Hamis számlák a hitközségen II.

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

ÖSSZESEN 12.000.000 FORINT

Hamis számlák a hitközségen II.

Az 1995-ös és 96-os temetői-kertészeti munkákért kifizetett milliók rejtélyeivel áprilisi számunkban annak alapján fog­lalkoztunk, hogy egy, feltehetően a hit­község apparátusához tartozó névtelen levélíró számlamásolatokat is mellékel­ve azt állította a hitközségi vezetők és te­kintélyes zsidó személyek címére kül­dött levelében, hogy az erről szóló számlákat Karádi Gábor, a temető ve­zetője állította ki hamis névre, és az azo­kon feltüntetett összegeket is ő vette fel, nem pedig a számlák pecsétje szerinti Nagy Sándor pécsi, Uitz Béla utca 2. alatti temető-karbantartó.

Kísérletet téve arra, hogy kiderítsük, va­lóban bűncselekmény történt, vagy ha­mis a vád, megkerestük Zoltai Gusztá­vot, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyve­zető igazgatóját. Garami Lászlót, a Chevra Kadisa igazgatóját, Karádi Gábort, a temető vezetőjét és közöltük nyilatko­zataikat. Utóbbi kijelentette, hogy fogal­ma sincs arról, ki állította ki a számlákat, mert semmi köze a Síp utcában zajló el­számoláshoz. Dr. Hajabács Júlia, a hit­község főkönyvelője elismerte, hogy Nagy Sándor – mint a levélíró jelezte – nem fizette be a hitközségnek leszámlá­zott áfát, s amikor az adóhatóság ezért 1997-ben kereste, kiderült, hogy hóna­pokkal előbb eltűnt. Ő a vállalkozóval so­hasem találkozott. A pénzt egyébként Nagy számára mindig egy hitközségi alkal­mazott vette fel a banknál, arra azonban nem emlékezett, hogy ez a személy ki volt. Kijelentette, hogy azért pécsi iparost bíztak meg a budapesti munkálatokkal, mert annak árajánlata volt a legolcsóbb.

Megírtuk azt is, hogy a pécsi önkor­mányzat ipari osztályától, az ottani ipar­kamarától, a kézműves kamarától, az APEH városi és megyei kirendeltségétől az a felvilágosítást kaptuk, hogy Nagy Sándor Uitz Béla utca 2. alatti temető­-karbantartó nincs és sohasem volt nyilvántartva. Ezen a címen személyesen ér­deklődtünk, s az eredmény: nevezett kisiparos a házban soha nem lakott és nem működött. Áprilisi lapunkban még csak 9.760.000 forintos számlaösszeg­ről tudósítottunk, ám mint azóta meg­tudtuk, összességében 12.000.000 fo­rintról van szó.

Cikkünk megjelenése után ismét fel­kerestük dr. Hajabács Júliát, aki már em­lékezett, és megerősítette korábbi hírün­ket, melyet magát megnevezni nem kívá­nó hitközségi forrásból szereztünk, mi­szerint a temetői munkálatok ellentétele­zésére szolgáló összeget Karádi Gábor vette föl a bankban a hitközség számlá­járól. Másodszori megkeresésünkre Ga­rami László, a Chevra Kadisa igazgatója is ezzel egybehangzóan nyilatkozott. Állí­tása szerint „Karádi Gábor ellenőrizte, s a hitközség felé ő igazolta a munkavégzést és fizette ki a dolgozót”, akivel Garami László soha nem találkozott.

A főkönyvelőnő egyébként változatla­nul nem találta a kertészeti munkákra beadott költségesebb ajánlatokat, ame­lyekkel szemben az „olcsóbb pécsi vál­lalkozó” kapta a megbízást.

Áprilisban hírt adtunk arról is, hogy a hitközség ügyvezető igazgatója vizsgála­tot rendelt el. Információink szerint a vizsgálat eredetileg arra irányult, hogy ki­derítse, hogyan került ki a képviselő-tes­tületi tagok listája a nyilvántartásból, és csak utóbb terjesztették ki az ügy érde­mi részére. Ennek értékelésére ült össze rendkívüli elöljárósági ülés.

Az elöljáróságról tudni kell, hogy Buda­pesten a legmagasabb hitközségi grémi­um, egyik feladata az apparátus ellenőr­zése, éppen ezért alapszabálya szerint nem lehet a tagja hitközségi alkalmazott. Az elöljáróságnak azonban két ilyen tag­ja is van, egyikük éppen Karádi Gábor.

Az ülés levezetői arra törekedtek (és a többségnél ezt el is érték), hogy az elöl­járók csupán arra figyeljenek, vajon folyt- e munka a temetőben. E véleményük ki­alakításához az a vaskos szakértői össze­állítás szolgált, amely leírta a magas fá­kon az áglevágás nehézségeit, a bozótok sűrűségét stb., s végső konklúziója sze­rint (az állítólagos) Nagy Sándor még több pénzt is megérdemelt volna.

