Három nyelven a zsidó oktatásról

Mintegy kétszázharminc európai zsidó pedagógus négy napig tanácskozott Budapesten a European Council of Jewish Communities szervezésében.

A százezres zsidó népességű Kijevben három zsinagóga, négy zsidó isko­la, ugyanennyi óvoda, egy zsidó egye­tem és két rabbi található. Az Ameri­kából tíz éve érkezett ortodox Jakov Bleich rabbi alapította ez első iskolát, ahová most – az óvodai tagozattal együtt – 420 gyerek jár. (Bleichet, aki tíz éve még az egyetlen rabbi volt az or­szágban, mindjárt Ukrajna főrabbijává is kinevezték, mivel az akkoriban füg­getlenné vált köztársaságnak szüksége volt valakire, aki megfelelő rangban képviseli a zsidóságot.) Bleich mellé az­óta természetesen érkezett egy lubavicsi chaszid rabbi is, aki kiépítette a maga párhuzamos infrastruktúráját óvodával, iskolával, jesivával. Utána jött egy másik lubavicsi, aki – elégedetlen lévén az előzővel – új hálózatot indított: jelenleg az óvodánál tart. Az előző lubavicsi közben távozott, de intézményei megmaradtak. A két párhuzamos cha­szid intézményben ma 250 gyerek ta­nul. Ám az ukrán fővárosban az izraeli követség is fenntart egy iskolát (összlétszám: 200 gyerek) valamint az Ort ne­vű nemzetközi zsidó szervezet is (lét­szám: 180 fő).

A fenti adathalmazt Joszif Ziszelsz, az ukrajnai zsidóság kutatója és statisz­tikusa önti rám. A színhely a budapesti Rege Szálló, az esemény az európai zsi­dó közösségek egyik ernyőszervezeté­nek, az ECJC-nek négynapos tanácsko­zása. Az „Arachim” (értékek) fedőnevű összejövetel témája a zsidó oktatás. Mintegy kétszázharminc ember van jelen, akiknek úgy harmada a szovjet utódállamokból érkezett. Kedvükért angol-orosz (és időnként magyar) nyel­vű a tanácskozás.

Olti Ferenc az ECJC oktatásért fele­lős testületének tagja, aki a Mazsihiszt képviseli a szervezetben (melynek alelnöke) erősen lobbizott, hogy az első íz­ben megtartott pedagógiai tanácsko­zásnak Budapest adjon otthont. „Az ECJC alulról építkező szervezet” – vála­szolja Olti arra a kérdésemre, hogy mi­ért tartja fontosnak a Mazsihisz jelenlé­tét e szervezetben. A hitközségen az oktatási ügyekért felelős Olti régóta szí­vén viseli ezt a kérdést, és elsősorban az ő „nyomulásának” köszönhető, hogy mintegy másfél éve oktatási osztály is működik a hitközségen.

A napi négy ülésszak folyamatosan négy-négy szekcióban zajlik, az „oro­szok” többnyire külön teremben együtt ülnek, részint nyelvi problémák, részint sajátos közös gondjaik miatt. A konferenciázásban igen járatos zsidó szerve­zetek már régen kidolgozták azokat a technikákat, amelyek segítségével a résztvevők lazíthatnak és feltöltődhet­nek két fárasztó ülésszak között. A svédasztalos rendszerben történő étke­zés elősegíti az informális eszmecserét, melynek során az érdeklődő gyakran többet tudhat meg más országból érke­zett kollégáitól, mint a tanácskozás hi­vatalos részében. A zsidók, kommunikatív emberek lévén, messzemenően élnek ezzel a lehetőséggel, így az ét­kező hangzavarában a mikrofonba be­szélő hivatalos személynek is föl kell emelnie a hangját, ha szólni akar a je­lenlévőkhöz. A különböző vallási beál­lítottságú jelenlévők kedvéért ortodox, reform-, illetve kezdőknek szóló sabati istentiszteletet is tartottak. A londoni Pini Dunner rabbi gitárkísérettel előadott haszid dalai valósággal bámu­latba ejtették a hallgatóságot, akiket a „záróbulin” az Odessza Klezmer Band szórakoztatott.

A tanácskozás napirendjén mintegy harminc téma szerepelt: a színház okta­tásban betöltött szerepe, balkáni és posztszovjet zsidó iskolák bemutatkozá­sa, a pénzszerzés lehetőségei, számítás- technika az oktatásban, holocaust-okta­tás nem zsidó iskolákban stb. Az össze­jövetel végén nyilatkozatot fogadtak el, amelynek – az általános nemes célokon túl – veleje az, hogy a szervezők egy zsi­dó oktatást koordináló európai kommu­nikációs rendszer kialakítását határoz­ták el. A JEDES rövidítéssel jelölt új szer­vezet adatbank, információs központ, programszervező iroda és pedagógiai műhely funkcióit lesz hivatott ellátni.

Az ECJC, amely a nagy zsidó szerve­zetek árnyékában eddig viszonylag cse­kély politikai súllyal rendelkezett, most, az európai egyesülés kibontako­zásával komoly kihívásokkal szembe­sült. A politikai határok leomlásával és az új kommunikációs technikák előre­törésével lehetőség nyílt, hogy az eddig viszonylagos elszigeteltségben élő tá­voli kis zsidó közösségek éppúgy része­sei legyenek az egységesülő európai zsidó hálózatnak, mint Párizs vagy Lon­don nagy centrumai.

A háború utáni fél évszázadban Amerika és Izrael volt a zsidó világ két nagy központja. A kettéosztott Európa fogyatkozó közösségeire úgy tekintet­tek, mint a múlt maradványaira, csak a Szovjetunióba zárt kétmillió zsidót övezte igazán komoly figyelem, ám az elmúlt tíz év nagy változásokat hozott. Ahogy az egységesülő Európa gazdasá­gi és politikai súlya növekszik, úgy nőnek az európai zsidóság lehetőségei is, amely arra törekszik, hogy saját ügyeit – immár az Atlanti-óceántól az Uralig – saját kezébe vegye. A kulcsfontosságú oktatás terén tartott buda­pesti összejövetel egy lépés volt efelé.

(g.j.)