Erec Izrael – Made in Hungary

Haraszti Miklós

Ezen a kiállításon itt áll előttünk Izrael, az állam, a nemzet, és az ország – és csattanós meglepetéssel szolgál. Erec Jiszraelre nemcsak a magyar zsidóság le­het büszke, hanem az egész Magyaror­szág. Mégpedig nemcsak Izrael népét il­letően, amelynek komoly része innen származott. Hanem a demokratikus Ma­gyarország szellemi termékként is a ro­konának, akár a magáénak tekintheti és szeretheti Izrael százhúsz éve folyó szor­galmas, céltudatos épülését.

Az ország kapujára már csak azért is ki lehetne írni: Made in Hungary, mert ép­pen az a legizraelibb Izraelben, ami Magyarországon is a legszebb ha­gyomány. A tudatos, értelmiségiek vezette nemzetépítés, és a demok­ratikus politikai szellem. S főként a kettőnek a strapabíró egysége.

Tudom, hogy az izraeli zsidó nemzetre és a mai izraeli demokrá­ciára manapság ritkán szoktak úgy tekinteni, mint a közép-európai kultúra kiküldött nagykövetére a Közel-Keleten.

De amikor vé­gignéztem ezt a kiállítást, amely Herzl Tivadar szülőházának helyén nyílik meg, s végigkö­vethettem a cio­nizmus erőfeszí­tését, hogy mo­dern nemzeti nyelvet, modem gazdaságot és demokratikus nemzeti ha­zát adjon a zsidóknak, lehetetlen volt elfe­ledkeznem a közös kulturális gyökerekről. Itt minden képen a magyar Kazinczy és Batsányi, Széchenyi és Kossuth álmát látom viszont. Ezek a nyelvújító, kultúra­teremtő, szabadságharcos és demokrata magyarok azonnal ráismernének Erec Jiszrael csodálatos történetére, és saját nemzetépítő eszméik tükörképét üdvözöl­nék Herzl törekvéseiben és Izrael létében.

Hadd idézzek két szöveget a kiállítás hangzóanyagából. A zsidó nép nevében 1919-ben, a párizsi béketárgyaláson fel­szólaló Usziskin szavait senki sem ért­heti tisztábban, mint az akkori békedik­tátumtól szenvedő, kisebbségi sorba ke­rült, kultúrájukat hűségesen és kétségbe­esetten őrző magyarok:

„Ma héber nyelvünkön szólok hozzá­tok, királyaink és prófétáink nyelvén, me­lyet soha el nem felejtettünk. Ez a nyelv elválaszthatatlan minden nemzeti törek­vésünktől. Amikor Izrael földjén nekilát­tunk nemzeti eszmélkedésünkhöz, alig hogy elkezdtük ott építőmunkánkat, már a háború előtt minden energiánkat a nyelv és a kultúra feltámasztásának szenteltük.”

És kinek ne jutna eszébe a magyar reformkor vagy a magyar radikalizmus, amikor Ben Gurion 1929-ben mondott szavait hallgatja, akinél minden nemzeti gondolat egyenesen a szabadságra fut ki:

„Az egész zsidóságnak csak ez az egy és kizárólagos országa van, melyhez sor­sa és jövője mint nemzetet kapcsolja. Csak itt tudunk megújulni, csak itt tu­dunk önálló életet élni, nemzeti gazda­ságunk és egyedi kultúránk csak itt bon­takozhat ki, csak itt alapozhatjuk meg szuverenitásunkat és szabadságunkat. És ha bárki kétségbe vonja ezt az igaz­ságot, az a nemzet fennmaradását ve­szélyezteti. “

Izraelt tehát nemcsak azok miatt a ma­gyarok miatt lehet szeretni, akik innen menekültek, akik identitásaik közül a zsi­dó kultúrát követték. Lehet, hogy a szívükben Magyarország iránti haraggal mentek el, hiszen itt először levetkőztet­ték őket emberi és állampolgári egyenlőségükből, s aztán pusztították őket. De ők nemcsak a zsidók, hanem Magyaror­szág árulóira is haragudtak. Akik segítet­ték őket, a világ igazai, a szebbik Magyarország képviselői, sokan voltak ugyan, de nem elegen – legalábbis ahhoz keve­sen, hogy ellensúlyozzák az ádázakat és a közönyösöket, akik valójában kettős nemzetgyilkosok voltak. A magyar kiván­dorlók, amikor az aliját és Izraelt válasz­tották, akkor a szerethető, jobbik magyar nemzet eredeti céljait választották.

Izrael állam öt­ven év óta nem egyszerűen új ál­lam, új nemzet, ha­nem az európai de­mokrácia szigete a Közel-Keleten. Saj­nos, nagyon nem demokratikus az az óceán, amelyre ezt a szigetet telepítet­te a világpolitika. De az erős szellemi indíttatás, amely a sok ezer éves hagyományból és erről a helyről, ebből a szü­lőházból is származott, mindmáig gon­doskodott arról, hogy Izrael az önvé­delem parancsának a demokráciát meg­őrizve tegyen eleget. Ez a garanciája annak, hogy amint lesz békepartnere az izraeli demokráciának, azonnal békét is köt

Mindezért a magyarok – zsidók és nem-zsidók – nem csupán szolidaritással és a nemzetépítő teljesítmény iránti elis­meréssel nézhetik ezeket a képeket. Itt van előttünk mindaz, amit szeretünk, amihez hűségesek lehetünk, és amit a vi­lág szeretetébe ajánlhatunk.

*Megnyitó beszéd a Zsidó Múzeum Erec Izrael című kiállításán, 2003. március 26-án. Kurátor: Toronyi Zsuzsanna.