George W. Bush és a zsidók

George W. Bush és a zsidók

Sokan felteszik a kérdést az Egyesült Államokban: jelent-e bármit is az, hogy, az újonnan megválasztott ameri­kai elnök nem nevezett ki zsidókat a kabinetjébe (Clinton kabinetjében öten voltak), ugyanakkor a Republiká­nus Párt több etnikai kisebbség embe­rét (így amerikai arabot is) kinevezett az adminisztráció magasabb állásaiba. Ha az amerikai zsidók politikai repre­zentációját tekintjük, nem állnak rosszul: a szenátus tíz százaléka zsidó, míg a képviselőház 435 tagjából hu­szonheten. A Legfelsőbb Bíróságon pe­dig két zsidó foglal helyet. Az amerikai zsidók többsége demokrata szavazó, így első ránézésre nem meglepő. