Hamis számlák a hitközségen II.
ÖSSZESEN 12.000.000 FORINT
Hamis számlák a hitközségen II.
Az 1995-ös és 96-os temetői-kertészeti munkákért kifizetett milliók rejtélyeivel áprilisi számunkban annak alapján foglalkoztunk, hogy egy, feltehetően a hitközség apparátusához tartozó névtelen levélíró számlamásolatokat is mellékelve azt állította a hitközségi vezetők és tekintélyes zsidó személyek címére küldött levelében, hogy az erről szóló számlákat Karádi Gábor, a temető vezetője állította ki hamis névre, és az azokon feltüntetett összegeket is ő vette fel, nem pedig a számlák pecsétje szerinti Nagy Sándor pécsi, Uitz Béla utca 2. alatti temető-karbantartó.
Kísérletet téve arra, hogy kiderítsük, valóban bűncselekmény történt, vagy hamis a vád, megkerestük Zoltai Gusztávot, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatóját. Garami Lászlót, a Chevra Kadisa igazgatóját, Karádi Gábort, a temető vezetőjét és közöltük nyilatkozataikat. Utóbbi kijelentette, hogy fogalma sincs arról, ki állította ki a számlákat, mert semmi köze a Síp utcában zajló elszámoláshoz. Dr. Hajabács Júlia, a hitközség főkönyvelője elismerte, hogy Nagy Sándor – mint a levélíró jelezte – nem fizette be a hitközségnek leszámlázott áfát, s amikor az adóhatóság ezért 1997-ben kereste, kiderült, hogy hónapokkal előbb eltűnt. Ő a vállalkozóval sohasem találkozott. A pénzt egyébként Nagy számára mindig egy hitközségi alkalmazott vette fel a banknál, arra azonban nem emlékezett, hogy ez a személy ki volt. Kijelentette, hogy azért pécsi iparost bíztak meg a budapesti munkálatokkal, mert annak árajánlata volt a legolcsóbb.
Megírtuk azt is, hogy a pécsi önkormányzat ipari osztályától, az ottani iparkamarától, a kézműves kamarától, az APEH városi és megyei kirendeltségétől az a felvilágosítást kaptuk, hogy Nagy Sándor Uitz Béla utca 2. alatti temető-karbantartó nincs és sohasem volt nyilvántartva. Ezen a címen személyesen érdeklődtünk, s az eredmény: nevezett kisiparos a házban soha nem lakott és nem működött. Áprilisi lapunkban még csak 9.760.000 forintos számlaösszegről tudósítottunk, ám mint azóta megtudtuk, összességében 12.000.000 forintról van szó.
Cikkünk megjelenése után ismét felkerestük dr. Hajabács Júliát, aki már emlékezett, és megerősítette korábbi hírünket, melyet magát megnevezni nem kívánó hitközségi forrásból szereztünk, miszerint a temetői munkálatok ellentételezésére szolgáló összeget Karádi Gábor vette föl a bankban a hitközség számlájáról. Másodszori megkeresésünkre Garami László, a Chevra Kadisa igazgatója is ezzel egybehangzóan nyilatkozott. Állítása szerint „Karádi Gábor ellenőrizte, s a hitközség felé ő igazolta a munkavégzést és fizette ki a dolgozót”, akivel Garami László soha nem találkozott.
A főkönyvelőnő egyébként változatlanul nem találta a kertészeti munkákra beadott költségesebb ajánlatokat, amelyekkel szemben az „olcsóbb pécsi vállalkozó” kapta a megbízást.
Áprilisban hírt adtunk arról is, hogy a hitközség ügyvezető igazgatója vizsgálatot rendelt el. Információink szerint a vizsgálat eredetileg arra irányult, hogy kiderítse, hogyan került ki a képviselő-testületi tagok listája a nyilvántartásból, és csak utóbb terjesztették ki az ügy érdemi részére. Ennek értékelésére ült össze rendkívüli elöljárósági ülés.
Az elöljáróságról tudni kell, hogy Budapesten a legmagasabb hitközségi grémium, egyik feladata az apparátus ellenőrzése, éppen ezért alapszabálya szerint nem lehet a tagja hitközségi alkalmazott. Az elöljáróságnak azonban két ilyen tagja is van, egyikük éppen Karádi Gábor.
Az ülés levezetői arra törekedtek (és a többségnél ezt el is érték), hogy az elöljárók csupán arra figyeljenek, vajon folyt- e munka a temetőben. E véleményük kialakításához az a vaskos szakértői összeállítás szolgált, amely leírta a magas fákon az áglevágás nehézségeit, a bozótok sűrűségét stb., s végső konklúziója szerint (az állítólagos) Nagy Sándor még több pénzt is megérdemelt volna.
