Hogyan csinálja a fecske a nyarat?

Írta: G. Gy. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

A címbeli kérdés – természetesen – arra az egy fecskére vonatkozik, amely a közmondás szerint nem csinál nyarat. Pedig – igenis! – megteszi. Hogyan? Úgy, ahogyan Sivinger György Kisbéren egymaga „meghonosítja” a zsidóságot.

A negyvenkét éves, jó kiállású, dinamikus férfi nyílt és határozott, amellett egyszerű és szerény. Hét éve dolgozik a dunántúli városka kórházában, Tata­bányáról származott ide. Kisbéren, ahol valaha 26 zsidó család élt (260 em­bert deportáltak innen, hatan jöttek vissza, de azok sem maradtak meg), ma ő az egyetlen zsidó. Ő, és persze a családja.

Milyen érzés egyedül lenni zsidónak? Nem jó érzés. Sivingert azonban nem meglapulásra készteti magányos zsidó volta, nem túlbuzgó asszimilációra, ha­nem arra, hogy magától értetődő tényként ismerje fel és fogadtassa el zsidó­ságát. Arra indítja, hogy megismerje és a helybeliekkel megismertesse a zsi­dó múltat, a zsidó vallást és a szokásokat.

Ő maga úgy ítéli, hogy egyfajta missziót tölt be. Nem mintha téríteni akarna és nem mintha hivalkodóan vallásos lenne, dehogy. A szülői házban maga sem ismerte meg a hagyományokat, de utóbb úgy érezte, szüksége van rájuk az életéhez. Annál inkább, mivel nincs zsidó környezetben. Először is tehát megteremtette magának a zsidó családi környezetet: barátságos, derűs ottho­nában péntekenként este a szombatot köszönti az öt gyermek, akik Salommal fogadják a vendéget. A menóra mellett ott a Tóra, az imakönyv, és habár a szent szövegek, a héber nyelv és betűk ismerete a családfőnek sem éppen erőssége még, a péntek esti hangulat máris olyan, amilyen egy „behóved” zsi­dó házban lehetett.

A tatabányai jövevénynek előbb a várost kellett megismernie itt, az embe­reket. Munkájával, életstílusával megbecsülést szerzett, és hozzáláthatott, hogy baráti társaságot szervezzen – nem önmagának, hanem a zsidóságnak. Létrehozta a Magyar-Izraeli Baráti Társaság helyi csoportját, 1994 októberétől rendszeres összejöveteleken mutatják meg az érdeklődőknek: mi a zsidóság, milyen Izrael.

Kisbérnek tudnia kell, hogy itt voltak és vannak zsidók.” A zsinagóga he­lyén ma húsbolt működik, a temetőben egy emlékoszlop idézi az elhurcoltak emlékét. Valaha külön zsidó iskola is létezett, ma Sivingerék családja, háza és tevékenysége jelent mindent, ami zsidó.

Milyen zsidó vagy, ha még pajeszod sincs? kérdezték egyszer tőle félig- meddig tréfásan. Ha csak az kell?! A városi kórház nem ortodox műtőse pajeszt növesztett tehát, és fekete kalapban jár. És a kórház kultúrtermében ál­tala szervezett rendezvényeken ott a református tiszteletes, ott vannak orvo­sok és más értelmiségiek. Gyermekeit nem éri rossz szó zsidóságukért.

Kisbéren erős a zsidóság, habár csak egyetlen családot jelent Azért lehet erős, mert Sivinger György maga is erős ember. Lélekben az.

Ezáltal nyerte meg zsidó életvitele és társadalmi tevékenysége számára min­denki más előtt a saját feleségét. Aki katolikusnak született, az volt asszony­koráig, jelenlegi (második) házasságába két nem zsidó gyermeket vitt, ma mégis egy ötgyermekes, harmonikus zsidó családban tölti be boldogan a reá jutó hagyományos szerepet. Zsidó nevet is választott: Golda.

Csinálhat egy fecske is nyarat. Ha a szívében nyár van.

 

Címkék:1996-03

[popup][/popup]