Három vallás Jeruzsáleme

– zsidók, keresztények, mohamedánok Izraelben címmel nyílt meg az Izraeli Kulturális Hét keretében Müller László fotóriport kiállí­tása a Néprajzi Múzeumban, s augusztus 30-ig várja látogatóit.

*

Három sátor köré csoportosították a képeket az U alakú ki­állítási térben, s ez az ötlet szimbolizálja egyben a válogatás szervezőelvét: a monoteizmus három nagy vallásában a közös gyökeret, a lényegi azonosságot kutatja a művész, s veszi jó ér­zékkel észre a kiállításrendező. A szokások megtartó ereje, a múltba való szerves beágyazottság különös bizonyossággal ajándékozhatja meg a hagyomány követőjét. Lemond a modern élet számos adottságáról, tetteit mindenkor egy magasabb elvá­rásra vonatkoztatja, s így hétköznapi életében redukált igényeit egy választott szigorú rend lelki nyugságot nyújtó kiegyensúlyo­zottsága kárpótolja.

Miért, hogy bár mindhárom vallás itt látható hétköznapi és ünnepi pillanataiból e gondolat látszik körvonalazódni, mégis fő­ként a zsidó tárgyú képek mögül tör át elementárisán ez az érzés? A művész empátiája engedte meglátni a lényeget kamerájának, vagy a kritikus látja „bele” fotóiba ezt a tudattartamot, netán mindkettő esetében a másik két kultúrkör felületesebb ismerete, vagy óhatatlanul sekélyebb átélése jelenti a korlátot? Mert megrá­zó ugyan a húsvéti körmenet vörös festékkel sminkelt, vérző Jé­zust alakító színésze, és megkapó az őt ábrázoló több közeli felvé­tel, de az ultraortodox zsidónegyedben, vagy a frissen érkezett, s az utcán néhány sékelért hegedűjátékkal kolduló orosz óléról ké­szült képek intimitása hatásában felülmúlja a körmenet drámaisá­gát, ha ismerjük is a mögöttes történelmi tragédiát.

Müller László a jó profi érzékével mindent tud, ha tárgyat vá­laszt és képet komponál. Megérzései azonban hazahúzzák abba a kultúrkörbe, amelynek tradíciói ugyan már nem jelentenek szá­mára mindennapos gyakorlatot, de vizuális emlékük szerves szellemi örökségét képezik.

S.Z.