Holocaust múzeum Japánban

A Fukujama egyik külvárosában található és egy múzeumot is magában foglaló Holocaust Oktatási Központot egy református felekezet, a Jézus Szent Egyháza követői hozták létre. Az elpusztult másfél millió zsidó gyermeknek állítottak örök emléket.

A múzeummal kapcsolatos személyes részvételem két évvel ezelőttre datálódik, amikor Makoto Otsuka tiszteletes, az egyház mijuki közösségének papja az európai zsidó­ság pusztulásával kapcsolatos könyvek és kiállítási tárgyak keresése során segít­ségért fordult hozzám. A tervét illetően meglepetésemnek adtam kifejezést, mi­vel úgy gondoltam, Japánnak, annak el­lenére, hogy a Harmadik Birodalom egyik szövetségese volt, nincs különö­sebb szüksége további holocaustokta­tásra, sőt tudvalevő, hogy Japán az úgy­nevezett Fugu-terv alapján mintegy 25 ezer zsidót mentett meg. Ugyancsak tu­domásom volt Senpo Sugiharáról, aki a litvániai Kovnóban japán követként mű­ködött, és a saját kormánya ellenkezése dacára 1940 júliusában-augusztusában mintegy hétezer tranzitvízumot állított ki lengyel zsidók számára, akiket ezzel a tettével a biztos haláltól mentett meg.

Az egyházvezetői tisztségből nyuga­lomba vonult, 89 éves Otsuki tiszteletes elmesélte, hogy 1946. január 5-én, nem sokkal a japán kapituláció után a Jézus Szent Egyháza megalapította – mintegy kisegítő egységként – az Izrael Japán Ke­resztény Barátai nevű szervezetet. A felekezet kifejezetten jótékonyságra és nemes gondolatokra, különösképpen békére és toleranciára alapul, és a tagok számára előírt életforma jelentős mér­tékben nyitott gondolkodásmódot és a mások iránti érzékenységet mutat. A fe­lekezet csodálatos kórusáról is ismert – az éneklés szemmel láthatóan nagy sze­repet játszik szertartásaikban -, amely természetesen az összes zsoltárt és him­nuszt héberül énekli.

Otsuki tiszteletes 1962-ben találko­zott életében először egy izraelivel, s ek­kor határozta el, hogy a különböző egy­ házi gyülekezetek keretében úgyneve­zett Beit Shalom (a béke háza) vendég­házakat alapít a Japánba látogató izrae­liek és zsidók számára. 1971-ben Japán nagyobb városainak (például Tokió, Kio­tó) templomaiban vagy teológiai szemi­náriumában létrehozták a Beit Shalom házakat, melyeket mezüzékkel, menórával és kisebb könyvtárakkal szereltek fel, ahol a látogatók judaisztikai könyve­ket olvashattak héberül vagy japánul. A Jézus Szent Egyháza Japán különböző területein, Hokkaidótól Kiusuig, jelenleg 102 templommal rendelkezik. Az 1970- es években Masam Yohanan Otsuki tisz­teletes, Takeji Otsuki tiszteletes fia talál­kozott Ottó Frankkal, Anna Frank apjá­val, és lassanként megszületett az az öt­let, hogy valamilyen módon emléket ál­lítsanak a holocaust alatt elpusztult gyer­mekáldozatoknak, illetve megpróbálják az azzal összefüggő eseményeket meg­érteni.

A Holocaust Oktatási Központ hivata­los megnyitóján megjelentek a helyi ille­tékesek: Ernest Salamon, Japán szerény létszámú zsidó közösségének vezetője (német zsidó, aki japán nőt vett felesé­gül és jól menő acél- és egyéb fémüzle­te van), rabbi Lebeau, a közösség vallá­si vezetője, Arié Dán, az izraeli követség első titkára és sokan mások.

A múzeum nem nagy, de arra a célra teljesen megfelelő, hogy a holocaust alapvető aspektusait fényképnagyítások és dokumentumok segítségével bemu­tassa. Gyermekközpontú beállításában először egy, a holocaust előtti Európa boldog zsidó családi életét ismerteti, majd a nácik zsidóellenes tevékenységé­nek különböző állomásait illusztrálja, s a kiállítást egy kis rész zárja azzal a cél­lal, hogy a fiataloknak az emberiségben való hitét némileg helyreállítsa.

Utam során számos, a holocaust kü­lönböző aspektusait tárgyaló előadás tartására kaptam meghívást Tokióban, Kiotóban, Fukujamában, valamint az egyház egyik legfőbb oktatási intézmé­nyében, az Osaka és Kiotó közötti he­gyekben található Logos Teológiai Szemináriumban.

Az Izrael Japán Keresztény Barátainak számos pozitív tevékenysége tükrében igen meglepetten tapasztaltam, hogy mi­lyen népszerű az antiszemitizmus Ja­pánban. A keresztény Nyugattal ellentét­ben Japánban a vallási vagy kulturális alapokon nyugvó antiszemitizmusnak nincs igazi hagyománya. Számos japánt lenyűgöz a zsidók állítólagos hatalma, befolyása, és emiatt hajlandó elfogadni a kizárólag saját maguk hasznát kereső, sokszor óriási sikerű könyvek írói által kiagyalt és propagált zsidó összeeskü­vés teóriáját. Masumori Miyazawa törté­nész professzor, akivel a kiotói Doshisha Women’s Universityn találkoztam, mintegy száz, az elmúlt évek során ki­adott zsidóellenes, antiszemita könyv­ből álló bibliográfiát állított össze.

Az egyik legnépszerűbb antiszemita író Masami Uno, aki azt igyekszik a ja­pánoknak bemagyarázni, hogy Ameri­ka egy zsidó nemzet, és mivel a zsi­dók tartják kezükben a tömegtájékoz­tatási eszközöket, illetve a nagyválla­latokat, Japán minden gazdasági baja az ő machinációjukban keresendő. A holocausttagadó művek közül a leg­népszerűbb Toru Kawajiri A megsem­misítés szövegkönyve című írása, amely azt állítja, hogy „mindössze 200 ezer zsidó pusztult el a II. világ­háború során”, és hogy Hitlert a Rothschild család finanszírozta.