Hamis számlák a hitközségen II.

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

ÖSSZESEN 12.000.000 FORINT

Hamis számlák a hitközségen II.

Az 1995-ös és 96-os temetői-kertészeti munkákért kifizetett milliók rejtélyeivel áprilisi számunkban annak alapján fog­lalkoztunk, hogy egy, feltehetően a hit­község apparátusához tartozó névtelen levélíró számlamásolatokat is mellékel­ve azt állította a hitközségi vezetők és te­kintélyes zsidó személyek címére kül­dött levelében, hogy az erről szóló számlákat Karádi Gábor, a temető ve­zetője állította ki hamis névre, és az azo­kon feltüntetett összegeket is ő vette fel, nem pedig a számlák pecsétje szerinti Nagy Sándor pécsi, Uitz Béla utca 2. alatti temető-karbantartó.

Kísérletet téve arra, hogy kiderítsük, va­lóban bűncselekmény történt, vagy ha­mis a vád, megkerestük Zoltai Gusztá­vot, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyve­zető igazgatóját. Garami Lászlót, a Chevra Kadisa igazgatóját, Karádi Gábort, a temető vezetőjét és közöltük nyilatko­zataikat. Utóbbi kijelentette, hogy fogal­ma sincs arról, ki állította ki a számlákat, mert semmi köze a Síp utcában zajló el­számoláshoz. Dr. Hajabács Júlia, a hit­község főkönyvelője elismerte, hogy Nagy Sándor – mint a levélíró jelezte – nem fizette be a hitközségnek leszámlá­zott áfát, s amikor az adóhatóság ezért 1997-ben kereste, kiderült, hogy hóna­pokkal előbb eltűnt. Ő a vállalkozóval so­hasem találkozott. A pénzt egyébként Nagy számára mindig egy hitközségi alkal­mazott vette fel a banknál, arra azonban nem emlékezett, hogy ez a személy ki volt. Kijelentette, hogy azért pécsi iparost bíztak meg a budapesti munkálatokkal, mert annak árajánlata volt a legolcsóbb.

Megírtuk azt is, hogy a pécsi önkor­mányzat ipari osztályától, az ottani ipar­kamarától, a kézműves kamarától, az APEH városi és megyei kirendeltségétől az a felvilágosítást kaptuk, hogy Nagy Sándor Uitz Béla utca 2. alatti temető­-karbantartó nincs és sohasem volt nyilvántartva. Ezen a címen személyesen ér­deklődtünk, s az eredmény: nevezett kisiparos a házban soha nem lakott és nem működött. Áprilisi lapunkban még csak 9.760.000 forintos számlaösszeg­ről tudósítottunk, ám mint azóta meg­tudtuk, összességében 12.000.000 fo­rintról van szó.

Cikkünk megjelenése után ismét fel­kerestük dr. Hajabács Júliát, aki már em­lékezett, és megerősítette korábbi hírün­ket, melyet magát megnevezni nem kívá­nó hitközségi forrásból szereztünk, mi­szerint a temetői munkálatok ellentétele­zésére szolgáló összeget Karádi Gábor vette föl a bankban a hitközség számlá­járól. Másodszori megkeresésünkre Ga­rami László, a Chevra Kadisa igazgatója is ezzel egybehangzóan nyilatkozott. Állí­tása szerint „Karádi Gábor ellenőrizte, s a hitközség felé ő igazolta a munkavégzést és fizette ki a dolgozót”, akivel Garami László soha nem találkozott.

A főkönyvelőnő egyébként változatla­nul nem találta a kertészeti munkákra beadott költségesebb ajánlatokat, ame­lyekkel szemben az „olcsóbb pécsi vál­lalkozó” kapta a megbízást.

Áprilisban hírt adtunk arról is, hogy a hitközség ügyvezető igazgatója vizsgála­tot rendelt el. Információink szerint a vizsgálat eredetileg arra irányult, hogy ki­derítse, hogyan került ki a képviselő-tes­tületi tagok listája a nyilvántartásból, és csak utóbb terjesztették ki az ügy érde­mi részére. Ennek értékelésére ült össze rendkívüli elöljárósági ülés.

Az elöljáróságról tudni kell, hogy Buda­pesten a legmagasabb hitközségi grémi­um, egyik feladata az apparátus ellenőr­zése, éppen ezért alapszabálya szerint nem lehet a tagja hitközségi alkalmazott. Az elöljáróságnak azonban két ilyen tag­ja is van, egyikük éppen Karádi Gábor.

Az ülés levezetői arra törekedtek (és a többségnél ezt el is érték), hogy az elöl­járók csupán arra figyeljenek, vajon folyt- e munka a temetőben. E véleményük ki­alakításához az a vaskos szakértői össze­állítás szolgált, amely leírta a magas fá­kon az áglevágás nehézségeit, a bozótok sűrűségét stb., s végső konklúziója sze­rint (az állítólagos) Nagy Sándor még több pénzt is megérdemelt volna.

