Jajszavak és levelek

1.

„Tehetetlen szemtanúi vagyunk annak, hogy megnyomorítják nem­zetünket Erdélyben … Most talán átélhetjük azt, amit átélhetett egy örmény vagy egy zsidó. Azt a ki­szolgáltatottságot, azt a tudatot, hogy kivert eb módján nem va­gyunk biztonságban saját szülőföl­dünkön …

Bízom benne, hogy kisebbségben vannak, akik azt tették velünk, amit tettek Erdélyben, s tudom, vannak a szomszéd nemzetben, akik nem­csak szégyellik magukat a történtek miatt, de maguk is félnek – s ezért többségük még hallgat. Előbb-utóbb azonban meg kell majd szólalniuk, mert minden népnek magának kell megbirkóznia saját indulataival.

Mi miért hallgatunk?

A Váci úton, a baptista kápolna közelében kétméteres zsidó csillag, mellette a felirat: „Zsidó SZDSZ”. A Moszkva téren… az aszfaltra fest­ve szanaszét: „VAN KIÚT – Izrael­be”, és „Cionizmus = SZDSZ = ma­gyar halál” … Tamás Gáspár Mik­lós plakátjain a felirat: „Ez a zsidó”, és Magyar Bálint, Pető Iván, Rajk László vagy a Fidesz plakátjain: „Zsidók”.

Jelentéktelen ügy? Törpe kisebb­ség csinál csak ilyet ? …

Hogy van az, hogy az elmúlt hó­napokban, mióta az antiszemitizmus felerősödését tapasztalatom hazám­ban, nem akadt egyetlen közismert magyar művész, tudós vagy politi­kus, aki a nyilvánosság előtt szót emelt volna a becsületünkért? Aki nem csupán abból a célból nyilat­kozna meg, hogy magáról az anti­szemitizmus vádját utasítsa el, ha­nem, hogy elutasítsa azokat, akik – a választási küzdelem során is – ezeket a szövegeket próbálják bele­égetni társadalmi köztudatunkba?

… Hogy lehet az, hogy egyetlen politikai párt sem látta erkölcsi szükségét annak, hogy elhatárolja magát az SZDSZ és a Fidesz zsidó­vá nyilvánításától? Vesztett volna általa valamit?

Ebben az ügyben nekünk, nem zsidóknak kell megszólalnunk!”

(A fentiek részletek Ungváry Rudolfnak a Magyar Nemzet 1990. április 2-i számában kö­zölt írásából.)

2.

„– Én azt hittem, a három szó, Magyar Demokrata Fórum, képes meggyőzni az embereket arról, hogy itt az elmúlt negyvenegynéhány év alatt a nemzet sorsáért aggódó írók, költők, művészek – köztük én mint színész – őket akarjuk szolgálni. És most olyat kell mondanom, amit nem szívesen ejtek ki a számon: rá­jöttem arra, hogy ebben az ország­ban mindig is a hangoskodóknak volt igazuk. A köznép nekik dől be… Van egy párt, amely a leve­gőbe beszél, amely a tőkéjét távoli földrészről kapta. S az én magyar fajtám hisz nekik. Egyszerűen nem értem. Ezt a népet félrevezették. Manipulálták. Nem csalással, hanem süket sóderrel…”

(Részletek Sinkovits Imre szín­művésznek a Mai Nap 1990. március 26-i számában megje­lent nyilatkozatából.)

3.

A Mai Nap Szerkesztőségének 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 76.

Tisztelt Szerkesztőség, kérem alábbi nyílt levelem közlé­sét. E levél másolatát elküldöm dr. Antall Józsefnek, az MDF elnöké­nek …

„Sinkovits Imre színművész úrnak Tisztelt Művész Úr,

az Ön fajvédő ,kesergéseit’ a Mai Nap című újság 1990. március 26-i számában megdöbbenéssel olvastam.

Kérem, ön ne beszéljen a ’leve­gőbe’, ne manipuláljon ’süket sóder­rel’, nevezze meg, hogy melyik az a párt, amelyik ’távoli földrészről ka­pott tőkéjével’ az Ön ’magyar fajtá­ját félrevezeti’.

Almási-Szabó Katalin gyógyszerész

Bécs, III. Schlachthausgasse 149.”

(A fenti szöveget a levélíró bo­csátotta rendelkezésünkre.)

4.

„… Nagyon egyetértek veled ab­ban, hogy közös felelősségünk, hogy a magyar zsidóság helyzetének oly súlyos, komor történelmi terhére egy új kibontakozás, kölcsönös meg­ismerés és közös építés alapjait rak­juk le. Egy, az amerikai zsidóság és Izrael bevonásával létrehozott prog­ram ifjúsági csoportok tanulmány­útjaira a magjánál kezdené a még meglévő sötétséget eloszlatni. . . . Ab­ban sincs közöttünk nézeteltérés, hogy a magyar zsidóság tragédiáját és az ellenünk elkövetett bűnöket nem kisebbíti annak a mérhetetlen szenvedésnek a felismerése, amit a háború, a szovjet megszállás és a sztálinizmus hozott az egész magyar népre …

… Magyarország ma egy demok­ratikus állam és társadalom alapjait rakja le. Teljesen egyetértek azonban a Demokrata Fórummal abban, hogy a demokrácia technikája nem elég, hogy 40 év rombolása után egy lelki újjáépítésre is elengedhetetle­nül szükség van, a magyar nép er­kölcsi tartásának, történelmi tudatá­nak, alkotókedvének, egészséges ön­érzetének helyreállítására.

Pusztán a demokrácia azonban a kisebbségnek, így a zsidó kisebbség­nek sem elég. Szüksége van a több­ség aktív támogatására, megértésére, megelőző figyelmességére. Nem csak Romániára, de Magyarországra is éppúgy érvényes, hogy a többség so­hasem lehet túl figyelmes a kisebb­séggel szemben.

… Mindketten tudjuk, és a ma­gyar zsidóság túlnyomó többsége is tudja, hogy boldogulása, új felvirágzása csak egy olyan magyar nemzet kebelében képzelhető el, mely nem csak demokratikus, de öntudatos is, amely egy félelemtől mentes, független, alkotó társada­lomban él…”

(Részletek Tom Lantosnak – Lantos Tamásnak – az Egyesült Államok Törvényhozása magyar zsidó származású tagjának 1990. február 7-én kelt és dr. Antall Józsefhez, a Magyar Demokrata Fórum elnökéhez írt leveléből. A levelet ifj. Fasang Árpád, az MDF elnökségi tagja adta át szerkesztőségünknek.)

A Magyar Izraeli Baráti Körhöz írt együk levélből idézzük az alábbiakat:

„Szívünkhöz nagyon közel áld a zsidó nép, és fantasztikusnak tartjuk azt a kitartást, amellyel létrehozták Izrael Államot, és azt a ra­gaszkodást, mellyel ebhez a hazához kötődnek. Nagyon szimpatikusnak tartjuk a Hírlevelek reális hangvé­teléit, nyílt kiállását. Mi hívő keresz­tények vagyunk, de szellemileg zsi­dónak valljuk magunkat, és Ábra­hám, Jákob és Izsák Istene a mi Is­tenünk!” … Aláírás: G. G.