Hommage á jiddis

Március 6-án Izrael parlamentje, a Kneszet törvényt hozott, amely az elpusztított kelet-európai zsidóság nyelvét, a jiddist a nemzeti kulturális örökség részének nyilvánítja és az ál­lam védelme alá helyezi. Mindez je­lentős szemléletváltozást tükröz, mi­után Izraelben évtizedeken át ellenségesen tekintettek a jiddis nyelvre és gazdag kulturális örökségére.

A jiddis nyelvet óvó törvényt a szefárd zsidóság ladinó nyelvére vonatkozó ha­sonló határozattal együtt fogadták el – a ladinóval együtt erre feltehetőleg több esélye volt. A törvényjavaslatot a három évvel ezelőtt a „Jiddis nyelv Második Ge­nerációs Barátai” terjesztették a Kneszet kulturális bizottsága elé. Támogatásáról biztosította a javaslatot a Jiddis nyelv Vi­lágtanácsa is élén annak nagytekintélyű vezetőjével, a nemrég elhunyt Yitzkhak Warshavsky professzorral. Szükség volt azonban legalább egy képviselő támoga­tására is, hogy a javaslatot a törvényho­zás elé lehessen terjeszteni. Ez a likud- párti Dov Silanszki volt, maga is jiddis anyanyelvű, aki a kovnói (ma: Kaunas) gettóban élte át a holocaustot. Támogat­ta a törvényjavaslatot Seva Veisz, a kneszet munkapárti elnöke, szintén ho­locaust-túlélője.

Silanszki egy évvel ezelőtt terjesztet­te be javaslatát, amit a Kulturális és Oktatási Bizottság majdnem egyöntetűen támogatott. (Érdekes módon Avraham Burg, a bizottság akkori elnöke, ma a Szochnut és a Cionista Világszervezet igazgatója volt az, aki a javaslat ellen szavazott. A jiddis nyelv kulturális érté­két ő is elismerte, csupán az annak adandó hivatalos státust nem támogat­ta.) A bizottság e témával foglalkozó ülésén jelen voltak a jiddis kultúra mű­velői: írók, költők, színészek, énekesek és a Jiddis színház igazgatója. Képvisel­tették magukat – szerényebb számban – a ladinó nyelv hívei és gyakorlói is.

Mikor a törvényjavaslat két hónappal ezelőtt harmadik olvasatban végre a plénum elé kerülhetett, Jeruzsálemben és Tel Avivban sorozatban követték egymást az öngyilkos merényletek. Mindez elterel­te a figyelmet a jiddis örökségről. A javas­latot egyöntetűen megszavazta a Kneszet, de visszhangja alig volt, a média csak formálisan foglalkozott az üggyel.

A törvény hivatalos „státust biztosít a jiddis nyelvnek és a benne megteste­sülő nemzeti kultúrának, továbbá kor­mánybizottságot hoz létre, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik”. A törvény értel­mében a kulturális és oktatási miniszter megalakítja a Jiddis Nyelv Tanácsát is.

Az Európa Parlament megvitatta a jiddis nyelv és kultúra helyzetét, s megállapította, hogy a Vészkor­szak és a kommunista rendszer következtében e nyelv kihalóban van. Miután ezen a nyelven érté­kes irodalmi művek íródtak, ősi hagyományokat rögzítettek, az Eu­rópai Közösség felelősnek tekinti magát a jiddis nyelv és kultúra megőrzéséért, fejlesztéséért. En­nek megfelelően az Európai Kö­zösség államai erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a jiddis nyelv és kultúra fejlesztéséhez.