkészítő másik albi­zottság feltehetőleg október végén – lapzártánk után – ül össze először.) Mi­után a bizottságnak szeptember 30-án már eredményekről kellett volna szá­mot adnia, a késés jelentősnek mond­ható, de a halasztásról „kölcsönös meg­egyezés” történt. A tárgyaláson a ma­gyar kormány részéről négy minisztérium illetékesei, a magyar zsidók ré­széről a MAZSIHISZ, a külföldi zsidóság részéről pedig a kelet-európai kárpótlá­si ügyekre „szakosodott” World Jewish Restitution Organization (WJRO) illetve a World Jewish Congress (WJC) képvi­selői vettek részt. A tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy egyelőre nem nyilatkoznak, így csupán annyi ismere­tes az egyik résztvevő elmondásából, hogy „megismerték egymás álláspont­ját”. A következő ülést november köze­pére tervezik.

Ezt megelőzően ültek össze a magyar zsidó szervezetek képviselői előzetes egyeztetésre (róluk lásd: Megfelelő és legmegfelelőbb kárpótlás – Szombat 1995. szeptember). Tárgyalásukon je­len volt a külföldi zsidóság képviseleté­ben Cvi Kocera Szochnut magyarországi rezidense. Itt megtárgyalták azt a WJRO által küldött tervezetet, amely indítvá­nyozta, hogy álljon föl egy alapítvány a majdan juttatandó vagyon kezelésére. A magyar zsidó szervezetek képviselői ezt elutasították (egy másik résztvevő elmondása szerint csupán elhalasztot­ták a döntést), azzal az ismert álláspont­tal, hogy bármiféle konkrét kárpótlási eredmény nélkül ez még túl korai volna. Megállapodás történt abban is, hogy a soron következő tárgyalásokon a MAZSIHISZ (ideértve a független ortodoxia képviselőit) képviseli a magyar zsidó­kat. Más szervezetek igényei a tárgyalá­son való jelenlétre nem találtak többsé­gi támogatásra. Elfogadták azt az elvi ál­láspontot is, hogy „jogtalanságból nem származhat jog”, tehát mindazon va­gyontömeg a tárgyalások alapját kell, hogy képezze, ami hajdan a zsidóság tu­lajdona volt, még akkor is, ha jelenleg a maradék zsidóság nem is képes azt „rendeltetésszerűen” használni.