Időközi választás – Volt Mazsihisz-elnök a Mazsike élén

Időközi választás

Volt Mazsihisz-elnök a Mazsike élén

2000. október 29-én megtartotta évi rendes közgyűlését a Magyar Zsidó Kultu­rális Egyesület. Az éves tevékenységről Székely Gábor elnök tartott beszámolót, aki – egy évvel a ciklus lejárta előtt – egy­úttal tisztéről is leköszönt. Beszámolójá­ban kritikusan értékelte saját és az egye­sület elmúlt évi munkáját. Eredményként említette a jól működő társasági klubot, a Szombat megjelentetését és az eredmé­nyes novellapályázatot, amelynek leg­jobb darabjait az imént megjelent Mazsike-évkönyv, a Kép a képben tartalmazza. Visszatekintésében az elnök röviden át­tekintette a „mi a zsidó” problematikát, amely után eljutott a több mint százezer, semmilyen módon nem szervezett ma­gyarországi zsidóhoz. Ennek a közegnek a megszólítása volt az ő ambíciója – mon­dotta -, ám ez nem sikerült. Az egyesület és egyben saját kudarcaként is értékelte, hogy nem sikerült újabb programokat be­indítani: sem a szerda esti kultúrprogram, sem a péntek esti kiddus nem vonzott többet öt-hat érdeklődőnél. Nem sikerült elindítani a papíron szépen megtervezett zsidó rádiót, sem a „zsidó forródrótot”. (Utóbbi egy állandóan, vagy a nap na­gyobb részében élő telefonvonal lett vol­na, ahol a maguk zsidóságával vagy bár­milyen zsidó problémával jelentkező sze­mélyek felkészült válaszadóktól kaphat­tak volna segítséget.) Saját, személyes si­kertelenségén túl Székely ezt tágabb érte­lemben az egész magyarországi zsidóság passzivitásával magyarázta. Kifogásolta, hogy ha időnként fölmerül egy-egy jó program ötlete, az is csupán a „meg kel­lene csinálni” formában hangzik el. A le­köszönő elnökhöz csatlakozott Feldmájer Sándor elnökségi tag.

Az elnök lemondását többen sajnála­tosnak tartották, és kérték, vonja vissza azt. Ez nem történt meg.

Janklovics Tibor elnökségi tag nem osztotta az előtte szólók pesszimista hangvételét, mert – mint mondotta – „a zsidó kultúrát helyettünk nem csinálja senki”. Rózsa T. Endre, az egyesület egy­kori alapítóinak egyike arra hívta föl a fi­gyelmet, hogy a jó programok, kezdeményezések előbb-utóbb elhagyják az egyesület kereteit. Rajki András, az egyesület gazdasági felelőse a pénzügyi stabilizációról számolt be. A Mazsihisz alapítványa, valamint a Magyarországi Zsi­dó Örökség Közalapítvány támogatásá­nak hála, már évi hatmillió körüli összeg­gel gazdálkodhat a Mazsike. A hatmillió­ban benne foglaltatik az adófizetők által fölajánlott egy százalékból érkezett egy­millió körüli összeg is.

Több hozzászóló bírálta a magyaror­szági tájékoztatás hangvételét az Izrael­ben zajló eseményekkel kapcsolatban.

A beszámolók után az új elnök megvá­lasztása került napirendre. Rendkívül hosszadalmas, apró részletekbe menő ügyrendi vita alakult ki. Úgy tűnt, a hozzá­szólók saját jelöltjük számára akarnak minél kedvezőbb hátteret teremteni, de végül is csak egy jelölt, Feldmájer Péter, korábbi Mazsihisz-elnök neve került föl a szavazólapra. Őt a leköszönő elnök aján­lotta maga helyett. (A helyszínen megszó­lított két elnökségi tag nem vállalta az el­nöki tisztre való jelöltetést.)

Hivatalos jelölése után Feldmájer Péter néhány perces beszédet mondott. Átfo­gó programot nem vázolt, de optimistán szólt néhány lehetőségről, egyebek közt a zsidó rádió létrehozásáról. Ez – mondot­ta – a testvére, Feldmájer Sándor által említett 30 millió helyett alacsonyabb költségvetéssel megoldható. Ezt ő – mint két rádióállomás alapítója és tulajdonosa – bízvást állíthatja.

Elnökségi tagnak jelölték Bánvölgyi Györgyöt és Garai Pétert. Utóbbi szemé­lye körül némi vita alakult ki, többen kifo­gásolták, hogy Garai, aki ez év áprilisáig a szombat esti programok szervezője volt, egyik pillanatról a másikra átvitte a ren­dezvényt a Frankel Leó úti hitközség klub­jába. Garai válaszképpen az egyesületben korábban meglévő feszültségekre utalt, nem részletezve azokat. Miután az ezek nyomán kialakult szekértáborok közötti feszültség tompult – mondta Garai -, a személyével kapcsolatos aggodalmak alaptalanok. Ezután háromfős számvizs­gáló bizottságot is jelöltek. A jelölőlapra fölkerült személyeket a közgyűlés megválasztotta, és ezzel befejezte munkáját.