„Ha valaki kritizálni meri a hűbérurat, a hűbéresek egységbe tömörülnek”

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

2005. június / Csáki Márton Feszült hangulat jellemezte a Mazsihisz június 10-én megtartott rendkívüli képviselő-testületi ülését, amit a megjelentek rövid időn belül zárt üléssé nyilvánítottak, kizárva az újságírókat, illetve az ifjúsági és egyéb hitközségen kívüli szervezetek hozzászólási joggal rendelkező meghívottjait. Mielőtt azonban erről szavaztak volna, személyeskedő, olykor minősíthetetlen hangvételű vita bontakozott ki a rendkívüli közgyűlés legitimitásával kapcsolatban, ami egyes résztvevők elmondása szerint a zárt ülésen csak tovább fokozódott.

Heisler András konzekvensen „összejövetelről” beszélt, hangsúlyozva, hogy a rendkívüli közgyűlés – melyet minden előkészület nélkül hívott össze Zoltai Gusztáv – nem hozhat jogszerű határozatokat. Véleménye alátámasztására három független jogászt kért fel, akiket a napirend előtt kívánt meghallgatni. A jogászok beszámolóját több küldött bekiabálásokkal próbálta szabotálni, de egyes vezetőségi tagok is a közgyűlés megtartása mellett szálltak síkra az alapszabály vonatkozó rendelkezéseivel érelve, amelyben viszont e tárgyban semmiféle külön kitétel nem szerepel. Míg az egyik tábor szerint ez azt jelenti, hogy ugyanolyan szabályok vonatkoznak a rendkívüli közgyűlés összehívására is, addig a másik tábor úgy vélte, éppen azért van ez így, mert az nem követeli meg a szokásos előkészületeket, tehát bármilyen rövid időn belül összehívható. Utóbbi álláspontot legmarkánsabban Feldmájer Péter, illetve Egri Oszkár, a Mazsihisz jogásza képviselte. Feldmájer Péter megkeresésünkre nem kívánt reagálni a rendkívüli közgyűlés szabályozását érintő véleménykülönbségekről, mondván, „nem kíván egy sértett emberrel vitatkozni”. Egri Oszkár arra hivatkozva vetette el Heisler javaslatát, hogy kizárólag ő hivatott a Mazsihisszel kapcsolatos jogi kérdésben nyilatkozni. Többen amellett voltak, szavazás útján kellene dönteni a közgyűlés létrejöttéről, hiszen, mint Fröhlich Róbert főrabbi mondta, tíz zsidó férfi is maga dönthet arról, imádkozik-e vagy sem.

Mint már ismert, Heisler András nyugdíjba vonulásra kérte fel Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót, indokait pedig egy vezetőségi ülésen kívánta megosztani elöljáró- társaival. Zoltai a négyszemközti beszélgetést követően azonnal rendkívüli közgyűlést hívott össze. Szerettük volna, ha Zoltai Gusztáv is reagál az alábbi interjúban olvasható állításokra, ő azonban elzárkózott a válaszadástól. Így arról, hogy mi célból állították fel előre a szavazófülkéket – vagyis Zoltai maga kívánta-e nyíltan a közgyűlésre bízni a nyugdíjazásáról szóló döntést vagy éppen ellenkezőleg, az elnök elleni bizalmatlansági szavazásra készültek – eddig csak Heisler András álláspontját sikerült megtudnunk.


Interjú Heisler Andrással, a Mazsihisz lemondott elnökével

 

Heisler András, a Mazsihisz 2003-ban megválasztott elnöke, június 10-én, rendkívüli közgyűlésen váratlanul lemondott tisztségéről. Ennek előzményeiről, körülményeiről és az elmúlt két év munkájáról kérdeztük.

– Megválasztásánál mindenki tisztában volt azzal, hogy fő céljai közt szerepel a Bzsh és a Mazsihisz gazdasági szétválasztása, illetve az alapszabály módosítása. Ha jól tudom, egyik sem érintette lényegesen az ügyvezető igazgató jogkörét.