Nem szólt azonban a hitközségi appa­rátus referenduma arról, hogy a nagy ér­tékű munkákra miért nem készült írásos szerződés? Miért elégedtek meg Nagy Sándor 1994-es, és más címen szereplő telephely APEH nyilvántartó lapjával, ho­lott az 1995-re és 96-ra érvényeset kel­lett volna megkövetelni, méghozzá a bé­lyegzőn szereplővel megegyező telep­hellyel. 1997-ig ugyan nem volt kötele­ző, de már előtte is szinte minden meg­rendelő az egymillió forintnál nagyobb kifizetéseit banki átutalással teljesítette, nem készpénz kifizetésével. Az átutalás mentesíthette volna Karádi Gábort az alól, hogy a hitközség bankszámlájáról személyesen vegye fel a pénzt. Arról sem tájékoztatták az elöljáróságot, hogy a hitközség eddigi hivatalos kára az APEH szúrópróbáján fennakadt másfél­milliós számlájának vissza nem kapott 300 ezer forintos áfája és veszélyben van további két és félmillió. Ennyi áfát igényeltek és kaptak vissza ugyanis, ho­lott az APEH-nek Nagy nem fizette be, bár a hitközségtől felvette. Mi lesz, ha a turpisságra az adóhatóság rájön? Miért nem jelentették fel a rendőrségen már a múlt évben a vállalkozót?

Az elöljárósági ülésről kiadott közle­mény ugyan megállapítja, hogy semmi­nemű gazdasági visszaélést nem talál­tak, de hogy ez mégsem egységes állásfoglalás, kiderül abból is, hogy az elfoga­dott műszaki vélemény kontrolljaként újabb, független (az első nem az volt? – a szerk.) szakértő céget bíznak meg az elvégzett munkák ellenőrzésével.

Információink szerint az elöljárósági ülés egyik kritikusa Streit Sándor, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elnö­ke számon kérte a sokmilliós munkákról az írásos szerződés elmaradását, Nagy személyének igazolatlanságát; kételke­dett a munkák évekkel későbbi ellenőrizhetőségében, s végül javasolta: az elöljáróság tegyen rendőrségi feljelen­tést az ügy tisztázására.

Dr. Pollák Jenő, a BZSH számvizsgá­ló bizottságának tagja tudatta lapunkkal, hogy a Számvizsgáló Bizottság „tájékoz­tatást hallgatott meg” a temetői munkák­kal kapcsolatban. Ennek során dr. Hajabács Júlia főkönyvelő úgy informálta a bizottságot, hogy a külső számviteli sza­kértő bevonásával folytatlak vizsgálatot, és ennek során minden felmerült gyanú

alól tisztázták az érintetteket. A szakértő nevét nem mondták meg a Számvizsgá­ló Bizottság nem találkozott vele. A bi­zottság, amelynek önálló kezdeménye­zésre is lehetősége van, ellenvetés nél­kül elfogadta a tájékoztatást.

*

Lehetőséget kívántunk biztosítani a reagálásra, ezért szerkesztőségünk tele­fonon ismét megkereste Karádi Gábort, aki korábban ügyvédje révén helyreigazítási kérelmét juttatta el hozzánk, vala­mint személyiségi jogi perben érvényesí­teni kívánt 10.000.000 forintos nem anyagi kárát jelezte levélben eljuttatott álláspontjában.

Kérdésünkre Karádi Gábor ezúttal úgy tájékoztatott, hogy Nagy Sándor vállalko­zó bemutatta neki a munkavezetőjét, akivel a későbbiekben valóban ő ment el a bankba, hogy a hitközségen kiállí­tott csekkel felvegyék a munkavégzésért járó díjat Mint mondta, korábban nem látta a Nagy Sándor pecsétjével ellátott számlákat. Arra a kérdésre, hogy a mun­kavégzés nyomán kifizetett díjról kézhez kapott nyugtákat, melyen a munkaveze­tő aláírása szerepelt – akinek a nevét nem volt hajlandó elárulni munkatár­sunknak -, s amelyek beszélgetésünk időpontjában (április 20-án) állítása sze­rint nála, illetőleg ügyvédjénél vannak, miért nem kerültek a hitközség könyve­lésére, lévén a hitközség rendelte meg a munkát, Karádi Gábor nem tudott vála­szolni, és a hitközség főkönyvelőjéhez irányította szerkesztőségünket.

