Herzl Tivadar és a magyar zsidóság

A magyar zsidó történelmi múlt egyes epizódjait felidézve, az utób­bi időben egyre gyakrabban olvasható utalás Herzl ama „próféciájá­ra”, amennyiben előre látta, hogy a cionizmusról hallani sem akaró ma­gyar zsidóságot az antiszemitizmus fogja a cionizmus karjaiba hajtani.

Az alábbiakban az Egyenlőség cí­mű zsidó hetilap 1924. július 26-i számában közzétett dokumentum alapján közöljük a Herzl Tivadar és Szabolcsi Miksa (a hetilap akkori főszerkesztője) közötti 1903. június 28-án Bécsben folytatott vitát, amelynek során Herzl e kijelentése elhangzott, úgy, ahogy azt Szabol­csi Miksa annak idején közzétette.

„Szabolcsi Miksa: A magyar zsi­dók helyzetét ecsetelve, elmagyaráz­tam többek közt, milyen esztelenség volna nálunk Magyarországon, ahol a nemzetiségek annyi bajnak okozói, egy új fajtájú nemzetiséggel, a zsidó nemzetiséggel előhozakodni, mely a politikai cionizmus kritériu­ma. Új nemzetiségi eszme sehol sem olyan kényes dolog, mint köztünk, magyarok között. De ettől eltekint­ve, a zsidó Magyarországon tökéle­tesen megelégszik azzal (ami töké­letesen elég is), hogy vallására néz­ve zsidó. Nemzetiségére nézve nem akar más lenni, mint magyar. Már­pedig, ha magyar nemzetiségű, nem lehet zsidó nemzetiségű.

Herzl Tivadar: De hisz nem akarnak önökről tudni. A magyar országos kiállításon, ahol megfordultam, több zsidó nemzeti díszben jelent meg, hátam mögött egy dzsentri fülem hallatára mond­ja, hogy „de ez már mégsem járja, hogy zsidó ember magyar díszruhát öltsön magára!” Akárki tette volna, akár az utolsó falu részeges kisbírája, nem törődött volna vele, de mert zsidók tették, akik pedig or­szággyűlési képviselők vagy külső államok konzuljai voltak, megütkö­zött rajta. Mert hiába, nem akarják önöket, nem ismerik el a zsidót ma­gyarnak.

Szabolcsi Miksa: Ilyen példák nem bizonyítanak. Példák egyesek­ről szólnak csak. De ha úgy is vol­na, ahogy doktor úr mondja, akkor sem alterálná a magyar zsidót ab­ban, hogy magyarnak tudja és érez­ze magát. Nem azért vagyunk mi magyarok, hogy másoknak tessünk, hanem magyarok vagyunk, mert azok vagyunk, mert szívünk, érzé­sünk magyar, mert mások nem le­hetünk, mert mások lenni nem akarunk.

Herzl Tivadar: Ahol az embert lenézik, nem becsülik, ott az ember idegen, ott az ember nem lehet hazafi.

Szabolcsi Miksa: (fölpattanva): De már a mi hazafiságunkban senki se kétkedjék. A magyar zsidó őszintén szereti hazáját, szereti akkor is, ha rosszul bánnak vele. Megtanított er­re a magyar nép, mely eleget szen­vedett saját hazájában, de azért hűtlenné sohasem vált. Nem, nem, ön nagyon téved, doktor úr, ha azt hiszi, hogy a magyar zsidó szeretete hazája iránt nem őszinte. A mi szeretetünk magyar hazánk iránt olyan igaz és annyira átment vé­rünkbe, hogy még ha akarnánk is, sem tudnók nem szeretni, amint­hogy az anya sem teheti, hogy ne szeresse gyermekét. Ez az, tisztelt doktor úr, amiről önnek, úgy lát­szik, sejtelme sincs, amiért önt őszintén sajnálom. A hazaszeretet, mely akaratunk nélkül, sokszor akaratunk ellenére is kitör. Mert vérünkké vált, mert szívünkbe ver­te gyökereit. Ilyen hazaszeretet a magyar zsidó hazaszeretete. Hogy akar ön ezzel a mélységes mély ha­zaszeretettel egy új nemzetiségi esz­mét összeegyeztetni?

Herzl Tivadar: Ezt én Magyaror­szágon nem is akarom. Magyaror­szágon nem. Rajta vagyok, hogy terjedjen a zsidó állam megalkotá­sának eszméje, de Magyarországon nem forszírozom.

Szabolcsi Miksa: Megírhatom-e ezt a kijelentését? Vagy csak kisza­ladt szó, mit esetleg megcáfolna?

Herzl Tivadar: Sőt kérem, írja meg, de írja meg megokolásomat is. Magyarországon nemsokára olyan antiszemitizmust kapnak, hogy a mienk mellette meg sem kottyan. Ha én már most forszíroznám ott a politikai cionizmust, azt mondanák, hogy az antiszemitizmust a cioniz­mus idézte föl. Azt én nem akarom. Úgyis a mieink lesznek önök, ma­gyar zsidók, az antiszemitizmus majd karjainkba hajtja önöket.

Szabolcsi Miksa: Az erős antisze­mitizmus ilyen határozott megjö­vendölése, őszintén szólva, megrendít: egészben véve azonban a jóslás nem új. Az ön próféciája első része bekövetkezhet, de határozottan té­ved jóslata második részében. Az antiszemitizmus dühönghet, mint még soha járvány nem dühöngött, de a magyar zsidók hazafias érzé­sét meg nem tudja ingatni soha. Ha kitör, szenvedünk alatta, de magyar voltunkon változtatni nem fog. Ne feledje különben, hogy nemcsak nyelvben, érzésben váltunk mi ma­gyarokká, de azokká lettünk tempe­ramentumban is. Aki betöri fejün­ket, annak betörjük mi is a fejét, de ráadásul a lábáról is leütjük. Talpunkra állunk, védekezni fogunk. És védelmünkben velünk lesz min­den igaz magyar hazafi. Mert csak az antiszemitizmus egyenlő minde­nütt, a zsidók nem mindenütt ugyanazok. Mi, magyar zsidók, már csak azért is, hogy megszabadítsuk tőle minél előbb hazánkat, rajta le­szünk, hogy az antiszemita járványt minél előbb leküzdjük. Megbirkó­zunk vele hazafiságból, mert a ma­gyar hazát nagyobb csapás alig ér­heti.

Herzl Tivadar (hosszabb szünet után): Mi a politikai cionizmust csak oda visszük be, ahol már nem árthat. Ronthat-e az orosz vagy ro­mán zsidó sorsán? Ahol van vesz­tenivalójuk a zsidóknak, ott nem igyekszünk tért foglalni.

Szabolcsi Miksa: Magyarországon ronthat, de sokat. A mi erőnk a hazafiságunk, erős magyar voltunk és főképpen az, hogy a magyar zsidó mindig és mindenütt feltétlenül magyar nemzetiségűnek vallotta magát, nem politikából, de érzése után indulva. Rosszakarónk az, aki ettől az erőtől meg akar bennünket fosztani és a zsidó és a magyar kö­zé éket akar ütni: a zsidó nemzeti eszmének az ékét.

Herzl Tivadar: Márpedig mi a zsidónak nem akarunk ártalmára lenni sehol, legkevésbé Magyarországon, mely szülőföldem …”