Hírek

Hírek

IZRAELI SEGÍTSÉG A FÖLDRENGÉS SÚJTOTTA INDIÁNAK Izrael – légi úton – százágyas tábori kórházat és egy orvosokból álló speciális csoportot küldött a januári indiai földrengés áldozatai megsegítésére. A százötven orvosból álló különítmény az észak-nyugat indiai Gudzsarat tartományban fejtette ki tevé­kenységét.

IZRAEL ÉS TÖRÖKORSZÁG VÍZÜGYI MEGÁLLAPODÁST ÍRT ALÁ Izrael és Törökország januárban vízzel kapcsolatos kereskedelmi megállapodást írt alá. Az egyezmény szerint Izrael évente ötven millió köbméter vizet vesz Törökor­szágtól. Az Anatóliában lévő Manavgat folyó vízét hajóval fogják az izraeli Askelon kikötőjébe szállítani. A török illetékesek – az izraeliek szerint – túl sokat akarnak kérni a vízért. A vizet sótalanítani kell, és ez is megemeli a költsége­ket. Izrael már elkezdte építeni sótalanító berendezéseit Askelonban. Ez az egyezmény segíteni fogja a zsidó államot abban, hogy – a Jordániával kötött békeszerződés szerint – vizet biztosítson a Hasemita Királyságnak. Izraelnek évente két milliárd köbméter vízre van szüksége: a török folyó vize szükségle­tének körülbelül öt százalékát fedezi.

KÍSÉRLET A ROMÁNIAI ZSIDÓSÁG FELÉLESZTÉSÉRE Oter néven nemrégiben Romániában ifjúsági szerveződés alakult, azért hogy felélessze az ország egyre fogyatkozó zsidóságát. A tizenkétezer főt számláló romániai zsidó­ságnak csak kis töredéke fiatal, ugyanis a frissebb kor­osztályok nagyrésze kivándorolt Izraelbe, vagy Nyugat-Európa országaiba. Sorana Radu, a kolozsvári Oter-koordinátor szerint: „Ez valóban újat jelent… Itt úgy érzed, hogy zsidó vagy, Izraelben engem románnak tartottak.” Az Oter működését azonban nem pusztán a román hitköz­ség támogatja, hanem a Joint is. Az új szervezet felállítá­sára azért is szükség volt, mert nagy generációs szakadék van jelen a romániai zsidóságban, így a fiatalabb nemze­dékek saját szervezetet akartak. Harry Curariu, aki üzle­ti tanulmányokat folytat, és szintén aktív az Oter-ben, azt mondja: „Ők nem értenek minket. A változtatás igényét ellenállás kíséri.”

SZATMÁRI HÁSZIDOK BROOKLYN-I MOZITERVEK ELLEN David Niederman rabbi – aki az egyik szatmári csoport vezetője -, élesen ellenzi a régi Brooklynban lévő hadi­tengerészeti blokkban tervezett filmprodukciós központ felépítését. A blokk felújítása körülbelül százhúszmillió dolláros beruházást jelentene, és a tervek szerint tizen­egy stúdiót foglalna magában. A rabbi véleménye szerint viszont: „A Williamsburg központjában lévő mozistúdió nem megfelelő” és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A haditengerészeti blokk meglehetősen nagy és pusztuló ipari terület a Manhattan-i East River és a Williamsburg-híd mellett. A terület Williamsbourg perifériáján helyezke­dik el, ráadásul a tervezett stúdiók a nyilvánosság előtt zárva lennének, így nem csábítanák mozinézésre a szat­máriakat. Ugyanakkor Niedermann rabbi szerint ők „min­den munkahelyteremtő programot” támogatnak, csak a stúdiót ellenzik….” Mindenesetre nagy jogi küzdelemre lehet számítani, mert a mozi- és filmipar nagyhatalom New Yorkban. Rudolph Giuilani polgármester irodájának közlése szerint csak 1998-ban közel 2.57 milliárd dollárt költöttek a városban televízió-sorozatokra, reklámtevé­kenységre és a Harvey Weinstein és Robert De Niro beruházásai által felépülő új központ jelentős bevételekhez juttatná a várost.

TÖRÖK ZSIDÓK AZ ÖRMÉNY NÉPIRTÁS ELKENDŐZÉSÉÉRT Török zsidó vezetők felháborodásukat fejezték ki amiatt, hogy Franciaország után Nagy-Britannia is népirtásként könyvelte el a törökök 1915-ös örmények elleni vérengzé­seit, melynek során másfél millió örményt öltek meg. Nyi­latkozatukban kijelentették: „Hangsúlyozzuk, hogy a máso­dik világháború alatti zsidó népirtás, a Holocaust nem ha­sonlítható össze, és nem is homályosítható el más úgyne­vezett ’népirtásokkal’.” A törökországi zsidóság, mely meg­lehetősen asszimilált és mindig is lojális volt a török kor­mányzathoz, ismét hűségét akarta bizonyítani a rezsim fe­lé, mely mindig is tagadta, hogy egyáltalán kegyetlenkedett volna az örmény lakossággal. Az örmények tragédiáját Franz Werfel tette ismertté a nyugati világban A Musza Dagh negyven napja című klasszikus regényében.