Jiddis pikantéria

Ignaz Bernstein (1836-1909) – írja róla a „The Book Peddler” című, az USA-ban működő The National Yiddish Book Center magazin legfrissebb száma – egyike volt a varsói írók és irodalmárok ama kis csoportjának, amely a kelet-európai zsidók 19. sz. végi és 20. sz. eleji néprajzának és folklórjának tanulmányozásával foglalkozott. Bernstein életének mintegy harminc évét szentelte a lengyel, orosz és galíciai zsidó közmondások és szólások gyűjtésének. 1888-89-ben publikálta gyűjtőmunkájának első eredményeit, s műve mérföldkő a zsidó folklór tanulmányozásának folyamatában.

Ezt a munkáját követte 1908-ban kiadott hatalmas kötete, amely a „ Jüdise sprikhverter un redenszárten” jiddis nyelvű, illetve „Jüdische Sprichwörter und Redensarten” német nyelvű címet viselte – ennek újabb kiadását jelentette meg a közelmúltban az Alveltlekher Jidise Kultur-Kongresz – A Jiddis Kultúra Világkongresszusa – „Jidise sprikhverter” címmel. A munka héberbetűs anyaga szerepel latin betűs átiratban is, és a kötetet pontos jiddis tárgymutató és jól eligazító német nyelvű glosszárium teszi teljessé.

Csaknem 4000, egészen pontosan 3993 szócikk található a kötetben a jiddis „álef-bész” szerinti egymásutánban, egy-egy vezérszóhoz azonban természetszerűleg gyakran igen terebélyes „szólásbokrok” csatlakoznak.

Kevesen tudják, hogy Bernstein ezt a korszakos munkáját kiegészítette egy tabutémának számító résszel, ami azonban, talán éppen tabu volta miatt csak füzetben, kéziratként jelent meg, s aminek ilyen alcíme van: „Ojszgelászene un grobe sprikhverter” vagy a német változatában: „Erotica und rustica”, azaz erotikus és nyers, paraszti humor.

Kétségtelen, a füzetben olvasható 227 közmondás és szólás jó része korántsem finomkodó, valóban „erotica”, valóban „rustica”, gyakran súrolja vagy éppen átlépi a finom ízlés határát, nem is kell hozzá prüdéria, hogy kifogásolni lehessen az anyagot. Egyrészt azonban Bernstein munkájának tudományosságát nem lehet vitatni. Másrészt pedig az összegyűjtött anyag kiválóan tanúsítja a jiddis nyelv elevenségét, életrevalóságát, fordulatosságát, szellemességét, iróniára való képességét. A füzet az „anyakötettel” együtt fontos dokumentuma a jiddis nyelv fejlődésének, aminek egyik vonulatát a modem jiddis irodalom három neves nagyja, Mendele, Perec és Sólem Álékhem hatá­rozta meg, a másikat minden bizonnyal a névtelen tréfálkozók. Ez utóbbiakra jellemző, hogy egyebek között szellemesen tudják profanizálni a TÁNÁKH-ot, tehát a bibliát, és a liturgikus szövegeket, ügyes szójátékokkal kiforgatva a szent szavak értelmét anélkül azonban, hogy kigúnyolná őket. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ezek a goromba szólások valahol együtt keletkeztek a jiddis népdalokkal is, amik között nem is ritkán ugyancsak találhatók nemcsak gunyoros, de goromba, mondjuk így, szókimondó darabok is.

Jelen sorok írója büszke rá, hogy tulajdonában megvan a remek kötet. De arra is büszke, hogy sikerült megszereznie igaz, csupán fénymásolatban az „erotica et rustica” füzetet is: az utóbbinak mutatjuk be az első 15 „közmondását”.

Az igen érdekes anyag egy része rímes mondóka, ezek többsége lefordíthatatlan. Nem azért, mert annyira pajzán vagy éppen durva, hanem lehetetlen visszaadni a szójátékokat, például: „Áz dusz vejb hot di veszt, hot der mán slekhte keszt.” Vagy: „ejder du krikhszt ojf á mejdel, grejt frier un dem vejdel”.

Jólesz László