– Az új alapszabály részben helyre tette a korábbi, hatáskörökkel kapcsolatos rossz megoldásokat. Először definiáltuk: a Mazsihisz elsőszámú vezetője és képviselője a mindenkori elnök, míg az apparátus irányítása egyértelműen az igazgató feladata. Régebben az elnök jogszerűen nem írhatott alá önállóan egy levelet sem, kizárólag az ügyvezetővel együtt, aki viszont egyedül is megtehette ezt. Az új alapszabály ezt is a helyére tette. Az anyagiak feletti diszponálás pedig annyiban módosult, hogy a döntés jellegétől és értékhatárától függően limitáltuk az ügyvezető hatáskörét. Bizonyos jogügyletek csak elnöki ellenjegyzéssel vagy a vezetőség engedélyével, illetve a közgyűlés beleegyezésével jöhetnek létre.

– Tiz éves vezetőségi tagsági tapasztalattal nyilván nem voltak illúzió a tekintetben, hogy Zoltai Gusztáv kezében van a valódi hatalom. Mikor kezdődtek a konfliktusok?

– Két év alatt rengeteg változás történt, s ezek számos konfliktust okoztak. Egy rövid ideig talán működött a közös munka – ám egy új rendszer bevezetéséről és egy ilyen nagy szervezetről lévén szó – természetesen a kezdetektől fogva voltak súrlódások. Ezek lassanként állandó frusztrációvá nőttek, s ez akkor is igaz, ha egyes területeken egész hatékonynak bizonyult együttműködésünk. Csak éppen akadt közben egy-két dolog, amin nem lehetett túllépni.

– Lemondását egyrészt a gazdálkodást érintő problémákkal, másrészt a közösségfejlesztési program elakadásával indokolta. Nem volt egyértelmű, hogy ez utóbbi alapvető érdeke az alacsony taglétszámmal küszködő Mazsihisznek?

– Számomra egyértelmű volt, már csak azért is, mert a közösségfejlesztés programja fél évvel ezelőtt a közgyűlés által megerősíttetett. Az elmúlt időszakban az apparátus és az ügyvezető részéről azonban nem láttam egyetlen érdemi lépést sem a program teljesítésében. A vezetőség kitalálhatja az új stratégiát, de annak konkrét végrehajtása igenis az apparátus feladata – de nem úgy, hogy a társadalmi munkában dolgozó elnöknek állandóan hajtania kelljen őket.

– Mi volt a problémája a gazdasági ügyekkel? A legutóbbi közgyűlésen csak annyit lehetett hallani, hogy a Mazsihisz nehéz évnek néz elébe.

– A kritika annak szólt – a számok is ezt mutatják –, hogy a Mazsihisz mindíg annyi pénzt költ el, amennyi forrása van. Akármilyen előre nem tervezett bevételhez jutottunk, a Mazsihisz úgy költötte el, mintha az a költségvetés része lenne. Nem állítom, hogy bárki is ellopta volna e pénzeket, hiszen a könyvelésben megjelentek a bevételek, mégis ezek az összegek engedély nélkül kerültek felhasználásra. Zoltai úr minden, a költségvetést tárgyaló közgyűlésen kijelentette: „ha pluszforrás adódik, akkor arról kizárólag a közgyűlés dönthet”. Ezt minden alkalommal patetikusan megszavaztatta, mégis kontroll nélkül, és nem az alapszabály rendelkezései szerint folyik a költekezés. Még azt sem állítom, hogy rossz célokra használták fel az összegeket, hisz egy zsinagógát bármikor fel lehet újítani, a kórházat lehet korszerűsíteni, az élelmezés színvonalát lehet emelni. Három évvel ezelőtt egy váratlan örökségből százmilliós forráshoz jutottunk, aminek nemhogy az elköltéséről, még a létezéséről sem tudott a vezetőség egy teljes évig. Ugyanez történt az áfa-visszaigénylésből származó hetvenmillió forinttal, ami egy ilyen jellegű szervezetnél, ahol a gazdasági átláthatóság alapvető követelmény, egyszerűen botrányos.

