igéje által lett minden

Írta: Csáki Márton - Rovat: Archívum

A geri rabbi mesélte: – Gyerekkorom­ban nem voltam hajlandó a nyelvtan ta­nulmányozásában elmélyedni, mert úgy véltem, hogy az is csak egy tudo­mány a sok közül. Később azonban ráadtam a fejem, amikor észrevettem, hogy azon nyugszanak a Tóra titkai. A Zóhárban ezt olvashatjuk: „Abban az órában, amikor a Tóra valamely szava megújul egy ember szájából, a szó eltá­vozik, és a Szent, áldott legyen, színe elé áll. Minden szóból pedig, amely megújul azok munkája által, akik a Tó­rával fáradoznak, ő egy-egy égi csarno­kot teremt.” Tábor Béla azt írja: „Ezért a nyelv csupa nyughatatlanság, csupa sokértelműség, csupa nyitott lehető­ség. Éppen ebben a nyughatatlanságban rejlik értéke: teremtőereje, vagyis Istenkereső ereje.”

A zsidó kultúrában és vallásban külö­nös jelentősége van a Név, a nyelv és a szó szentségének. Lényege, megtartó ereje ez – akár elfeledve is. Szívesen és hosszan folytatnánk még az idézeteket, melyek rávilágítanak erre a misztikus kapcsolatra, ekkor azonban arra kény­szerülnénk, hogy ide másoljuk Buber kimeríthetetlen köteteit vagy a prágai Löw rabbi és a Gólem legendáját. Hi­szen a nyelv, azáltal, hogy megnevez, teremt, életet ad – gondoljunk csak a kabbalisták és más misztikusok mun­káira -, s máris a zsidó gondolkodás beláthatatlan mélységeit tárja elénk.

Nem véletlen, hogy a második Alef­bész happening megnyitó beszédét Szántó T. Gábor is azokkal a haszid történetekkel kezdte, melyek az ötletet adták az első ilyen rendezvény meg­szervezéséhez. A happening újabb kí­sérlet volt arra, hogy a felkért művé­szek – akik műveiket a héber ábécé be­tűinek ihletésére készítették – felfedez­zék és körüljárják a zsidó kultúra e sarokpontját. Több alkotó eddigi képi vi­lágát is át- meg átszőtte a zsidó szimbo­lika utalásrendszere, de főleg a betűk és idézetek felhasználása, „amivel az ember isten felé tör”. A műveken a kal­ligrafikus héber betűk hol csak jelző­ként, megbújva szerepeltek, mintegy megszentelve azokat – megteremtve forma és tartalom ez esetben szükségszerű összeforrottságát -, hol mint ikon, központi szervezőerőként jelen­tek meg.

A kiállításra és az árverésre, ahol a művészek közül is sokan felbukkantak, az Andrássy úti Gag Galériában került sor. A művek kevés kivétellel mind el­keltek, a legnagyobb érdeklődést még­is Ef Zámbó István és Fehér László képei keltették. A grafikusok, festők és szobrászok (Baranyay András, Böröcz András, Für Emil, Gábor Áron, Gellér B. István, Gerber Pál, Gergely Nóra, Haraszty István, Heller Zsuzsa, Roskó Gábor, Swierkiewicz Róbert, Szerényi Gábor, Szirtes János, Szotyory László, Thury Levente és Tooth Gábor Andor) munkái alkotják lapunk e havi illusztrációs anyagát. Az árverést, amelyet szaxofonmuzsika és baráti be­szélgetés követett, a Szombat támoga­tására rendezték, bizonyságul arra, hogy „amíg ez a hang meg nem szakad, addig a szó uralkodik, és hatalma van”.

Csáki Márton

*

A kiállítás és árverés megszervezésé­ben való közreműködésért szerkesztő­ségünk köszönetét mond Komlós Já­nosnak és a Gag Galériának (Kiss Bar­nak és Tűzkő Péternek), valamennyi részt vevő művésznek (külön kö­szönet a művésztársait felkérő Thury Leventének), az axioart.com interne­tes cégnek és vezetőjének, Hankiss Attilának, valamint az árverés közön­ségének, támogatóinknak.

Címkék:2003-05

[popup][/popup]