Hámisá hum’sé Torá
(Sávúótot hívják „Z’mán máttán Toráténúnak” is, azaz „A Tóra ideajándékozása időpontjának”. Az ünnep elmúlt ugyan, mire ezek a sorok megjelennek, a Tóra viszont megmaradt ezért aligha vesztik aktualitásukat a következő sorok, sőt alkalmasnak tetszenek arra, hogy az Olvasót nem éppen közismert tudnivalókba beavassák.)
Mózes öt könyvének mindegyike a könyv első versének egyik kezdő szaváról kapta nevét: ,,B’résit”, „S’mót”, „Vájik’rá”, „Bámid’bár”, „D’várim”.
Nevezik azonban ezeket a könyveket más néven is, aszerint, hogy mi a könyv legfőbb tartalma.
Így az első könyvet nevezik „Széfer hájásámak”. ,Az igazság könyvének”, mivel ez Ábrahám, Izsák és Jákob könyve, akiket igazaknak hívtak. Van azonban olyan vélemény, hogy ez az elnevezés inkább a negyedik könyvet illeti, minthogy ebben van írva: „Bár úgy halnék meg, mint az igazak” (Bil’ám áldásában. 4Móz 23.10).
’Torát koháním”, ,A papok tana” ez a harmadik könyv, amiért nagy részét teszik ki az áldozatokról és a papokról szóló rendelkezések.
,Homes hápikúdim”, „ötféle számbavétel” ez a negyedik könyvet jelenti, amiben ugyanis öt számbavétel található: az összes törzseké, a négy törzsi zászlóé, levitáké (ezen belül az egyhónaposoktól fölfelé és külön a harminc éven felülieké) minden elsőszülötté, majd ismét a törzseké.
„Misné Torá”, „A Tóra megismétlése” ez az ötödik könyv másik neve: benne Mózes visszatér számos olyan törvényre és igére, amelyek a korábbi könyvekből már ismertek voltak.
Vannak bölcseink között olyanok, akik a negyedik könyvet három önálló könyvnek ítélik. Szerintük ugyanis a 10. fejezet 35. és 36. verse ennek kezdete: „Váj’hí bin’szoá hááron” külön könyv, mivel ezeket a verseket a Tóra-tekercsben egy fordított „nun” betű vezeti be és zárja le. Ennek megfelelően az őket megelőző, illetve követő rész is külön könyv. Vagyis ezek a bölcsek úgy vélik, hogy a Tóra nem öt, hanem hét könyvből áll.
Mások viszont ezt tagadják, mondván ez a két fordított, nun” korántsem azért került a szövegbe, hogy ama két verset-mondatot önálló könyvnek ítélje, hanem annak jelzésére, hogy ezeknek nem ott volna a helyük, hanem a zászlókról szóló szakaszban. Hanem akkor mi okból kerültek ide? – teszik fel a kérdést. Nos azért, hogy megszakítsák a bajok sorozatát: korábban ugyanis ez áll a szövegben: „és elindultak az örökkévaló hegyétől” ezt úgy kell érteni, hogy elfordultak az örökkévalótól, és a gyülevész nép lázadozott a Szent áldott ő ellen, majd utóbb ez olvasható: ,,És történt, hogy a nép zúgolódott, és ez visszatetsző volt az örökkévaló előtt.” Nos tehát ezért lett a két vers szétválasztó a két baj között.
Jólesz László
Címkék:1993-06