– Mennyit tud minderről a közgyűlés?

– A közgyűlés tagjainak meglehetősen szűk információk alapján kell döntéseket hozniuk, így legbiztosabb támaszként számukra a vezetőség határozatai szolgálnak. A vezetőség javaslatait ezért – igaz, volt már ellenpélda – a közgyűlés többnyire elfogadja. A vezetőségi ülésen már megfogalmaztam fenntartásaimat a gazdálkodással kapcsolatban, de érdekes és tanulságos lehet mindenkinek, hogy azokra semmiféle érdemi reakció nem érkezett.

– Az Ön távozásához a Zoltai Gusztávval folytatott négyszemközti beszélgetés vezetett, amit egy vezetőségi ülés követett volna, ám ő ezt megelőzendő, váratlanul összehívott egy rendkívüli közgyűlést. Hogyan zajlott az Önök megbeszélése?

– Úgy éreztem, a számtalan probléma nagy része az igazgató személyéhez köthető. Felkerestem és biztosítottam arról, hogy nagyra tartom az elmúlt tizenhat évben végzett munkája során elért eredményeket, ezek elvitathatatlanok, és ha egyszer nyugdíjba megy, meg fogjuk teremteni annak lehetőségét, hogy megfelelő háttérrel és megbecsüléssel, de más keretek között, értékes munkát végezhessen a zsidó közösségért. Mindezek után arra kértem, hogy vonuljon vissza. Másfél órás kíméletlenül őszinte beszélgetést folytattunk. Sokan kritizáltak ezért, mondván, nem vagyok politikus – ami igaz is –, de úgy gondoltam, ez volt az egyetlen módja a méltóságteljes visszavonulás megteremtésének. Hangsúlyozom, mindez négyszemközti beszélgetésen történt! Nem elsöpörni, vagy a háta mögött szervezkedni óhajtottam. S nem politikusan, nem is taktikusan, hanem etikusan.

– Hogyan fogadta a javaslatot?

– Abszolút higgadtan reagált és közölte, döntése előtt szeretne szakértőkkel konzultálni. Három napban maradtunk. Másfél óra múlva mégis azzal hívott fel, hogy azonnal összehív egy rendkívüli közgyűlést. Ezt én nem javasoltam, mert előkészítés nélkül egy közgyűlés összehívását csak erőfitogtatásra, hangulatkeltésre tartottam alkalmasnak. Ez később be is igazolódott.

– Milyen címszóval hívták össze a közgyűlést?

– „A Mazsihisz elnökének előterjesztése és annak megvitatása”, noha nekem a közgyűlés felé semmiféle előterjesztésem nem volt.

– Miért van az, hogy Ön jobban bízott a vezetőségben? Miért nem volt logikusabb a megváltozott helyzetben egyenesen a közgyűlés elé tárni a problémát?

– Mert mindennek megvan a maga sorrendje. Én megadtam Zoltainak a lehetőséget, hogy átgondolja a helyzetet, majd ő jelenthesse be nyugdíjba vonulását. Ez hosszú évekre biztosította volna még számára a tiszteletet. Abban reménykedtem, szükség esetén meg tudom értetni a vezetőséggel: ez a közösség érdeke. Arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy a Mazsihisznél meg lehessen tartani egy illegitim közgyűlést. A nyugdíjazás, bár felmerült a zárt ülésen, de mire elmondhattam érveimet, Zoltait már nyílt szavazással megerősítették tisztségében. Ilyen körülmények között viszont le kellett mondanom.

– Változott a véleménye a közgyűlés legitimitásával kapcsolatban? Valóban nincs semmiféle szabályozása a rendkívüli közgyűlés összehívásának?

