Hírek

Hírek

VIHAR A YESHIVA UINIVERSITY-N Már a modern ortodoxia amerikai fellegvára, a New York-i Yes­hiva University sem a régi. Először jött a küzdelem, melyet homoszexu­ális csoportok folytattak azért, hogy meleg klubok létesüljenek az egye­tem campusán. Aztán leszbikusok perelték az egyetemet, hogy egyenlő jogaik legyenek az elszállásolás te­kintetében. A legutóbbi viharfelhő cikkor gyülekezett a Yeshiva Univer­sity felett, amikor az egyetem két pszichológia professzora, Louis B. Silverstein és Carl F. Auerbach egy tanulmányt írt az Amerikai Pszichológus Társaság reprezentatív szakmai kiadványába, melyben – többek között – leszögezték, hogy nem egyedül az apa-anya kapcsolat biztosítja a gyermek egészséges lelki fejlődését, hanem más for­mációk is ugyanezt nyújthatják. Hi­tük szerint az uralkodó „neokonzervatív” doktrína ellen tették közzé írásukat, és azért, hogy elfogadtas­sák a nem-tradicionális családmodellt, amely nem a nő és a férfi együttélését jelenti. Azt is leszögez­ték, hogy a homoszexuális „szülő­kön” végzett vizsgálataik meggyőz­ték őket, hogy sem az anya, sem az apa – önmagában – nem lényeges tényező. J. David Bleich rabbi, a Yes­hiva University feje és jogi professzo­ra viszont leszögezte, hogy a férfi és a nő együttélésén alapuló tradicioná­lis család a világ természetes rendjé­ben gyökerezik. Meyer Schiller rab­bi, a Yeshiva University talmudtanára szerint némely dolgot, melyet a cikk elfogadhatónak tart, a Tóra súlyos bűnnek tekint. Normann Lamm rab­bi, az egyetem elnöke megvédte a szerzőket: szerinte az intézményben akadémiai szabadság uralkodik és az egyetem nem felelős – bármilyen kritizálhatóak is legyenek azok – egyes tagjainak szavaiért és írásaiért. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a szerzők által bírált úgynevezett neokonzervatív nézet megegyezik a ha­gyományos zsidó állásponttal.

A Yeshiva University pszichológus­professzorai védik álláspontjukat, a leszbikus és férfi homoszexuális csoportok üdvözlik a cikket, míg az egyetem ortodox rabbijai élesen bí­rálják azt.

13 IRÁNI ZSIDÓ ELTŰNÉSE Az iráni Shiraz városából 13 zsidó, köz­tük közösségi vezetők tűntek el nyom­talanul. Később kiderült, hogy az iráni hatóságok állnak a háttérben, akik kémkedéssel és felforgatással vádol­ják őket. A március vége óta letartóz­tatásban lévőkért több nyugat-európai ország, valamint az Egyesült Államok és Japán is közbenjárt. Az Egyesült Ál­lamokban – főleg a nyugati part nagy­városaiban – élő iráni zsidó közössé­get megosztja a dilemma: vajon a han­gos tiltakozás, a csendes háttér-diplo­mácia vagy a két módszer együttes alkalmazása-e a célravezető? Több or­szág is figyelemmel kíséri a fejlemé­nyeket, és gazdasági, illetve politikai válaszlépéseket terveznek. Ilyen pél­dául egy tervezett több százmillió dol­lár értékű japán hitel felfüggesztése, mely lépésre Clinton elnök kérte a ja­pán kormányt. Az amerikai szenátus­ban is vitát kavart az ügy: egy ameri­kai-iráni gabonaszállítási ügylet törlé­sét kívánja elérni több demokrata képviselő, míg több republikánus ho­natya ellenzi ezt.

