Hívatlan vendég

Írta: Hevesi Dániel - Rovat: Archívum

Hívatlan vendég

Meg vagyok sértődve. Általában csütörtökönként reggel szoktam megsértődni. Ez a hétnek az a napja, amikor a reggeli kávé mellett, álmomból ocsúdva felütöm a még nyomdaillatú Magyar Fórum legfrissebb számát. Olvasgatva a Csurka fórum legújabb dühöngéseit, ahol újra meg újra lezsidóznak, leliberálbolsiznak, így-úgy megfenyegetnek, mindig jóízűen megsértődöm.

Ez a csütörtök más volt. Fiam nem ment óvodába, fele­ségemmel is jól mentek a dolgok, így aztán úgy döntöttem, a Csurkahiszti ráér péntekig, de mert szeretek olvasgatni a reggeli mellett, elővettem a ma még szabadon megvásárol­ható Magyar Hírlap aktuális példányát. A negyedik oldalon ért a döbbenet. Susanne Riess-Passer osztrák alkancellár és sportminiszter, az Osztrák Szabadságpárt elnöke ha­zánkba látogat, a focihoz egyébként jól értő Deutsch miniszter meghívására. Fogadja őt diplomáciai kötelezett­ségből és nyilván jogászprofesszori érdeklődésből Mádl Ferenc köztársasági elnök, egyetemi tanár. Az alkancellár találkozik a nap során a focihoz jottányit sem értő Dávid Ibolya miniszter-asszonnyal. A hírt már eddig sem szeret­tem, hiszen Jörg Haider környezetének magas szintű ak­ceptálása nem ízlésem szerint való, de hát ugye az orszá­gos érdek, meg a nagypolitika csupa bonyolult, macerás dolog, nemigen értek hozzá.

Meg aztán bízom is Deutsch miniszterben, jó párszor ta­lálkoztam vele kedvenc focicsapatom lelátóján, meg az egyetemen, s hát Prágában is milyen karakán volt, biztosan tudja, mi a jó nekünk. Aztán beleakadtam a hír gyöngysze­mébe és elakadt a lélegzetem. A szélsőjobboldali, idegengyűlöletéről elhíresült Jörg Haider pártjának jelenlegi első számú vezére látogatást tesz a Dohány utcai zsinagóga bán.

Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy amikor a Szabadság-párt kormánytényezővé vált sógoréknál, Izrael visszahívta bécsi nagykövetét, a civilizált Európa zöme elszigetelni igyekezett az osztrák kormányt, és az SS-veterán találko­zók bajtársias szónoka, Jörg Haider barátai előtt becsukód­tak a nyugati világ kapui. Ám a minap kitárultak a Dohány temploméi.

Telefonálni kezdtem, hívtam a Hitközséget, a Szombat szerkesztőséget, sőt apámtól is érdeklődtem, hátha ő tud­ja, hogy a fenében van ez. Pár óra múlva barátaimtól a kö­vetkezőket tudtam meg. Az osztrák követség, kormányá­nak sportminisztere számára kért időpontot, a Síp utca fe­lelős és idegen nyelvek iránt fogékony egyik vezetőjétől. A bejelentkezést követő, de látogatást megelőző három hét­ben a Hitközség részéről eljáró személynek nyilván méltá­nyolható, szoros elfoglaltságában nem volt módja, hogy a miniszter-asszony pártállását beazonosítsa. Így aztán udva­riasan, mondhatni szolgálatkészen kísérte végig az előkelő látogatót a templom falai között. Engem bizony megrázna a hír, ha a New Yorki Emanuel zsinagógában, az ottani zsi­dó közösség vendégeként, a francia Nemzeti Front elnöke, Le Pen ütné el szabadidejét, nekem bizony borsózna a bőr a hátamon a csalódottságtól, ha Jörg Haider Jeruzsálem­ben a Siratófalnál, haszid kísérők gyűrűjében gyömöszölne személyes levélkét a fal réseibe. Engem bizony vérig sért, hogy Susanne Riess-Passer-t a MAZSIHISZ a vendégének te­kinti, gondolom, udvariasan szót vált vele, ahelyett, hogy becsukná előtte a magyar zsidó élet kapuit. Persze, a tudat­lanság nem bűn. A jövőre nézve szeretnék stratégiailag megfontolható javaslatot tenni. Ha esetleg a Kozma utcai temetőben kérne túravezetést a szintén alig ismert, MIÉP nevű politikai képződmény valamelyik, a magyar zsidó kul­túra iránt ugyancsak fogékony és érdeklődő pártszolgálato­sa, mielőtt habozás nélkül, vendégszerető szívvel fogad­nák őt, kérem, kérjenek gondolkodási időt és tájékozódja­nak. Fontolják meg kellő empátiával és alapossággal, ho­gyan érinti egy-egy ilyen találkozó, udvarias gesztus azt a közösséget, amelyet képviselnek.

Mély és őszinte meggyőződésem, hogy megértőnek, sőt, barátságosnak kell lenni, minden, a humanizmus talaján álló vallás, ideológia, kultúra hívével, képviselőjével, le­gyen az illető zsidó, keresztény vagy muzulmán, politikai­lag azonosítsa magát jobbról balra bárhol, de a következe­tes nyitottság csak akkor hiteles, ha ugyanilyen eltökéltség­gel zárkózunk el minden radikális, szélsőjobboldali, gyűlö­letet keltő párttól, mozgalomtól. Le Pentől Csurka Istvánon át Gheorge Funarig, egészen, bizony, Susanne Riess-Passerig.

Hevesi Dániel

támogatás

Címkék:2001-12