– Meggyőződésem – és ezt a három független jogi szakértő egybehangzóan kijelentette –, hogy ez az összejövetel a baráti beszélgetéstől kezdve bármi lehet, csak közgyűlés nem. Két óráig tartottam ezt az álláspontomat, mígnem belefáradtam, és a megjelentek közgyűléssé nyilvánították magukat. Azt, hogy dr Egri Oszkár, akinek közvetlen főnöke Zoltai Gusztáv, az ügyvezető mellett állt ki, még meg tudom érteni. De dr Feldmájer Péter álláspontját, aki jogász létére kijelentette, hogy függetlenül a jogi helyzettől, ha egyszer itt van kilencven ember, akkor közgyűlést tartunk, már sokkal kevésbé. Az alapszabályban azért nincs külön szabályozva a rendkívüli közgyűlés összehívásának módja, mert ugyanazon szabályok vonatkoznak rá, mint a rendesre. A zárt ülést ugyancsak hibás lépésnek tartottam, hisz én minden cselekedetemet vállalom a tágabban vett közösség előtt is. Kíváncsi vagyok, akik megszavazták, azok is így vannak-e ezzel.

– Tapasztalt valamilyen támogatást a vezetőségi tagok részéről? Úgy tűnt, mintha számítottak volna a lemondására. Gondolom, a szavazófülkéket sem véletlenül állították be.

– Annyira volt véletlen, mint az előre megírt felmentő határozat. Szakmailag egyáltalán nem, más tekintetben viszont iszonyatosan elő volt készítve a közgyűlés. Olyan hangulata volt, mint egy ötvenes évekbeli koncepciós eljárásnak. Pontosan lehetett tudni – hiszen előre elkészítették a forgatókönyvét –, ki fog hozzászólni, ki nyújtja be ellenem a bizalmatlansági indítványt, ki vezeti le helyettem a közgyűlést. Meg volt határozva, hogy Zoltait nyílt szavazással kell megerősíteni, hogy a rabbitestület mikor olvassa fel állásfoglalását. Támogatást nem kaptam, talán mert őszintén elmondtam annak a rendszernek az anomáliáit, amelyet a hűbéresi viszonnyal igyekeztem jellemezni. Ahogy valaki kritizálni meri a hűbérurat, a hűbéresek egységbe tömörülnek, és teljes lojalitással viszonozzák azt az anyagi, erkölcsi függőséget, ami az ügyvezetőhöz köti őket. Más esetben viszont eltűrik saját megalázásukat. Ezért teheti azt a közgyűlésen és a közgyűléssel Zoltai úr azt, amit csak akar. Most is majdnem ez történt. De amire vártak, az nem a lemondásom, hanem a megbuktatásom volt.

– Zoltai Gusztáv valószínűleg azt hitte, Ön puccskísérletre készül.

– A puccskísérletet nem szokták előre bejelenteni. Másodsorban a szóhasználat rendkívül rossz. Zoltait nem lehet puccsal megbuktatni, hiszen ő a Mazsihisz egy alkalmazottja. S mint alkalmazottat, fel lehet menteni, el lehet küldeni. Az elnököt viszont meg lehet buktatni, mert ő egy társadalmi testület választott vezetője. A puccskísérlet szó használata stimmel, de ez a közgyűlésen történt, s ellenem. Én, mint Zoltai Gusztáv munkáltatója, tettem neki egy, a munkáltatására vonatkozó tisztességes ajánlatot. Ezt követte az ominózus puccskisérlet.

– Az említett konfliktusok előbb-utóbb mindenképpen a leváltásához vezettek volna? Nem látott esélyt arra, hogy a fennmaradó két évben átverekedje elképzeléseit?

– Nem. Ez egy rossz történet, amiben pillanatnyilag nincsenek nyertesek. Legfeljebb a közösség nyert annyiban, hogy volt egy eset, amikor a Mazsihisz egyik felelős vezetője nem ragaszkodott a hatalomhoz minden kompromisszumon keresztül. Hasonló problémák ugyanis az elmúlt hat-nyolc évben a korábbi elnökök életében is előfordultak, de számomra volt egy határ, ahol azt kellett mondanom: eddig és ne tovább!

– S mi volt ez a határ?