Irán új államelnöke Mohammed Khatami ajatollah némi liberalizációt és dialógust ígért az eddig megszokott keményvonalas iszlám diktatúrához képest, de Khatami meghátrálásra kényszerült Khomeini szellemi örökö­se, a radikálisan régi Ali Khamenei ajatollah előtt. A teheráni főpolgármes­ter letartóztatása és pere, több iráni másként-gondolkodó rejtélyes halála és a teheráni diákmegmozdulások le­törése azt mutatja, hogy az iráni zsidók sorsa nagymértékben összefüggésben van az ország demokratizálódásával és a nyugati világ felé való nyitásával. Bár az iráni zsidók mindig lojálisak voltak a fennálló hatalomhoz, helyzetük igen kényessé vált az 1970-es évek végén lezajlott iszlám forradalom óta, mely radikálisan Amerika-és Izrael-ellenes hangjával elfogadhatatlanná tette ma­gát a nyugati világban. Iránban minden évben megrendezik a nemzetközi Jeruzsálem-napot, ahol az amerikai és ci­onista ősellenséggel szembeni ke­mény harcra buzdítják a résztvevőket és – közös rituáléként – megtapossák és felgyújtják a két ország zászlaját Szintén Irán áll a siita Hezbollah (Allah pártja) libanoni cselekményei, többek között a dél-libanoni biztonsági övezet valamint az észak-izraeli települések elleni terrortámadások mögött, hiszen Irán pénzeli és szellemi munícióval is ellátja a Hezbollahot. Ami viszont fi­gyelemreméltó, hogy ma – a nyugati vi­lág több hatalma magáénak érzi a zsi­dók sorsát, és hajlandó akár erővel is fellépni helyzetük jobbításáért, ami a vészkorszak máig is ható pozitív követ­kezménye.

A DÍVÁNY New Yorkban júniusban bemutatták a magyar chaszid család­ból származó Pearl Gluck dokumen­tumfilmjét, a Divan-1, mely arról szól, hogy egy fiatal nő hogyan próbálja visszaszerezni Magyarországon azt a díványt, amelyen egykoron ősei, cha­szid rabbik pihentek.

„PEREK JOMI” Az amerikai konzer­vatív zsidóság mozgalma kampányba kezdett azért, hogy mindenki tanuljon naponta legalább egy fejezetet a Bibli­ából. A „Perek Jomi’”-nak nevezett programot, mely nagyon emlékeztet az ortodox zsidóság „daf jomi”-jára (napi egy lap a Talmudból), már 1998 tava­szán kipróbálta a mozgalom elnöksé­ge. A program országos méretekben Szimchat Tora ünnepén indulna.

A SZOCHNUT KERESI A HE­LYÉT A Szochnut nemrégiben új és részleteiben eddig még nem ismert stratégiai tervet készített, mely alkalmas lehet arra, hogy új­ra életet leheljen a szervezetbe.

Szerepét sokan vitatják és töb­ben – mint például a Munkapárt baloldalához tartozó Joszi Beilin – fel is oszlatnák, mert betöltötte küldetését. A szervezet sorsába beleszól majd az amerikai zsidó­ság is, melynek két legnagyobb pénzgyűjtő szervezete, a United Jewish Appeal és a Council of Jewish Federations évente 760 mil­lió dollárt gyűjt össze zsidó célok­ra.

Joszi Beilin, az Egy Izrael koalí­ció munkapárti tagja szerint a Szochnut nincs abban a helyzet­ben, hogy bármit is tegyen, és a cionista mozgalomnak mint szer­vezetnek meg kell szűnnie. Ehe­lyett Zsidó Világparlament felállí­tását javasolta, amely átvállalná a Szochnut tevékenységét.

Ami Uliel, a Cionista Világszer­vezet általános Tanácsának el­nökhelyettese szerint a Szochnutnak önként fel kellene oszlania és a cionista mozgalomnak – az izraeli kormánnyal közösen – újra kéne gondolnia szerepét, és fel kellene készülnie a következő századra. Uliel szintén kritizálta a United Jewish Appeal-t és az amerikai szervezeteket, azzal vá­dolva őket, hogy Izrael nevében gyűjtenek pénzt, de ennek nagy részét nem izraeli, hanem ameri­kai célokra fordítják.

A Szochnut új terve nem be­szél önkéntes feloszlásról, ha­nem ismételten hangsúlyozza a szövetségnek a zsidóság életé­ben betöltött központi szerepét, és a tervezet megfogalmazása szerint a jövő alijája a választás alijája”. Ami a tervezetben telje­sen új, hogy hangsúlyozza az iz­raeliek zsidó identitásának fon­tosságát.

