„Jelentés” a 60-as évekből

Két zsidó együtt vacsorázik

A magyarországi zsidóság (Hitközség) akkori egyik legfőbb világi vezetője 1962. május 4-én jelenti az alábbiakat az „illetékes elvtársnak”. A (…)-tal jelzett kihagyásokat az illem és a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt eszközöltük. A dokumentum azonban így is sokat elárul a korabeli viszonyokról…

Méir Shachar, Izrael Államának ügyvivője, meghívott május 2-án estére vacsorára, a Kis Royal étterembe. A vacsorán ott volt Méir Shachar felesége és az én feleségem is.

Méir Shachar elmondta, hogy ebben az esztendőben körülbelül 120 meghívót küldött ki a követség a MIOK, a BIH és az intézmények vezetőinek, rabbijainak, alkalmazottainak. (Ha mindenki elmenne és magával vinné a feleségét is, legalább 230-235 olyan személy venne részt az izraeli nemzeti ünnep alkalmából rendezendő fogadáson, akinek valami köze van a zsidóság felekezeti szervezetéhez.)

Méir Shachar elmondta, hogy neki végre sikerült megtalálnia a jó kapcsolatokat a magyar zsidósággal. Az izraeli követség sohasem volt olyan népszerű a magyar zsidóság körében, mint most. Nagyon sok magyar zsidó fordul különböző ügyes-bajos dolgával az izraeli követséghez. Rengetegen kérnek gyógyszert. (…)

Méir Shachar elmondta, hogy az emberek nyugodtan mernek eljönni az izraeli követsége. Megszűnt a régi félelem. Ebben része van annak is, hogy az izraeli követségnél szolgálatot teljesítő rendőrökkel szintén jó viszonyt alakított ki. A rendőrök egész télen forró teát kaptak a követségtől. Az őrbódéban fűtőtestet szereltek fel nekik. „Én pedig majdnem mindig elbeszélgetek a rendőrökkel, amit más követ nem tesz meg. Így ezután olyan légkör kezd kialakulni, hogy a rendőrök többnyire mosolygósán fogadják a hozzánk érkező zsidókat.”

Méir Shachar elmondta, hogy június 7. körül Budapestre érkezik az izraeli külügyminisztérium vezértitkára, aki sorra látogatja a népi demokratikus országokat. A vezértitkár csehszlovák származású. (…)

Méir Shachar e hó közepén két hétre szovjetunióbeli autótúrára készül. Azt mondta, hogy a budapesti szovjet nagykövet megígérte neki a vízumot. Méir Shachar a helyszínen szeretné látni az oroszországi zsidóság helyzetét. Azt mondta, hogy nagyon „szomorú” információkat kapott. Nem érti, hogy miért bánnak így a szovjet zsidókkal. Talán az a magyarázat, hogy a Szovjetunió „gazsulál” az arab államok felé. (…)

Méir Shachar elmondta, hogy az utóbbi hetekben több magyarországi intézménynek, főleg iskolának, ajándékozott narancsokat és banánokat. A külügyminisztérium óvodája is átvette az izraeli szállítmányt, de a zsidó gimnázium igazgatója visszaküldte a követségnek a 200 kg narancsot. (Zsoldos igazgató jelen esetben teljesítette azt az elnökségi utasításunkat, hogy ne vegyen át semmit az izraeli követségtől.) (…)

Méir Shachar elmondta, hogy jövő’évben nem fog követségi széder-estéket rendezni, hanem a követség tagjait szétküldi a budapesti zsidóság széder-estéire.

Végül Méir Shachar arról kezdett beszélni, hogy véleménye szerint erősen érik a magyar zsidóság egy-két vezetőjének izraeli látogatási lehetősége. Néhány hónapon belül ó” megszerzi az izraeli kormánytól a meghívást számomra és még valaki számára, akivel kapcsolatosan tőle kér majd javaslatot. Méir Shachar elmondta, hogy változatlanul azt szeretné, ha Ben Zvi államelnök vendégeként kerülnék el Izrael államába. Ezt már másodszor említette. Amikor átadtam neki új könyvem három példányát ajándékba (egyet neki dedikálva, kettőt pedig izraeli könyvtárának), megkért, hogy még egy

példányt adjak, mert el akarja küldeni Ben Zvi államelnöknél aki nagy tudós és akinek hatalmas könyvtára van.

