Interjúrészletek az Új folyosó című rádiós folyóirat Rózsa T. Endrével foglalkozó számából

 Szénási Sándor, a művelődéspolitikai rovat munkatársa

Rózsa T.-nél napirenden volt az, hogy ez a goj meg az a goj, amivel önmagában engem nem lehet megsérteni, de nem tudom, hogy egy embernek miért fontos ez? És ak­kor valahogy kialakult bennem mondom, nem volt ben­nem személyes sértettség, de valahogy kialakult ben­nünk, a többiekben is egy ilyen viszolygás. Aztán egy reggel ott ültem az íróasztalnál, telefonáltam, bejött, és megint valami ilyen gojos, keresztényes megjegyzést tett rám, meg az anyámra, és akkor megfogtam, és belevág­tam a kaktuszaiba, amiket gondosan nevelgetett magának évekig, mert mindig ő locsolta őket…. Egyszer csak a PAF összes vezetője, sőt állítólag a TV2 egy-két vezetője is kapott egy levelet, amiben az állt, hogy Györffy Miklós meg én antiszemiták vagyunk.

Váradi Júlia, a művelődéspolitikai rovat munkatársa

Meg kell, hogy mondjam, hogy ebben az egészben az én zsidó identitásom alakulásában Rózsa Bandi hihetetle­nül negatív szerepet játszott. Lehet, hogy én ma egészen másképp gondolkodnék a saját zsidóságomról, ha nem is­mertem volna ezt az ember ilyen közelről. Aki az erősza­kosságával, az önmagát nagyon ellenszenves módon és teljesen érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul mások­nál jobb színben való beállításával olyan negatív érzése­ket keltett bennem a zsidósággal kapcsolatosan, hogy in­kább elfordultam ettől a témától, mintsem, hogy ezzel igazából foglalkozni kezdtem volna. Sőt, majdhogynem szembefordultam saját zsidóságommal… A riportban, melyet Réz Andrással készített Rózsa T. Endre egy film­ről, teljesen váratlanul, a témához szinte nem is kapcso­lódva, Rózsa T. Bandi kérdéseiből két dolog derült ki. Az egyik dolog az volt, hogy a KGB valamilyen módon benne volt az izraeli-arab viszony alakulásában, tehát ott volt a palesztinok mögött. A mások dolog, ami kiderült, Chrudinák Alajosnak ily módon a KGB-vel szoros kapcsolatai voltak. Én leestem a székről, meg kell, hogy mondjam, amikor ezt meghallottam a művészetkritika 15 percünk­ben. Mondom, föl akarod jelenteni a Chrudinákot? Hát neki ez a szándéka. Hát mondom, akkor itt van a MUOSZ etikai bizottsága, azonnal jelentkezz náluk, és ott jelentsd fel, de ne a műsorban. Te szereptévesztésben vagy Bandi, azt gondolod, hogy neked az a dolgod itt a Rádióban, hogy nyilvánosan feljelentgess. Ocsovai Gabi is bóloga­tott, és ő is mondta, hogy ezt a borítékot ő nem írhatja alá. Mire Bandi azt mondta, hogy márpedig nagyon sajnálja, ő nem ért egyet a mi véleményünkkel, mi hiába vitatko­zunk, ez a műsor le fog menni.

Vitray Tamás interjúja Rózsa T. Endrével a Nap TV január 11-i műsorában

Rózsa T.:„ Hát nézd, a kollégáim már nyár óta szembefor­dultak velem, mióta nyilvánosságra került a felterjesztés ténye. Tehát se nem javult, se nem romlott a helyzetem. És a kollégáim elfordulása viszont korábbra megy vissza, egy ilyen kicsi textildarabbal van összefüggésben. Ez a pi­ci textildarab nagyon erős. Ez a kipa. Ez a kipa, amit én hordtam, idén nyár óta nem hordom, ez az én számomra örömet okoz. Szóval zsidónak lenni nekem jó, az komfor­térzés, és ez a ruhadarab, ez a picike kis textildarab egy jó érzés. De úgy érezték kollégáim, olyanok, akiket Deák Gá­bor barátom titokzsidóknak nevez, hogy ez egyfajta pro­vokáció. Én soha nem éreztem semmiféle bántást a ma­gyar társadalom részéről, egyes-egyedül olyan kollégáim voltak, akik megjegyzéseket tettek, akik maguk is zsidó etnikumhoz tartoznak. Tehát egyfajta túlérzékenységet vélek ebben fölfedezni. Na most hát én nem akartam to­vább provokálni, hogy ha ők ezt így érzik, és akkor levet­tem.

Ocsovai Gábor a Magyar Rádió főmunkatársa

Az alelnök-jelöltséget nyilván azért vállalta el, mert úgy érezte, beszűkült a mozgáslehetősége a rádióban, és ez hozzásegítheti őt ahhoz, hogy valamelyest kiszabaduljon ebből a mondhatni elszigeteltségből, korlátozottságból. Nyilván úgy érezte, hogy ezt a megtiszteltetést nem sza­bad elutasítania.

Győri László, a Külföldi Adások Főszerkesztősége munkatársa

Én csak gondolom, hogy én lennék a „titok zsidó”. Nyilván mások is tettek megjegyzést a sapkájára, mert nagyon fur­csa dolog, hogy valaki hol hord kipát, sábeszdeklit, hol nem. Szeretném előrebocsátani, mindenkinek magányügye, hogy a saját vallásához, vagy származásához milyen a viszonya. Rózsát egyszer hirtelen megvilágosodás érte, egy hatalmas nagy élmény, hogy rájött zsidóságára. Én borzasz­tóan tiszteletre méltónak tartom… az viszont nagyon elgon­dolkodtatott, hogy ő péntek este meggyújtotta a gyertyát, és szombat reggel felült a villamosra, vagy beült az autójá­ba, és bement nyilatkozni a TV-be. Ez ugyanis pancserság. Hát akkor hogyan higgyem el neki a többit?