Hosszú interjút közölt a Vanity Fair a német szélsőjobboldal ideológusával

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Neonáci uszítás a hiúság vásárán
Forrás: Népszabadság

Dési András / 2007. november 6. Az interjúalany “Heil Hitler, Herr Friedman!”-nal üdvözölte a riportert. Majd Adolf Hitlert “nemcsak a német nép megváltójának”, a zsidók auschwitzi szisztematikus kiirtását pedig hazugságnak nevezte.

   
  Horst Mahler  

Már a náci köszöntés elég lett volna, hogy a beszélgetés el se kezdődjön, a zsidó származású Michel Friedman azonban két órán át faggatta a megrögzött zsidógyűlölő, a német alkotmány helyett csak a birodalmi törvényeket elismerő Horst Mahlert. Az interjú pedig megjelent a Vanity Fair (Hiúság vására) magazin német kiadásának nyomtatott és online változatában.

Friedman hiába szerzett komoly érdemeket az antiszemitizmus elleni harcban, a Vanity Fair-interjú nagy indulatokat gerjesztett. Német politikusok a CDU-tól az SPD-n, a Zöldeken át egészen a radikális balpártig felháborodással fogadták, hogy a hetilap ekkora teret ad a náci gyűlöletpropagandának. Zsidó szervezetek szintén tiltakoztak.

A német közélet egyik ismert alakjának számító Friedman a közlést azzal indokolta, hogy a barna veszedelem ma is időszerű fenyegetés, s megpróbálta megérteni, mi motivál embereket a Mahleréhez hasonlatos gyűlöletre.

Ulf Poschardt főszerkesztő szerint az interjúval a német szélsőjobb eddig soha nem látott módon leplezte le önmagát – még úgy is, hogy Mahler a német törvények által tiltott dolgokat mondott. S ugyan egy szélsőséges kisebbséget képvisel, figyelni kell: a szélsőjobboldali NPD Mecklenburg-Előpome-rániában és Szászországban már bejutott a tartományi parlamentbe.

A 61 éves Mahler és az 51 éves Friedman egyaránt jogász végzettségű, de világok választják el őket egymástól. A német szélsőjobboldal egyik fő ideológusának tartott, sziléziai származású Mahlert uszítás és holokauszt-tagadásért többször elítélték. Jelenleg újabb per folyik ellene, mert tavaly Hitler-karlendítéssel vonult be a büntetését letölteni a cottbusi börtönbe.

Politikai pályáját a szélsőbalon kezdte, 1970-ben egyik alapítója volt Vörös Hadsereg Frakciónak (RAF), Andreas Baadert, Ulrike Meinhofot és társaikat ő győzte meg, hogy partizánháborút kezdjenek az NSZK fasiszta államgépezete ellen.

Több terrorista akcióban is részt vett. Közel tíz év börtön után 1980-ban szabadult, később belépett az NPD-be. Friedmannak nyilatkozva meghatározó élménynek nevezte, amikor tinédzserként elvesztette apját, aki az öngyilkosságba menekült, mert nem tudta elviselni Hitler bukását.

Friedman a frankfurti CDU-ban kezdett politizálni. Több éven át vezető funkciókat töltött be németországi és európai zsidó szervezetekben. Jó svádájú vitázóként 1993-tól vezet tévéműsorokat. Egy időre eltűnt a képernyőről, amikor kiderült, kokaint fogyasztott és Németországban illegálisan tartózkodó prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe. A Mahler-interjúval nemcsak tabuknak ment nekik: a beszélgetés végén, magánemberként feljelentette a német újnácik szellemi vezérét.

 

[popup][/popup]