„Jog, hogyha van…”

(A Bodrogi-dosszié) I. rész

„Ha egy társadalmi jelenség ellen valaki magányos farkasként küzd, könnyebb őt félreállítani és eltus­solni az ügyet, mint szembenézni a valósággal.”

A DOLOG MINDIG úgy kezdődik, hogy az ember egy kellemes vasárnap délelőtt kivillamosozik a Hungária körúti MTK-stadionhoz, megveszi a köpködnivaló három pohár szotyolát és tökmagot, barátságosan társalog ismerőseivel, meccskezdéskor elfoglalja helyét, szurkol, izgul, ám egészen addig nyugodtan ül, míg egy hang fel nem üvölt, is nem követi őt a kórus: „Mocskos zsidók!” Van, amikor „szellemes metafora” röppen fel: „Gá, gá, gá, M-T-K”, de előfordul, hogy durva figyelmeztetés a múlt tovább élésére: „Szappan lesz belőletek!” – skandálja az ellenfél szurkolótáborának egy része. Ilyenkor az MTK-hívek lázadnak, .kiabálnak, elégtételt követelnék, de az ismétlődő atrocitásoknak nem veszi elejét senki.

Az alábbi történet egy MTK-szurkoló, Bodrogi Tamás kálváriája, aki megelégelte a sorozatos tüntetéseket, fellépett ellenük, nem sejtve, hogy tevékenysége szélmalomharccá fajul, s egy hanyatló rendszer paradigmatikus képe lesz. A dokumentum-összeállítást csak elvétve kell megszakítani, önmagában is tükrözi a helyzetet. 1988. október elsején Bodrogi a Vasas Fáy utcai futballpályáján az alábbi beadványhoz gyűjtött aláírásokat:

Tisztelt Uraim!

1988 .szeptember 24-én MTK– FTC NB I-es első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzés volt a Hungária körúton.

Sajnos nem a labda volt a főszereplő. Több ezer néző „mocskos zsidók, mocskos zsidók…” kiabálással tüntetett a mérkőzés előtt és alatt a pályán és később a pályán kívül a környező utcákban is. Ez a nyílt antiszemita tüntetés már önmagában is több mint felháborító… és úgy érezzük, elegendő ok levelünk megírására, de sajnos ez nem minden. Voltak (vannak) olyan mellékkörülmények, amelyek, ha lehet, még keserűbbé teszik szánk ízét.

Ilyen körülmény, hogy a mérkőzésen jelen levő nagy létszámú rendőri erők semmit nem tettek a rend helyreállításáért. Ilyen körülmény, hogy a mérkőzés játékvezetője (Németh Lajos) sem élt a rend helyreállítása érdekében semmilyen rendelkezésére álló eszközzel. Ilyen körülmény, hogy a másnap megjelent két lap (Vasárnapi Hírek, Népsport) tudósítói nem hallották azt, amit rajtuk kívül húszezer ember hallott, mert azt fel sem merjük tételezni, hogy szándékosan nem informálták vagy nem informálhatták erről a közvéleményt. Külön érdekesség a Népsport tudósítóinak (Kiss László és Zsiday István) szelektív hallása, hiszen mikor a „szurkolók” ugyanezen csoportja a játékvezetővel foglalkozott, fülük rögtön jobb lett.

Mindez nem lenne tragikus, ha egyedi esetről lenne szó. Ám sajnos nem így van. Akik mérkőzésekre járnak, tudják, ritkaság, ha néha kilencven percig biztonságban érezhetjük magunkat. Szomorú, de ez csak a felszín. Mint Önök is tudják, az antiszemitizmus Magyarországon egyre erősödik. Nemcsak a sportpályákon, nem elsősorban a sportpályákon! El kell-e ezt fogadnunk? El kell-e ezt tűrnünk? Nem! Mit tettek ez ellen önök? Tettek ez ellen Önök?

Kérjük, vizsgálják ki az ügyet! Kik a felelősök mindezért? Vállalnak valamit Önök a felelősségből?

A Magyar Népköztársaság alkotmányával összhangban joggal elvárjuk, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, annak érdekében, hogy ne történhessenek soha többé Ilyen események. Joggal várjuk él, hogy ha mégis megismétlődnének az ilyen események, Önök sokkal hatásosabban lépjenek fel.

Ezt a levelet egyidejűleg többek között a .következőknek küldjük el: Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Vasárnapi Hírek, Népsport, MIOK, MLSZ, VIII. kerületi Rendőrkapitányság. Hathatós segítségük reményében tisztelettel:

Budapest, 1988. szeptember 30.

Bodrogi Tamás

 

Az aláírásgyűjtés körülményéit és következményéit már a második levél világítja meg:

Belügyminisztérium Panasziroda

Budapest

A következőket kívánom Önöknek bejelenteni:

1988. október elsején a Vasas Fáy utcai sporttelepén a Vasas–MTK mérkőzés elején aláírásokat gyűjtöttem, a mellékelt, többek között a Belügyminiszter Úrnak is szóló levélhez. Mintegy öt perce folytathattam ezt a tevékenységemet, amikor egy ott szolgálatát teljesítő rendőr igazoltatott, elvette tőlem a levél több példányát, és a már meglevő negyven-ötven aláírást tartalmazó lapokat. Ezután elkísért a pálya távolabbi részére és más (valószínűleg) felettes kollégáit is odahívta. Hosszas tárgyalás után a következőket közölték velem :

1. A tőlem elvett iratokat lefoglalják.

2. Választhatok, amennyiben ígéretet teszek arra, hogy a továbbiakban aláírásokat nem gyűjtök, szabadon távozhatok. Ellenkező esetben előállítanak a XIII. kerületi kapitányságra.

