Gondos munka, rágalmazás és zsidó egység

Beszámoló a Budapesti Zsidó Hitközség májusi képviselőtestületi üléséről

Zoltai Gusztáv terjedelmes be­számolójában átfogó képet igye­kezett adni a BZSH budapesti működéséről. Közlendőjének legnagyobb súlyú része az volt, hogy a svájci bankok által fölállított kárpótlási alapból 15 millió dollárt juttatnak a Magyarországon élő holocaust-túlélőknek. Ez­után egyenként áttekintette a BZSH intéz­ményeit, illetve a BZSH által fenntartott lé­tesítményeket, melyeknek anyagi helyze­tén túl általános állapotát is igyekezett vá­zolni. Expozéjában így egyaránt helyet ka­pott a budapesti templomkörzetek anyagi helyzete, az időskorúak gondozásának inf­rastruktúrája és költségei, a temetések szá­ma és ezek anyagi vonzatai, a holocaust­-megemlékezések, a zsinagóga-felújítások, a kultúra támogatására szánt összegek és a biztonsági szolgálat munkája. A teljesség igénye nélkül idézünk beszámolójából né­hány részletet.

• Az elmúlt évben összesen 612 teme­tést bonyolítottak a BZSH közreműködésé­vel. Ebből 541 hagyományos és 51 urnás temetés volt. A budapesti temetők teljes ál­lományát számítógépre vitték, és ugyanez történt már több mint tíz vidéki városban is.

• Mintegy ötven vidéki városban tartot­tak holocaust-megemlékezést.

• Ahogy a vallásgyakorlásban még jár­tas idős nemzedék tagjai eltávoznak, egyre nehezebb nagyünnepeken a vidéki kiskö­zösségek számára előimádkozót, kántort biztosítani.

• Szinte mindegyik zsinagógában vé­geztek kisebb-nagyobb felújítási munká­latokat.

• Az Anna Frank Gimnázium új épüle­tének átadási határideje 1998. július 3-a (az építkezés egyéb részleteire nem tért ki.) A gimnázium tanulóinak 20 százaléka havi 2 ezer forintos segélyben részesül. Egyre több az elvált családban, illetve kellő törő­dést nem nyújtó környezetben felnövő gyerek. A tovább nem tanuló gyerekek szá­mára igyekeznek valamilyen szakképzési lehetőséget biztosítani.

• Új épületszárnnyal gyarapodik a jelen­leg 88 főt befogadó újpesti szeretetotthon, amely így további 40 férőhellyel bővül. Je­lenleg öt templomkörzetben működik klub az időskorúak számára.

• A Páva utcai konyháról jelenleg na­ponta átlag 2-300 ebédet szállítanak ki a rászoruló időseknek. A gépkocsipark igen leromlott állapotban van, Israel Selától, a Joint budapesti irodájának vezetőjétől ígé­retet kaptak, hogy még ebben az esztendő­ben minden autót lecserélnek.

• 700 ezer forinttal támogatták a zsi­dó könyvkiadást. 2 millió 400 ezer forint gyógyszersegélyt osztottak ki a rászoru­lóknak.

Zoltai Gusztáv tapssal jutalmazott beszá­molója után dr. Schweitzer József orszá­gos főrabbi, a Rabbiképző Intézet főigazga­tója kért szót. Gratulált a sokoldalú ered­ményes munkához, majd megjegyezte, hogy a beszámolóban nem említették meg Deutsch László főrabbit, aki nemrég ke­rült a Nagyfuvaros utcai körzet rabbiszéké­be, ott eredményes munkát végez, mely­nek következtében máris emelkedett az is­tentiszteletek látogatottsága. Raj Tamás utódlásának ily hangsúlyos üdvözlése után Schweitzer professzor néhány hitélettel kapcsolatos kiegészítést fűzött az igazgatói beszámolóhoz. Sürgette egyes templomre­noválások befejezését, megemlítette, hogy a hitéletről vázolt kép talán szebb, mint a valóság. Saját személyére térve tudatta a közgyűléssel, hogy az országos főrabbi tisztjéről nyugdíjba vonulása után sem kí­ván lemondani, a felszabaduló időt pedig a rabbimunkának kívánja szentelni.

Schweitzer professzor intésének hatásá­ra dr. Korn József a BZSH elnöke üdvözöl­te Deutsch László főrabbit. „Biztos vagyok benne, hogy Deutsch László főrabbi úr job­ban fog dolgozni” – jelentette ki, megemlít­vén, hogy az érintett már Újpesten is kitű­nő munkát végzett

Ezután Hajabács Júlia főkönyvelő számszaki beszámolója következett (lásd keretes anyagunkat). Heisler László, a Do­hány utcai templomkörzet (és a számvizs­gáló bizottság) elnöke szerint a beszámoló „tükrözi azt a mérhetetlenül gondos gazda­sági munkát, ami a talpon maradást előse­gítette.” Köszönetét fejezte ki a vezetésnek az együttműködésért, majd rátért dr. Feldmájer Péter, Mazsihisz elnök írásban ki­küldött tájékoztatójára, (lásd a 14. oldalt) A terjedelmes anyagnak csupán egy szűk szeletét tartotta fontosnak érinteni: erőteljesen bírálta a Mazsihisz-elnök hagyatékok­kal kapcsolatos beszámolóját, „mely olyan látszatot kelt, mintha a vezetés nem a kel­lő gondossággal bánna a hagyatékokkal.” Hogy elejét vegyék az ilyen – szerinte alap­talan – állításoknak, a számvizsgáló bizott­ság elnöke minden esetben hagyatéki lel­tár készítését indítványozta. Steer Jenő el­nökségi tag méltatta a tartalmas beszámo­lókat, csupán afölött sajnálkozott, hogy az elmúlt hónapokban mindennek tartalmá­ból semmit nem tudhatott meg. így példá­ul egy hitel visszafizetésének bejelentésé­ből értesült arról, hogy egyáltalán hitelfel­vételre került a sor. Értetlenségét fejezte ki a számszaki beszámoló olyan sajátos kate­góriái felett, mint „adomány és hagyaték” vagy „működési bevétel és ingatlanhaszno­sítás”. Mennyi az egyik, és mennyi a má­sik? – tette föl a kérdést

