Ismét azt hangsúlyozom, a rabolt dolog visszajár!

Írta: dr. Tímár György - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Jogi, etikai, politikai szempontból egyaránt tűrhetet­len, hogy az elhallgatás, a negligálás, a mellébeszélés, az agyonhallgatás véglegesen elodázza a szembenézést ár­tatlan emberek kárára elkövetett bűncselekmények kö­vetkezményeivel. Ennek pedig, a nemzetközi és a hazai jog előírásainak megfelelően, az eredetre visszamenően és mindenki számára elfogadhatóan meg kell történnie.

A második világháborút követően a Magyar Köztár­saság legitim képviselői vállalták a teljes és tényleges elégtételadást, amit a Párizsi Békeszerződés nemzetközi megállapodás rangjára emelt. Azzal a ténnyel, hogy a győztes hatalmak és a többi érintett nemzet közös meg­állapodásának részévé tették az akkor feltárt bűncselek­mények következményeinek rövid határidőn belüli és minden egyéb teendőt megelőző megoldását – olyan kö­telezettséget írtak elő a mindenkori magyar kormányzat és államhatalom számára, aminek teljesítése alól nem bújhat ki sem az említett és egyértelmű megállapodások tartalmának félremagyarázási kísérleteivel, sem ezeknek lényegétől eltérő tartalmú – későbbi keletű – belföldi jog­szabály megalkotásával.

Az a sajnálatos tény, hogy az 1947 utáni kormányok nem tettek eleget a fentieknek – nem azt jelenti, hogy megszűnt volna a károsultak -, az érvényesítésre jogosí­tottak igénye az őket, családjaikat, vagy a holocausttal összefüggő áldozatokat elszenvedni kényszerült zsidó közösségeket sújtó károk rendezésére. Ha bármelyik ma­gyar kormány igényli az alapvető emberi jogok letétemé­nyese minősítést, ha úgy kíván fellépni a nemzetek kö­zösségének tagjai között, mint aki biztosítja a jogbizton­ság feltétlen érvényesülését – és ezáltal megnyugtató ala­pot teremt a jövő résztvevői számára -, akkor nem mu­laszthatja el a zsidóság teljes kártalanítását.

Az eltelt hosszú időtartamra, a bizonyítási nehézsé­gekre, a kielégítési alapok mesterséges elvonására apellá­ló próbálkozásokat, mint az „oszd meg” sanda módsze­rét el kell utasítania az önmagára talált zsidó közösség­nek. Tudomására kell hozni mindenkinek, hogy a lopott, rabolt dolog visszajár. Ha ugyanis bármely korban, vagy bárhol eltekintenének ennek az évezredek nemzetközi próbáit kiállott tézisnek érvényesítésétől – úgy az egy­részt azt jelentené, hogy senkinek a tulajdona nincs biztonságban, ezért értelmetlenné válna a társadalom közös gazdasági tevékenysége, másrészt a többi alapvető em­beri jog sem élvezhetne feltétlen immunitást (így az élet­hez fűződő sem). Vagyis, másképpen közelítve a kérdés­hez, az, aki bármely ürügyre hivatkozva ki akar térni a fasiz­mus jogtiprásainak rendezése alól, az lényegileg hatályosítani szándékozik a bún következményét, vagyis nem határolja el magát a fasiszta szörnyűségtől.

Akik vállalják a holocausttal összefüggő károk rende­zése során az áldozatok érdekeinek képviseletét, abból induljanak ki, hogy nincs felhatalmazásuk a teljes és tényle­ges károknál kisebb igény érvényesítésére, vagy az ilyen mértékű elégtételadási kísérlet akceptálására – mivel ezt csak maguk az eredetileg meggyalázottak, vagy utódaik tehetnék!

Jogilag megalapozott, emberséges, ezek mellett cél­szerű, ha a holocausti károk rendezésére tett erőfeszíté­sek során kiállunk az azonos jogtalanság kártalanításának szenvedői szerinti megkülönböztetése ellen, (például a cigá­nyok ügyében), mert ezzel szövetségeseket szerezhe­tünk, megelőzhetjük azokat a próbálkozásokat, amelyek szembeállítják a zsidó igényeket a többi meghurcolt megkövetésével. Ezért azoknak, akik önként vállalják a zsidóság aktuális ügyeinek vitelét, fel kell készülniük az ellenük induló manőverekre, így személyük lejáratásá­nak kísérletére, publicisztikai manipulációkra és történel­mi tények félremagyarázására is. Célszerű reálisan érté­kelni a helyzetet, a résztvevők képességeit és ennek meg­felelően cselekedni.

Tudomásom szerint rövidesen Budapesten nemzetközi konferencia tárgya lesz a közép-kelet-európai zsidóság holoca­usttal összefüggő veszteségeink kárrendezési ügye – amely az egykor érintettek létszámarányos megoldásával tárgyal­ja, és tudományos konklúziók kialakításával rögzíti az akceptálható megoldásokat.

Remélem, hogy a zsidóság bel- és külföldi szervezete­inek érdekképviseletét felvállaló személyiségeknek sike­rül egységes álláspontot és megbonthatatlan platformot kiala­kítani, mert minden szétforgácsoló nézet vagy lépés azok hátrányát jelenthetné, akik csaknem fél évszázada várják az ellenük elkövetett gaztettek jóvátételét, vagy legalább az azzal való tisztességes foglalkozást!

dr. Tímár György

támogatás
Pop up banner1

Címkék:1992-02

[popup][/popup]