Válaszom a következő volt:

1. Adják vissza az iratokat, vagy a lefoglalásról készítsenek jegyzőkönyvet.
2. Az aláírások további gyűjtésének jogáról természetesen nem mondok le.

Ezek után egy rendőrautóval a XIII. kerületi kapitányságra előállítottak. Ott a folyosón leültettek, majd három és fél órán keresztül hagyták ott ülni anélkül, hogy foglalkoztak volna vélem. A három és fél óra elteltével ismét megjelent az engem eredetileg igazoltató rendőr. Személyi igazolványomat visszaadta és közölte, hogy távozhatok. Erre ismét az iratok visszaadását, vagy lefoglalásuk jegyzőkönyvbe vételét kértem. Az eljáró rendőr ezután a főnökéhez (ügyeletes tiszt) küldött. Az ügyeletes tiszt megkérdezett, visszakaptam-e személyi igazolványomat. Igenlő válaszom után az épület elhagyására utasított. Miután a már többször leírt, az iratok visszaadására vagy a lefoglalás jegyzőkönyvezésére vonatkozó kérésemet neki is előadtam, érdemi válasz nélkül a kapuügyeletessel, fizikai kényszer alkalmazásával kidobatott az épületből.

Kérem tisztázni a következőt:

1. A rendőrség képviselője milyen alapon gátol meg abban, hogy egy levélhez, amely teljesen törvényes és többek között a belügyminiszternek is szól, aláírásokat gyűjtsék?
2. Miután a kapitányságon nem hallgattak ki, az ügyben semmilyen, jelenlétemet igénylő lépést nem tettek, mi volt a célja előállításomnak?
3. Hogyan fordulhat elő, hogy a rendőrség iratokat (vagy bármi egyebet) elvesz anélkül, hogy annak jogszerű körülményiét megteremtené?
4. Milyen alapon történhet meg egy szabad, demokratikus országban, hogy a rendőrségről kidobnak, ráadásul az ügyeletes tiszt utasítására, erőszak alkalmazásával?

A fent leírtakra való tekintettel, kérem az ügy sürgős kivizsgálását, a tőlem elvett iratok azonnali visszaszolgáltatását, valamint erkölcsi elégtételt és anyagi károm megtérítését.

Budapest, 1988. október 2.

Bodrogi Tamás

 

Az ügynek ebben a szakaszában már magától értetődő, hogy Bodrogi tovább küzd igazáért. Október 8-án ismét MTK labdarúgó-mérkőzés, mely után újra tollat fogni kényszerül:

Belügyminisztérium

Panasziroda

Budapest

Tisztelt Uraim!

1988. október 3-án panasszal éltem Önöknél a rendőrség részéről engem ért inzultus ellen. Sajnos egy héttel később az események majdnem ugyanúgy megismétlődték.

1988. október 8-án a Hungária körúti MTK-pályán ismét aláírásokat gyűjtöttem az előző beadványomban is mellékelt levélhez. Nem akarván zavarni a közönséget, ezt a tevékenységemet a mérkőzés előtt és a szünetben folytattam. A szünet vége felé egy rendőr elkérte a levelet, majd távozott. Pár perc múlva visszatért s igazoltatott. Kérdésemre, hogy mi az intézkedés oka, így válaszolt: „Kíváncsi vagyok, hogy ki ez a lelkes ember.”

Ezek után a második félidő kezdetén visszamentem a helyemre a mérkőzést nézni. Már körülbelül húsz perce ott ültem, amikor több rendőr és civil jelent meg mellettem. Minden indoklás nélkül kihívtak a helyemről, majd nagy kerülővel, több ezer ember előtt, szoros őrizetben mint valami bűnözőt, elvezettek az irodába, ahol körülbelül egy órát tartottak fogva. Az iratokat ismét „lefoglalták”. A lefoglalást nem voltak hajlandók jegyzőkönyvezni! Velem eleinte kimondottan agresszívan viselkedtek, majd amikor egy újságíró is megjelent, hangot váltottak. A velem szemben foganatosított kényszer kezdetekor a rendőrökkel együtt intézkedő civilek kérésemre sem voltak hajlandóak igazolni, hogy ők is hatósági személyek.

Érthetetlennek tartom, hogy a témához nem tartozó, provokatív kérdésekkel zaklattak. Például: Mi a véleményem Bős–Nagymarosról? Mi a véleményem Moldova Györgynek a rendőrségről írt könyvéről?

Nemcsak a magyar jog mondja ki, hanem vezető politikusaink is sűrűn hangoztatják, mindent szabad, amit a törvény nem tilt! Márpedig aláírások gyűjtését semmilyen jogszabály nem tiltja, kivéve, ha az irat tartalma törvénytelen. Az én levelem tartalma nemcsak törvényes, hanem kimondottan a törvények betartására biztat. Egyébként is ez a levél többek között a belügy- és igazságügyminiszter uraknak szólt! Kihez forduljon panaszával egy magyar állampolgár, ha nem az illetékes miniszterhez? Azt, hogy cselekedetem törvényes, nemcsak több, általam megkérdezett jogász szakvéleménye igazolja, hanem ama rendőrtiszt véleménye is, aki előző panaszomat a BM panaszirodáján átvette. Tisztelettel kérem, hogy korábbi panaszommal együtt, jelen panaszomat is szíveskedjenek kivizsgálni, az ellenem jogtalanul és jogszerűtlenül intézkedő személyeket vonják felelősségre, s nekem szolgáltassanak megfelelő elégtételt! Amennyiben szükségesnek tartják, úgy kérem a két egymással szorosan összefüggő ügyben személyes meghallgatásomat.

Budapest, 1988. október 12.

Bodrogi Tamás

(A riport befejező részét következő számunkban közöljük.)