Izrael és „Rettegett Iván”

John Demjanyuk három évvel ezelőtti pere Izrael számára a holocaust legszörnyűbb napjainak hideglelős visszaidézését jelentette. Az izraeli televízió nap mint nap élőben mutatta, amint a haláltáborok koros túlélői gyilkos szemekkel meredtek a vádlott­ra – egy tagbaszakadt, volt clevelandi autógyári munkásra, akit az Egyesült Álla­mok úgy adott ki Izraelnek, mint háborús bűnöst. Legalább nyolc tanú még 45 év elmúltával is fel­ismerte „Rettegett Ivánt”, Treb­linka ukrán lágerőrét. Demja­nyuk váltig állította, hogy össze­tévesztik valakivel. De 1988. április 18-án a három bíróból ál­ló törvényszék „habozás nélkül” bűnösnek találta, és halálra ítél­te. Most pedig úgy tűnik, hogy a 71 éves Demjanyuknak, akit a fellebbezés idejére magánzárká­ban helyeztek el, talán mégis iga­za volt.

Az utóbbi hónapokban szov­jet levéltárakból új bizonyítékok érkeztek Izraelbe, melyek megerősítik, hogy Demjanyuk lágerőr volt, de ko­moly kételyeket ébresztenek afelől, hogy ő lett volna a „Rettegett Iván” né­ven ismert őr.

Demjanyuk védői az új bizonyítékok fényében – mivel az adatok eltérnek a vád állításától – vitatják Demjanyuk bű­nösségét. A szovjetek átadtak egy sze­mélyazonossági iratot – amely hasonló azokhoz, amelyeket a náci SS osztott szét a lágerőrnek kikép­zett ukránok között -, amelyen van egy állítólag Demjanyukot ábrázoló fénykép. A vád szerint „Ret­tegett Iván” 1941-ben Treblinkában kegyetlenkedett. Az irat viszont – mivel Treblinkát nem is emlí­ti – azt bizonyítaná, hogy Demjanyuk az adott idő­szakban először gyakornokként Trawnikiban, majd Sobiborban, egy másik haláltáborban tevékenyke­dett.

Az izraelieket zavarja, hogy Demjanyuk – esetleg – igazságtalanság áldozatául eshet. „Náci bűnöző, vagy csak egy félénk fickó, akit Clevelandben rács mögé dugtak?”, harsogja a Haarec című szabadelvű lap. De sok, fájdalmas háborús emlékeket hordozó izra­eli nem nagyon hajlik arra, hogy ilyen dilemmákon törje a fejét. „Erkölcsi szempontból nincs különb­ség, hogy Demjanyuk Sobiborban, vagy pedig Terblinkában lökött egy zsidó ifjút a kemencébe”, szögezte le az államügyész, Mikhael Saked múlt au­gusztusban, a fellebbezési meghallgatások során.

„A per évekig tartott, és bebizonyosodott, hogy Demjanyuk háborús bűnös. Most kérjünk tőle elnézést?”

Az izraeli Legfelső Bíróság még az év vége előtt dönthet a fellebbezés tárgyában. Ha az öt bíró fenntartja, hogy ő volt „Rettegett Iván”, akkor Demja­nyukot csak Hájim Herzog elnö­ki kegyelme mentheti meg a hó­hérkötéltől.

De akármi lesz is a sorsa, ese­te felveti a kérdést: le kell-e foly­tatni az olyan háborúsbűnös-pert, ahol az ítélet a vádlott sze­mélyazonosságától függ? Adolf Eichmann, vagy Klaus Barbie ügye persze más volt: egyikük sem tagadta sem azt, hogy ki volt, sem a szörnyű tetteket, amelyeket elkövetett. De 45 év elteltével hogyan lehetünk meggyőződve Demjanyuk, e sokkal kisebb fontosságú figura személyazonossága felől?

Emellett várhat-e részrehajlás nélküli pert valaki, akit ilyen szörnyű bű­nökkel vádolnak? Egy moziteremben tartották a Demjanyuk-pert, hogy elfér­jen a sok érdeklődő és a tömegtájékozta­tás képviselői. Az ítélet kihirdetésekor a nézők ezt skandálták: „Halál, halál!”. Még az akkori igazságügy-miniszter, Avraham Sarir is „náci háborús bűnös­nek” titulálta Demjanyukot a per előtt, és utána pedig arra biztatta a bíróságot, hogy akasszák fel. A per idején az egyik felindult Holocaust-túlélő sa­vat löttyintett Joram Seftel védő arcába, aki egyik szemére részben megvakult. „Nem volt esélyünk – mondta Seftel. A védelmet naponta megfélemlítet­ték. A teremben lincshangulat uralkodott.”

Érthető módon kevés izraeli érez rokonszenvet Demjanyuk iránt, és sorsától függetlenül üdvözlik a pert. „Izrael számára azért fontos ez a per, – mond­ja Jehuda Bauer, a jeruzsálemi Héber Egyetem holocaust-szakértője, mert egy fiatalabb nemzedék előtt tárta fel a holocaust eseményeit.” Ennek a történe­lem-leckének azonban csak akkor volt értelme, ha az elítélt férfi tényleg bűnös, méghozzá abban, ami­vel vádolják. Akárhogy dönt is a bíróság, John Demjanyuk még évekig kísérteni fogja Izraelt és az izraeli igazságügyi rendszert.

NEWSWEEK, 1991. december 2.

Fordította Rajki András