Nem szólt azonban a hitközségi apparátus referenduma arról, hogy a nagy értékű munkákra miért nem készült írásos szerződés? Miért elégedtek meg Nagy Sándor 1994-es, és más címen szereplő telephely APEH nyilvántartó lapjával, holott az 1995-re és 96-ra érvényeset kellett volna megkövetelni, méghozzá a bélyegzőn szereplővel megegyező telephellyel. 1997-ig ugyan nem volt kötelező, de már előtte is szinte minden megrendelő az egymillió forintnál nagyobb kifizetéseit banki átutalással teljesítette, nem készpénz kifizetésével. Az átutalás mentesíthette volna Karádi Gábort az alól, hogy a hitközség bankszámlájáról személyesen vegye fel a pénzt. Arról sem tájékoztatták az elöljáróságot, hogy a hitközség eddigi hivatalos kára az APEH szúrópróbáján fennakadt másfélmilliós számlájának vissza nem kapott 300 ezer forintos áfája és veszélyben van további két és félmillió. Ennyi áfát igényeltek és kaptak vissza ugyanis, holott az APEH-nek Nagy nem fizette be, bár a hitközségtől felvette. Mi lesz, ha a turpisságra az adóhatóság rájön? Miért nem jelentették fel a rendőrségen már a múlt évben a vállalkozót?
Az elöljárósági ülésről kiadott közlemény ugyan megállapítja, hogy semminemű gazdasági visszaélést nem találtak, de hogy ez mégsem egységes állásfoglalás, kiderül abból is, hogy az elfogadott műszaki vélemény kontrolljaként újabb, független (az első nem az volt? – a szerk.) szakértő céget bíznak meg az elvégzett munkák ellenőrzésével.
Információink szerint az elöljárósági ülés egyik kritikusa Streit Sándor, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elnöke számon kérte a sokmilliós munkákról az írásos szerződés elmaradását, Nagy személyének igazolatlanságát; kételkedett a munkák évekkel későbbi ellenőrizhetőségében, s végül javasolta: az elöljáróság tegyen rendőrségi feljelentést az ügy tisztázására.
Dr. Pollák Jenő, a BZSH számvizsgáló bizottságának tagja tudatta lapunkkal, hogy a Számvizsgáló Bizottság „tájékoztatást hallgatott meg” a temetői munkákkal kapcsolatban. Ennek során dr. Hajabács Júlia főkönyvelő úgy informálta a bizottságot, hogy a külső számviteli szakértő bevonásával folytatlak vizsgálatot, és ennek során minden felmerült gyanú
alól tisztázták az érintetteket. A szakértő nevét nem mondták meg a Számvizsgáló Bizottság nem találkozott vele. A bizottság, amelynek önálló kezdeményezésre is lehetősége van, ellenvetés nélkül elfogadta a tájékoztatást.
*
Lehetőséget kívántunk biztosítani a reagálásra, ezért szerkesztőségünk telefonon ismét megkereste Karádi Gábort, aki korábban ügyvédje révén helyreigazítási kérelmét juttatta el hozzánk, valamint személyiségi jogi perben érvényesíteni kívánt 10.000.000 forintos nem anyagi kárát jelezte levélben eljuttatott álláspontjában.
Kérdésünkre Karádi Gábor ezúttal úgy tájékoztatott, hogy Nagy Sándor vállalkozó bemutatta neki a munkavezetőjét, akivel a későbbiekben valóban ő ment el a bankba, hogy a hitközségen kiállított csekkel felvegyék a munkavégzésért járó díjat Mint mondta, korábban nem látta a Nagy Sándor pecsétjével ellátott számlákat. Arra a kérdésre, hogy a munkavégzés nyomán kifizetett díjról kézhez kapott nyugtákat, melyen a munkavezető aláírása szerepelt – akinek a nevét nem volt hajlandó elárulni munkatársunknak -, s amelyek beszélgetésünk időpontjában (április 20-án) állítása szerint nála, illetőleg ügyvédjénél vannak, miért nem kerültek a hitközség könyvelésére, lévén a hitközség rendelte meg a munkát, Karádi Gábor nem tudott válaszolni, és a hitközség főkönyvelőjéhez irányította szerkesztőségünket.
Dr. Hajabács Júlia ismételt megkeresésünkre elmondta, hogy a készpénzfizetési számlán kívül, a vonatkozó rendelkezések értelmében nem szükséges más bizonylat. Felvetésünkre, hogy miután kiderült, hogy a temető-karbantartó számláin szereplő pecsét valótlan adatokat tartalmaz, nem kellett volna-e fokozott körültekintéssel eljárva, a munkadíj kifizetését igazoló nyugtákat is áttekinteni a hitközségi vizsgálat keretében, a főkönyvelőnő csupán annyit mondott, hogy a szakértői vélemények szerint a temetői munkát elvégezték, ezért további vizsgálódást e tekintetben nem tartanak szükségesnek.