Nem szólt azonban a hitközségi appa­rátus referenduma arról, hogy a nagy ér­tékű munkákra miért nem készült írásos szerződés? Miért elégedtek meg Nagy Sándor 1994-es, és más címen szereplő telephely APEH nyilvántartó lapjával, ho­lott az 1995-re és 96-ra érvényeset kel­lett volna megkövetelni, méghozzá a bé­lyegzőn szereplővel megegyező telep­hellyel. 1997-ig ugyan nem volt kötele­ző, de már előtte is szinte minden meg­rendelő az egymillió forintnál nagyobb kifizetéseit banki átutalással teljesítette, nem készpénz kifizetésével. Az átutalás mentesíthette volna Karádi Gábort az alól, hogy a hitközség bankszámlájáról személyesen vegye fel a pénzt. Arról sem tájékoztatták az elöljáróságot, hogy a hitközség eddigi hivatalos kára az APEH szúrópróbáján fennakadt másfél­milliós számlájának vissza nem kapott 300 ezer forintos áfája és veszélyben van további két és félmillió. Ennyi áfát igényeltek és kaptak vissza ugyanis, ho­lott az APEH-nek Nagy nem fizette be, bár a hitközségtől felvette. Mi lesz, ha a turpisságra az adóhatóság rájön? Miért nem jelentették fel a rendőrségen már a múlt évben a vállalkozót?

Az elöljárósági ülésről kiadott közle­mény ugyan megállapítja, hogy semmi­nemű gazdasági visszaélést nem talál­tak, de hogy ez mégsem egységes állásfoglalás, kiderül abból is, hogy az elfoga­dott műszaki vélemény kontrolljaként újabb, független (az első nem az volt? – a szerk.) szakértő céget bíznak meg az elvégzett munkák ellenőrzésével.

Információink szerint az elöljárósági ülés egyik kritikusa Streit Sándor, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elnö­ke számon kérte a sokmilliós munkákról az írásos szerződés elmaradását, Nagy személyének igazolatlanságát; kételke­dett a munkák évekkel későbbi ellenőrizhetőségében, s végül javasolta: az elöljáróság tegyen rendőrségi feljelen­tést az ügy tisztázására.

Dr. Pollák Jenő, a BZSH számvizsgá­ló bizottságának tagja tudatta lapunkkal, hogy a Számvizsgáló Bizottság „tájékoz­tatást hallgatott meg” a temetői munkák­kal kapcsolatban. Ennek során dr. Hajabács Júlia főkönyvelő úgy informálta a bizottságot, hogy a külső számviteli sza­kértő bevonásával folytatlak vizsgálatot, és ennek során minden felmerült gyanú

alól tisztázták az érintetteket. A szakértő nevét nem mondták meg a Számvizsgá­ló Bizottság nem találkozott vele. A bi­zottság, amelynek önálló kezdeménye­zésre is lehetősége van, ellenvetés nél­kül elfogadta a tájékoztatást.

*

Lehetőséget kívántunk biztosítani a reagálásra, ezért szerkesztőségünk tele­fonon ismét megkereste Karádi Gábort, aki korábban ügyvédje révén helyreigazítási kérelmét juttatta el hozzánk, vala­mint személyiségi jogi perben érvényesí­teni kívánt 10.000.000 forintos nem anyagi kárát jelezte levélben eljuttatott álláspontjában.

Kérdésünkre Karádi Gábor ezúttal úgy tájékoztatott, hogy Nagy Sándor vállalko­zó bemutatta neki a munkavezetőjét, akivel a későbbiekben valóban ő ment el a bankba, hogy a hitközségen kiállí­tott csekkel felvegyék a munkavégzésért járó díjat Mint mondta, korábban nem látta a Nagy Sándor pecsétjével ellátott számlákat. Arra a kérdésre, hogy a mun­kavégzés nyomán kifizetett díjról kézhez kapott nyugtákat, melyen a munkaveze­tő aláírása szerepelt – akinek a nevét nem volt hajlandó elárulni munkatár­sunknak -, s amelyek beszélgetésünk időpontjában (április 20-án) állítása sze­rint nála, illetőleg ügyvédjénél vannak, miért nem kerültek a hitközség könyve­lésére, lévén a hitközség rendelte meg a munkát, Karádi Gábor nem tudott vála­szolni, és a hitközség főkönyvelőjéhez irányította szerkesztőségünket.