– Az elmúlt egy hónapban több olyan negatív hatás ért, ami megalapozta, majd megerősítette döntésemet. Három közösségi esemény után is azt kérdezték az emberek tőlem, mi történt a Síp utcában, mert a Guszti ellenem hangolja a közösséget. S valóban elfogyott körülöttem a levegő. Míg tavaly tizenöt vidéki városba kaptam olyan meghívást, amiben kérték, hogy tartsak beszédet a mártír-istentiszteleteken, addig idén egyetlen helyről sem érkezett ilyen. Senki ne higgye, hogy ezek véletlenek. Én a szabadidőmben végeztem, rendkívüli energiákat mozgósítva, ezt a munkát, kockáztatva a családomat, az egészségemet, az egzisztenciámat. Ilyen légkörben azonban egy percig sem kívántam folytatni azt.

– Az Ön lemondásával a korelnök alelnök, Tordai Péter tölti be az ügyvezető elnöki posztot, de a választásokat két hónapon belül ki kell írni. Indulásának továbbra is Zoltai Gusztáv távozása az egyetlen feltétele?

– A közgyűlés több ízben arra kért, vonjam vissza a lemondásomat. Nem tagadom, jól esett. De azok a feltételek, melyek döntésemet kiváltották, inkább megerősödni látszanak, újbóli indulásom így szóba sem jöhet.

– Attól nem tart, hogy a korábban szintén Zoltai távozása érdekében fellépő Olti Ferenchez hasonlóan, még küldöttként sem vehet részt a közgyűléseken?

– Egyáltalán nem, mert a közgyűlésig – ahol iszonyatos ellenséges környezetben találtam magamat – nagy szeretet vett körül a közösségen belül és kívül egyaránt. Két évig sokat dolgoztam a magyarországi zsidóságért, aminek kézzelfogható eredményei voltak. Elkészült az új alapszabály, s nemzetközi reputációnk is összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint két éve volt. E mellett kialakult egy újfajta kapcsolat a nem hitközségi zsidó szervezetekkel, és előkészítés alatt van a Zsidó Közösségi Fórum. Ez a plurálisan szerveződő konferencia azokat a zsidó rétegeket kívánja megszólítja, melyeket egyik szervezetnek sem sikerült elérnie. A két év alatt, úgy érzem, sikerült hitelt szerezni munkámnak. Zoltai nyert, de nem biztos, hogy győzött, a demokrácia viszont biztos vereséget szenvedett. Ő is érezhette, hogy morálisan nincs minden rendben, hiszen láthatta, hogy lemondásomat követően, a közgyűlés bezárásakor, negyven-ötven ember szorított velem kezet, gratulált következetes magatartásomhoz, elismerve két éves munkámat. Másnap pedig volt még egy komoly civil, szolidaritási kiállás mellettem, ahol két-háromszáz zsidó fiatal és kevésbé fiatal értelmiségi, egy a gettó területén található „rom-kocsmában” találkozott velem, s a koncertet adó zsidó-jazz együttes tiszteletemre ajánlotta az előadást. Ez talán két éves elnökségem legmeghatóbb pillanata volt. Önzetlen, érdekmentes kiállás egy lemondott elnökért.

– Nem fordult meg a fejében, hogy hitközségen kívüli szervezetekben folytassa munkáját? Lesz lehetősége valamilyen érdemi tevékenységet folytatni a Mazsihiszben?

– Nem gondoltam rá, s azt hiszem, lesz még keresnivalóm ebben a szervezetben. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén viszont csak akkor dolgozhatnék tovább, ha megbízást kapnék erre, de nincsenek illúzióim a Mazsihisz jelenlegi működési logikáját illetően. Sajnos, nem a közösség érdeke, hanem a hatalmi ambiciók a meghatározóak ebben a kérésben is. A Közösségi Fórumot azonban kapcsolatrendszeremmel és tapasztalataimmal továbbra is támogatni fogom, hiszen ez rendkívül fontos lépés lehet a magyarországi zsidóság életében.

Címkék:online

[popup][/popup]