Hogyan keletkezett a Maus

Hogyan keletkezett a Maus?

Art Spiegelman szülei, Anja és Vladek Spiegelman, a má­sodik világháború előtt a lengyelországi Sosnowiecben éltek, innen mentek nászútra 1938-ban, és itt élték, amíg lehetett, a zsidó középosztály hétköznapjait. A deportálá­sok kezdete után bujkáltak, végül azonban Auschwitzba vitték őket. Mindketten túlélték a koncentrációs tábort, s a háború végén otthon újra találkoztak. Első fiuk, Richieu, akit mások bújtattak, nem élte túl a vészkorszakot. A Spi­egelman házaspár rövid svédországi kitérő után New Yorkban (Queens Rego Park negyedében) telepedett le, itt nőtt föl második fiuk, Art, aki 1948-ban született Stock­holmban. Art szülei nagy bánatára nem lett fogorvos, ha­nem már a gimnáziumtól kezdve a kevésbé konszolidált képregény-rajzolói pályára készült. Az underground kép­regény világában eltöltött néhány évtized után a hetve­nes-nyolcvanas években ő írta és rajzolta meg a szülők történetéből a Maus című képregényt.

Spiegelman tizenhárom évig dolgozott a Mauson, amelynek első, mindössze háromoldalas változata 1972-ben készült el. Ebben emlékezetből használt föl a szüleitől gyerekkorában hallott történeteket, s már ez a változat is állatszereplőket használ – a zsidók egerek, a németek macskák -, de grafikai világa még messze nem olyan le­tisztult és karakteres, mint a majdani könyvé. Spiegelman saját bevallása szerint, amikor a Maus első, 1972-es válto­zatán elkezdett dolgozni, nem tudta rögtön, hogy holokauszt-képregény lesz belőle, s hogy ez lesz az a könyv, amiben szülei történetét megírja. Eredetileg egy olyan fel­kérésre kezdett képregénytémát keresni, ahol az alkotók­nak állatszereplőkkel kellett „valamit” csinálnia, és csak miután nagyon kitartóan cincogott a fülébe Josephine, az énekesnő (Kafka Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe c. elbeszéléséből), találta meg ezt a „valamit” a holokausztban és saját családja történetében.

Ezt a rövid előtanulmányt 1978-ban kezdte el kibővíte­ni, s ehhez már rendszeres interjúkat is készített apjával. A végül könyvvé duzzadt képregény 1980-1991 között folytatásokban jelent meg a korábban Spiegelman és fe­lesége által alapított Raw magazinban, 1986-ban és 1991- ben pedig könyv alakban is megjelentette a két kötetet a Random House egyik kiadója, a Pantheon. Az első kötet­be Spiegelman beépített egy másik előzményt is: az ere­detileg nem publikációra szánt, inkább terápiás céllal ké­szített Fogoly a Pokol bolygón című rövid képregényt, amely anyja 1968-ban bekövetkezett öngyilkosságáról szól. A Maus alapjául szolgáló beszélgetések idején Anja már nem él – Vladek már második feleségével, Maiéval él Rego Parkban -, így Anja története csak töredékesen sze­repel a könyvben, mert végül még a többször elveszett és újraírt lengyel naplója jegyzetei sem maradtak fenn.

A Maus ezután még több formában is megjelent: az 1992-es Pulitzer-díj évében kijött az egykötetes The Complete Maus, és a New York-i MoMA (Modern Művé­szeti Múzeum) kiállítást rendezett a Maus keletkezéstörté­netéről. Ez a kiállítás később kisebb változtatásokkal más múzeumokban, például a New York-i Zsidó Múzeumban is látható volt, és nagyrészt ebből az anyagból készült el 1994-ben, a számos vázlatot, dokumentumot, hangfelvé­telt és videót tartalmazó, ma már ritkaságszámba menő CD-ROM is, amit a Voyager jelentetett meg. Ezen nem­csak a Vladekkel készült interjúk eredeti hanganyaga il­letve szövege és családi fotók szerepelnek, hanem példá­ul filmfelvételek is Spiegelman saját utazásairól, amikor szülei történetének helyszíneit járja be a Maus készítése közben. A könyvet megjelenése óta számtalan nyelvre le­fordították.

A Maus óta Spiegelman elsősorban szerkesztőként, képregény-történeti szakértőként, illetve a karikaturistái­ról és grafikusairól is híres The New Yorker magazin munkatársaként dolgozott, 2004-ben pedig megjelent a New York-i World Trade Center elleni támadásról szóló In the Shadow of No Towers (A tornyok helyének árnyéká­ban) című képregénykönyve. Spiegelman a lerombolt tor­nyok közvetlen közelében lakott a támadás idején (s lakik azóta is), és a könyvben – amelyben erősen kritizálja a Bush-kormányzat politikáját – a támadás napjának és az azt követő időszaknak a történetét dolgozza fel, a régi új­ságok vasárnapi képregényoldalát idéző, nagyalakú ké­peskönyvben.

O.K.