Dr. Hajabács Júlia ismételt megkeresé­sünkre elmondta, hogy a készpénzfizeté­si számlán kívül, a vonatkozó rendelkezé­sek értelmében nem szükséges más bi­zonylat. Felvetésünkre, hogy miután kide­rült, hogy a temető-karbantartó számláin szereplő pecsét valótlan adatokat tartal­maz, nem kellett volna-e fokozott körülte­kintéssel eljárva, a munkadíj kifizetését igazoló nyugtákat is áttekinteni a hitköz­ségi vizsgálat keretében, a főkönyvelőnő csupán annyit mondott, hogy a szakértői vélemények szerint a temetői munkát el­végezték, ezért további vizsgálódást e te­kintetben nem tartanak szükségesnek.

Áprilisi számunkban közölt kérdésein­ket fenntartjuk: kíváncsian várjuk a megismételt vizsgálatok hivatalos vége­redményét: ki állította ki a hamis szám­lákat, ki volt a titokzatos munkavezető, s végül hová, kihez került a munka el­lenértékeként kifizetett immár

12 000 000 forint?

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Karádi Gábor ügyfelem képviseletében az alábbiakkal fordulok Önhöz.

Ügyfelem a Ptk. 79. § (1) bekezdése alapján helyreigazítást követel a Szombat folyóirat 1998. áprilisi (X. évfolyam 4.) számában a 2. és a 32. ol­dalon Várai Emil által jegyzett, „Hamis számlák a Hitközségen” című cikk kapcsán.

A fenti lappéldány 2. oldalán az I., 2., és 3., valamint a 32. oldalon az utolsó bekezdésben foglaltak Karádi Gáborra vonatkozó valótlan tényeket közöltek és híreszteltek, való tényeket hamis színben tüntettek fel, ezzel sú­lyosan megsértették ügyfelemnek a Ptk. 78. § (2) bekezdése által védett, jó hírnévhez fűződő jogait, valamint a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző mó­don, jelentős érdeksérelmet okozva, nagy nyilvánosság előtt rágalmazták meg ügyfelemet.

A sajtóközlemény előzőekben hivatkozott bekezdéseiben a következő tényállítások és híresztelések jogsértőek:

„… nem megy minden rendben a hitközségnél, lopnak és csalnak és sem­mi sem szent nekik … a budapesti Kozma utcai temetőben végzett fakivágá­sért, sírkőtisztításért, rönkkitermelésért, gyomtalanításért, sírkőjavításért 1995-ben és 1996-ban felvett 9.760.000 forintról … a leveléhez mellékelt számlákat Karádi Gábor, a „temető vezetője” állította ki hamis névre és az ezeken feltüntetett összeget is ő vette fel … kíváncsian várjuk a vizsgálat eredményét: ki végezte a temetői munkálatokat, mennyi munkát végzett, s végezetül, hová került a 9.760.000 forint?”

Miután a cikkben Karádi Gábor személye és funkciója a sérelmezett lopás és csalás kifejezésekkel egyértelműen összefüggésbe hozható, nemcsak a szűkebb szakmai és hitközségi körökben, hanem a folyóiratot olvasók nagy tábora előtt is az a hamis kép alakulhatott ki, hogy Karádi Gábor bűnöző, azzal a valós ténnyel szemben, hogy ügyfelem feladatait megfelelően ellátta és tisztességéhez soha kétség nem férhetett.

Ügyfelem a fentiek miatt a Ptk. 79. § (2) bekezdése szerinti módon, a leg­közelebbi számban azonos helyen a becsületének, tisztességének és jó hír­nevének azonnali helyreállítására alkalmas olyan tartalmú helyreigazító köz­lemény közlését igényli, melyből egyértelműen kitűnnek a való tények.

Az olvasók valósághű tájékoztatása érdekében a közleményből ki kell tűn­nie annak a való ténynek, hogy a budapesti Kozma utcai temetőben végzett munkálatok és azok pénzügyi rendezése tekintetében bűncselekmény nem történt és ügyfelem, mint a temető vezetője nem vett fel 9.760.000 forintot illegálisan és a számlák kifizetéséről sem intézkedett az elvégzett munka el­lenőrzése nélkül.

Ügyfelem a fenti törvényes igényén túlmenően – az ünnep békéjének meg­zavarása nélkül – legkésőbb 1998. április 20. napjáig elvárja, hogy Ön és Vá­rai Emil a kifogásolt tényállítások valóságsértő voltára félre nem érthető uta­lással részére olyan tartalmú levelet küldjenek, amely a becsületén és jó hír­nevén esett sérelmet haladéktalanul tisztázza és a jogsértés következménye­it enyhíti, ellenkező esetben a törvényes határidőn belül büntető feljelentés­sel fog élni és igénybe veszi azokat a személyiség védelmi eszközöket is, amelyek a jogvédelemhez rendelkezésre állnak, ez esetben nem vagyoni kártérítéskénti jogfenntartással 10.000.000 forintot igényel, amelyet kegyes célokra fog felajánlani.

Budapest, 1998. április 09.

Tisztelettel

Dr. Derbák Attila ügyvéd

Címkék:1998-05

[popup][/popup]