Háttérzene: Ray Charles

Írta: Rapai Ágnes - Rovat: Archívum, Irodalom

Budapest, mindenemet neked adtam,

és most semmi se vagyok!

Ebéd és vacsora között csipegettél belőlem,

én voltam az, akit csak

úgy, mellesleg rágcsáltál,

a sósropid voltam!

Fennkölt szavakkal és fokhagymabűzös szavakkal

találkoztam hatalmas szádban,

Whitman füveivel és Csokonai kulacsával.

Tébolyoddal és tetszenivágyásokkal

kellett szembenéznem,

émelyegnem elfogultságodtól és

objektivitásodtól,

mert szégyentelenül fölkínáltam magam,

pedig tudtam, meg kéne javulnom, nem lehetek tovább a Te

ócska kurvád,

nem zsákmányolhatom ki magam, végkimerülésig,

egy utolsó strici miatt, aki a

pusztító önszeretetet választotta!

Igen! Romlott nárcisz virágzik kertjeidben,

megannyi krematórium nő utcáidban,

parkjaid tavasszal, nyáron, ősszel,

télen hamuszín hangon énekelnek,

minden lélekbe bekúszol és mindent szétrágsz!

1900 és 2000 között.

Te kopaszodó,

Te okoskodó,

Te ókínaiul, ógörögül, ó-óul

perfekt beszélő,

Te aluljáróban gennyes lábad mutogató, Te hatalmas kereszttel a

nyakadban hivalkodó,

Te száz forintnak ötven a fele,

sírva vigadó, utolsó szerelmem,

én elhagylak téged,

én azon az ösvényen isten

bizony végigfutok,

vagy csak fekszem tovább itt az ágyamon,

és előveszem a Bibliát,

és a Kivonulás Könyvét olvasom,

és Ray Charles Georgiáról énekel.

Ötvenhatodszor olvasom

a szemközti ház falán a Rosenapotheke feliratot,

alatta zöld kereszt, Zürich ma napos, ebben a na-

­pos Zürichben vasárnap délutáni zsongás, a Rosen-

gasse tíz előtt bakancsos fiatalok, Heil Hitler!

üvöltik, ötvenhetedszer olvasom a szemközti ház

falán a Rosenapotheke feliratot.

A stílusával átkarol

Philip Rothnak

Az arcát én nem ismerem,

szerelem úr, csak szép kezét.

Tudom, virágot félve tép,

sóhajt, gyengéden megkötöz.

Most félrelép, hát, istenem!

A stílusával átkarol.

Míg más csupán ötöl-hatol,

Ön a lényeg fölött köröz.

Fogalmam sincs, milyen, ha kér.

Farmert visel? Vagy tweed zakót?

Kedvenc étke? Lazac? Spenót?

Figyelmes férj? Netán facér?

A könyv felénél tartok épp,

a kétszázadik oldalon.

Magával lenni jó nagyon!

Magával lenni jó nagyon!

Címkék:1997-11