Áprilisi számunkban közölt kérdéseinket fenntartjuk: kíváncsian várjuk a megismételt vizsgálatok hivatalos végeredményét: ki állította ki a hamis számlákat, ki volt a titokzatos munkavezető, s végül hová, kihez került a munka ellenértékeként kifizetett immár
12 000 000 forint?
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Karádi Gábor ügyfelem képviseletében az alábbiakkal fordulok Önhöz.
Ügyfelem a Ptk. 79. § (1) bekezdése alapján helyreigazítást követel a Szombat folyóirat 1998. áprilisi (X. évfolyam 4.) számában a 2. és a 32. oldalon Várai Emil által jegyzett, „Hamis számlák a Hitközségen” című cikk kapcsán.
A fenti lappéldány 2. oldalán az I., 2., és 3., valamint a 32. oldalon az utolsó bekezdésben foglaltak Karádi Gáborra vonatkozó valótlan tényeket közöltek és híreszteltek, való tényeket hamis színben tüntettek fel, ezzel súlyosan megsértették ügyfelemnek a Ptk. 78. § (2) bekezdése által védett, jó hírnévhez fűződő jogait, valamint a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző módon, jelentős érdeksérelmet okozva, nagy nyilvánosság előtt rágalmazták meg ügyfelemet.
A sajtóközlemény előzőekben hivatkozott bekezdéseiben a következő tényállítások és híresztelések jogsértőek:
„… nem megy minden rendben a hitközségnél, lopnak és csalnak és semmi sem szent nekik … a budapesti Kozma utcai temetőben végzett fakivágásért, sírkőtisztításért, rönkkitermelésért, gyomtalanításért, sírkőjavításért 1995-ben és 1996-ban felvett 9.760.000 forintról … a leveléhez mellékelt számlákat Karádi Gábor, a „temető vezetője” állította ki hamis névre és az ezeken feltüntetett összeget is ő vette fel … kíváncsian várjuk a vizsgálat eredményét: ki végezte a temetői munkálatokat, mennyi munkát végzett, s végezetül, hová került a 9.760.000 forint?”
Miután a cikkben Karádi Gábor személye és funkciója a sérelmezett lopás és csalás kifejezésekkel egyértelműen összefüggésbe hozható, nemcsak a szűkebb szakmai és hitközségi körökben, hanem a folyóiratot olvasók nagy tábora előtt is az a hamis kép alakulhatott ki, hogy Karádi Gábor bűnöző, azzal a valós ténnyel szemben, hogy ügyfelem feladatait megfelelően ellátta és tisztességéhez soha kétség nem férhetett.
Ügyfelem a fentiek miatt a Ptk. 79. § (2) bekezdése szerinti módon, a legközelebbi számban azonos helyen a becsületének, tisztességének és jó hírnevének azonnali helyreállítására alkalmas olyan tartalmú helyreigazító közlemény közlését igényli, melyből egyértelműen kitűnnek a való tények.
Az olvasók valósághű tájékoztatása érdekében a közleményből ki kell tűnnie annak a való ténynek, hogy a budapesti Kozma utcai temetőben végzett munkálatok és azok pénzügyi rendezése tekintetében bűncselekmény nem történt és ügyfelem, mint a temető vezetője nem vett fel 9.760.000 forintot illegálisan és a számlák kifizetéséről sem intézkedett az elvégzett munka ellenőrzése nélkül.
Ügyfelem a fenti törvényes igényén túlmenően – az ünnep békéjének megzavarása nélkül – legkésőbb 1998. április 20. napjáig elvárja, hogy Ön és Várai Emil a kifogásolt tényállítások valóságsértő voltára félre nem érthető utalással részére olyan tartalmú levelet küldjenek, amely a becsületén és jó hírnevén esett sérelmet haladéktalanul tisztázza és a jogsértés következményeit enyhíti, ellenkező esetben a törvényes határidőn belül büntető feljelentéssel fog élni és igénybe veszi azokat a személyiség védelmi eszközöket is, amelyek a jogvédelemhez rendelkezésre állnak, ez esetben nem vagyoni kártérítéskénti jogfenntartással 10.000.000 forintot igényel, amelyet kegyes célokra fog felajánlani.
Budapest, 1998. április 09.
Tisztelettel
Dr. Derbák Attila ügyvéd
Címkék:1998-05