Dr. Hajabács Júlia ismételt megkeresé­sünkre elmondta, hogy a készpénzfizeté­si számlán kívül, a vonatkozó rendelkezé­sek értelmében nem szükséges más bi­zonylat. Felvetésünkre, hogy miután kide­rült, hogy a temető-karbantartó számláin szereplő pecsét valótlan adatokat tartal­maz, nem kellett volna-e fokozott körülte­kintéssel eljárva, a munkadíj kifizetését igazoló nyugtákat is áttekinteni a hitköz­ségi vizsgálat keretében, a főkönyvelőnő csupán annyit mondott, hogy a szakértői vélemények szerint a temetői munkát el­végezték, ezért további vizsgálódást e te­kintetben nem tartanak szükségesnek.

Áprilisi számunkban közölt kérdésein­ket fenntartjuk: kíváncsian várjuk a megismételt vizsgálatok hivatalos vége­redményét: ki állította ki a hamis szám­lákat, ki volt a titokzatos munkavezető, s végül hová, kihez került a munka el­lenértékeként kifizetett immár

12 000 000 forint?

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Karádi Gábor ügyfelem képviseletében az alábbiakkal fordulok Önhöz.

Ügyfelem a Ptk. 79. § (1) bekezdése alapján helyreigazítást követel a Szombat folyóirat 1998. áprilisi (X. évfolyam 4.) számában a 2. és a 32. ol­dalon Várai Emil által jegyzett, „Hamis számlák a Hitközségen” című cikk kapcsán.

A fenti lappéldány 2. oldalán az I., 2., és 3., valamint a 32. oldalon az utolsó bekezdésben foglaltak Karádi Gáborra vonatkozó valótlan tényeket közöltek és híreszteltek, való tényeket hamis színben tüntettek fel, ezzel sú­lyosan megsértették ügyfelemnek a Ptk. 78. § (2) bekezdése által védett, jó hírnévhez fűződő jogait, valamint a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző mó­don, jelentős érdeksérelmet okozva, nagy nyilvánosság előtt rágalmazták meg ügyfelemet.

A sajtóközlemény előzőekben hivatkozott bekezdéseiben a következő tényállítások és híresztelések jogsértőek:

„… nem megy minden rendben a hitközségnél, lopnak és csalnak és sem­mi sem szent nekik … a budapesti Kozma utcai temetőben végzett fakivágá­sért, sírkőtisztításért, rönkkitermelésért, gyomtalanításért, sírkőjavításért 1995-ben és 1996-ban felvett 9.760.000 forintról … a leveléhez mellékelt számlákat Karádi Gábor, a „temető vezetője” állította ki hamis névre és az ezeken feltüntetett összeget is ő vette fel … kíváncsian várjuk a vizsgálat eredményét: ki végezte a temetői munkálatokat, mennyi munkát végzett, s végezetül, hová került a 9.760.000 forint?”

Miután a cikkben Karádi Gábor személye és funkciója a sérelmezett lopás és csalás kifejezésekkel egyértelműen összefüggésbe hozható, nemcsak a szűkebb szakmai és hitközségi körökben, hanem a folyóiratot olvasók nagy tábora előtt is az a hamis kép alakulhatott ki, hogy Karádi Gábor bűnöző, azzal a valós ténnyel szemben, hogy ügyfelem feladatait megfelelően ellátta és tisztességéhez soha kétség nem férhetett.

Ügyfelem a fentiek miatt a Ptk. 79. § (2) bekezdése szerinti módon, a leg­közelebbi számban azonos helyen a becsületének, tisztességének és jó hír­nevének azonnali helyreállítására alkalmas olyan tartalmú helyreigazító köz­lemény közlését igényli, melyből egyértelműen kitűnnek a való tények.

Az olvasók valósághű tájékoztatása érdekében a közleményből ki kell tűn­nie annak a való ténynek, hogy a budapesti Kozma utcai temetőben végzett munkálatok és azok pénzügyi rendezése tekintetében bűncselekmény nem történt és ügyfelem, mint a temető vezetője nem vett fel 9.760.000 forintot illegálisan és a számlák kifizetéséről sem intézkedett az elvégzett munka el­lenőrzése nélkül.

Ügyfelem a fenti törvényes igényén túlmenően – az ünnep békéjének meg­zavarása nélkül – legkésőbb 1998. április 20. napjáig elvárja, hogy Ön és Vá­rai Emil a kifogásolt tényállítások valóságsértő voltára félre nem érthető uta­lással részére olyan tartalmú levelet küldjenek, amely a becsületén és jó hír­nevén esett sérelmet haladéktalanul tisztázza és a jogsértés következménye­it enyhíti, ellenkező esetben a törvényes határidőn belül büntető feljelentés­sel fog élni és igénybe veszi azokat a személyiség védelmi eszközöket is, amelyek a jogvédelemhez rendelkezésre állnak, ez esetben nem vagyoni kártérítéskénti jogfenntartással 10.000.000 forintot igényel, amelyet kegyes célokra fog felajánlani.

Budapest, 1998. április 09.

Tisztelettel

Dr. Derbák Attila ügyvéd

támogatás
Pop up banner

Címkék:1998-05

[popup][/popup]