Dr. Korn József a Feldmájer-féle anyag azon mondatát utasította vissza erőteljes kifejezésekkel, amely szerint az egyik in­gatlant „a BZSH elnöke saját hatáskörben kívánta kezelni és azt hozzá közelálló sze­mélyek részére hasznosítani.”. A jelentés ellentmondásos, önmagát meghazudtolja, valótlanságokat, hipotéziseket tartalmaz – közölte. Az állításokat „nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásként” aposztro­fálta, majd felkérte a számvizsgáló bizott­ságot, hogy az anyagot mindenre kiterjedő részletességgel vizsgálja meg. Kilátásba he­lyezte a vallásos bíróság a Bész Din össze­hívását is arra az esetre, ha az állítások va­lótlannak bizonyulnának.

Dr. Kárpáti Pál úgy vélekedett, hogy a történtek után a hitközség vezetése nem maradhat meg mostani összetételében: ha az állítások igazak, akkor az egyik, ha valót­lanok, akkor a másik félnek kell levonnia a konzekvenciákat.

Borbély László, a Páva utcai körzet alelnöke, aki harmincegynéhány évével kitűnt a hozzászólók közül, a két elnök közötti vi­tát gyerekesnek és narcisztikusnak minősí­tette, majd az ügy kivizsgálására független bizottság alakítását javasolta. Ezután átfo­gó bírálatot gyakorolt a hitközség egész te­vékenysége felett. Kifogásolta a gazdasági beszámoló nehezen átlátható furcsa cso­portosításait, magát a tényt, hogy a tavalyi zárszámadást és az idei költségvetést folyó év közepén terjesztik elő. Gazdaságcentrikus hozzászólásában javasolta ezután a kóser bolthálózat és a mikve piaci alapok­ra helyezését, fölemlítve ezen intézmények kevéssé vonzó küllemét. „Én megszüntet­ném az ingyen konyhát. Semmi sincs in­gyen” – folytatta a zömmel idősekből álló hallgatóság növekvő nemtetszése közepet­te. Javasolta a szociális kiadások csökken­tését, mert – úgymond – „mi elsősorban vallási szervezet vagyunk”. Fölemlítette a jövőkép hiányát, azt, hogy nincsenek fiata­lok a templomokban, hogy a rabbiképzés színvonala nem kielégítő. Átfogó bírálatát a hátsó sorokban taps, az első sorokban zú­golódás kísérte.

Sok megszívlelendő dolog hangzott el – üdvözölte a felszólalást elsőként dr. Schweitzer József, aki rámutatott, milyen fontos, hogy komoly elvárásokat támasszunk a rab­bikkal szemben. A rabbikar az elmúlt évek­ben szétesett – fogalmazta meg a súlyos ál­lítást Ennek okát abban látta, hogy „volt olyan rabbi, aki a kollégáival semmiképpen nem akart együttműködni”. Ezen állítását bővebben ki nem fejtve ezután az elmúlt negyven év katasztrofális következményeit vázolta, amely megszakította a hagyomá­nyokat súlyos nehézségeket támasztván a rabbiképzésben is. „Azt kívánom, hogy sok olyan hittestvérünk legyen, mint ön” – zárta szavait Borbély Lászlóhoz fordulva. Hajabács Júlia válaszában elismerte, hogy a költségvetés évente változó szerkezete problémákat okoz. Az év közepén előter­jesztett zárszámadást és költségvetést azzal indokolta, hogy az adatok összesítése tart ilyen sokáig.

Ezután dr. Korn József elnök szavazásra szólította fel a közgyűlést, amely az 1996-os zárszámadást egy tartózkodással, az 1997. évi költségvetést pedig egyhangúlag jóváhagyta.

Dr. Engländer Tibor vezető elöljáró, a Cionista Szövetség elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre, aki Borbély László hozzászólását mindvégig leplezetlen ellen­szenvvel hallgatta. A fiatalember által el­mondottakat zsidó egység elleni támadás­ként értékelte, és határozott hangon tilta­kozott. A zsidóságnak egységesnek kell maradnia, és ennek az egységnek a hitköz­ségen belül kell megvalósulnia – szögezte le szónoklatában, majd prófétai szavakkal óvott a megosztottságtól. Indulattól reme­gő hangon idézte föl az elvakult izraeli val­lásosok elrettentő példáját, akik Jom haSoá napján a Kneszetben nem voltak haj­landók fölállni a varsói gettó vallástalan hő­seinek tiszteletére. Vastapssal jutalmazott beszéde után ismét Borbély László szólt, nem zavartatva magát a zúgolódó közön­ségtől. A feléje irányuló bírálatokat teljes félreértésnek nevezte. Nem a szociális ki­adások megszüntetését javasolta – közölte – csupán azt kifogásolta, hogy a koncepció nélküli költekezésben a közösség feléli a jövőjét. Hajabács Júlia válaszán pedig cso­dálkozott: számítógépes könyveléssel nap­rakész adatokat kaphatunk, vajon miért tart hónapokig akkor a zárszámadás? Kar­dos Péter főrabbi záró imája után a hitköz­ségi vezetők barátságosan elbeszélgettek a jobbító szándékú fiatalemberrel.