EGY AMERIKAI MILLIOMOS „ZSIDÓSÍTANI” KÍVÁNJA A HÉBER EGYETEMET Morton Mandel, clevelandi milliomos 11 millió dolláros adományával ta­valy létrehozta a Mandel Közpon­tot a Zsidó Folyamatosságért. Cél­ja az, hogy a Héber Egyetem is­mét zsidó egyetem legyen. Az in­tézet létrehozása nagy vitát kavart és ismét előtérbe helyezte azt a dilemmát: kié is Izrael állama: a zsidóké vagy az izraeli állampolgároké. Chaim Nachman Bialik, az egyetem 1925-ös felavatási szertartásán az intézményt a zsi­dó nép egyetemének nevezte, de azóta az egyetem az izraeli liberá­lis és szekuláris értelmiség egyik fellegvára lett.

Ezra Mendelsohn, a Jelenkori Zsidó Ügyek Intézete elnöke óvott azoktól az erőfeszítésektől, melyek a zsidó nép egyetemét egy izraeli egyetem rovására akarnák létre­hozni. Bialik korában a zsidók 99%-a a diaszpórában élt – szögezte le a professzor – de mára a helyzet megváltozott, hiszen egy hatmilliós lakossággal rendelkező állam jött létre. Ugyanakkor a Mandel Center jó példa lehet arra, hogy hogyan le­het a zsidó tudományokat és a vi­lág zsidó közösségeinek igényét összehangolni. Az intézmény azt tervezi, hogy négy éves M. A. programot indít be, melyben a legjobb diákokat arra képzik ki, hogy az iz­raeli iskolákban Bibliát és zsidó tár­gyakat oktassanak. Az is tervei kö­zött szerepel, hogy egyetemi tan­árokat küldjön az Egyesült Államok­ba, ahol a küldöttek tanítani fog­nak, de a helyi zsidó közösségek­ben küldöttként (sliachként) is te­vékenykednének.

A Héber Egyetem tanári karát megosztja a terv. Jair Zakovics, az egyetem bölcsészettudományi fa­kultásának vezetője szerint az egyetem eddig nem nagyon törő­dött azzal, hogy mi is történik az „elefántcsont-tornyon kívül”. Zako­vics azt is leszögezte, hogy reméli, a zsidó szövegtanulmányozásnak – melyet az izraeli szekulárisok az utóbbi évtizedekben elhanyagoltak – az egyetem új lendületet ad majd. „Remélem – szögezte le – hogy mi, akárcsak az egyetem, egyre inkább részt veszünk a világ zsidóságának életében”. Nem mindenki ért e koncepcióval egyet. Jehosua Po­rat professzor, a Közel-Keleti és Iszlám Tudományok professzor emeritusa szerint a Héber Egyetem modern akadémiai intézmény, melynek gyökerei a nyugati liberá­lis és modem tradícióba nyúlnak vissza. Szerinte a zsidó nép egyete­me csak „üres szlogen”. Porat pro­fesszor szerint az adományozók­nak nem lehet beleszólásuk az egyetem jövőjébe és annak jellegét nem lehet pusztán az ő akaratuk szerint megváltoztatni.

OKTATÓKÖZPONT BETÉRŐK­NEK Az észak-izraeli Karmiel váro­sában nyílt meg az az újonnan fel­állított intézet (még ötöt terveznek felállítani), mely azt a célt szolgálja, hogy zsidóság hagyományát oktas­sa a betérni vágyóknak. Az ügy előzménye, hogy a konzervatív és reform betéréseket sem az izraeli rabbinátus, sem az állam nem fo­gadja el. A Neeman-bizottság, mely­nek feladata volt, hogy az összes felet kielégítő megoldást találjon, azt javasolta, hogy a nem ortodox betörések „kóser” voltát két orto­dox tanú ellenőrizze. A Bizottság el­fogadná a többi zsidó vallási irány­zat általi betéréseket, azzal a felté­tellel, hogy a Rabbinátusnak nem kötelező ezt elfogadnia, ám e dön­tést az ortodoxok nem fogadták el.

A bizottság elvei szerint működő karmieli intézetben konzervatív és reform irányultságú személyiségek oktatják az ukrán és orosz beván­dorlókat (főleg fiatalokat) az alapfo­kú zsidóságismeretekre. Az orto­dox szektor (bár a Neeman Bizott­ság ajánlásait megvalósító Benjamin Is Salom maga is ortodox) rendkívül szkeptikus a vállalkozás sikerét illetőleg. Uri Regev rabbi, az izraeli reformzsidó közösség ve­zetője azonban bizakodó az Intézet jövőjével kapcsolatban.