Nagyon „finoman” megkérdezte az ügyvivő, hogy van-e alapjuk azoknak a mendemondáknak, hogy Fisch Henr klikkje szeretne engem eltávolítani és ez a klikk küldözget mindenféle névtelen levelet. Azt válaszoltam, hogy nem tudom, hogy kik írják a névtelen leveleket, de nem is nagyon izgatnak az ilyenfajta levelek. Ha egyszer távozom, akkor a kizárólag azért lesz, mert esetleg megunom az adminisztrálás és megint újságírással, irodalommal szeretnék foglalkozni. Ezekre a szavaimra Méir Shachar megjegyezte, hogy kitűnően ismeri a „Síp utca belső helyzetét” és már régóta hall olyas mikről, hogy „egy ambiciózus fiskális”, aki eddig is kitúr minden elnököt, most megint „játszadozik a fúróval”.

Az ügyvivő, amikor elbúcsúztunk, kijelentette, hogy nagyon szeretné az izraeli nemzeti ünnep alkalmából a követségén üdvözölni a magyar zsidóság egész vezetőségét és égés; rabbikarát; megkért, hogy ne engedjem eltanácsolni a követségi fogadásról a meghívottakat; végül megbeszéltük, hogy ha visszatérnek a Szovjetunióból meghívjuk őket vacsorára (Mód lesz tehát részletesen beszélgetni a szovjetunióbeli tapasztalatairól.)

Mi fájt az ország zsidóinak 1963-ban?

Az alábbi levelet az Állami Egyházügyi Hivatal illetékes főosztályvezetője 1963. március 15-én küldte a Külügyminisztérium illetékeséhez.

Tárgy: tájékoztató az izraeli követség ténykedéséről

Kedves K. Elvtárs!

Az izraeli követség legújabb ténykedéséről a következőkel közlöm:

• Március 14-én az ortodox és a neológ rabbitanács elnökei közölték a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnökével, hogy a budapesti izraelita követség 25 üveg izraeli bort és 25 doboz maceszt küldött ajándékul mint az izraeli rabbiság ajándékát a magyar rabbiknak a közelgő purim ünnepe alkalmából.

A követség azzal magyarázta az ajándékot, hogy azt „az izraeli rabbiság küldi minden zsidóünnep alkalmával a magyar rabbiknak”, persze a rabbik jól tudják, hogy az a követség ajándéka, ezért a követség juttatja el részükre. Tekintve, hogy a rabbik már várják ezeket az ajándékokat, így a szétosztást a MIOK-nak igen népszerűtlen lenne megakadályozni.

Ha valóban az izraeli rabbiság ajándékáról van szó, ne az Izrael Állam külképviselete útján bonyolítsák le az ajándékozást, hanem postán, mint ahogy az évekkel ezelőtt történt.

• Az izraeli követség másodtitkára Zvi Shamir az elmúlt héten levelet intézett a Református Egyetemes Konventhez. A levélben közölte, hogy a követség tagjainak négy gyermekét nagyon megviselte az idei tél és ezért kérte, tegyék lehetővé hogy tanárnőjükkel igénybe vehessék a mátraházi lelkészüdülőt.

Figyelembe véve, hogy a nevezett üdülőben egyházi emberek és családtagjaik pihennek, nem tartottuk helyesnek a követség tagjainak a magyarországi református élettel ily módon való kapcsolat felvételét, ezért javasoltuk a kérés udvarias formában való elutasítását. Egyébként is a kért üdülés az IBUSZ útján könnyen lebonyolítható.

Budapest, 1963. márc. 15.

Elvtársi üdvözlettel: s.k. főosztályvezető

B. M. N.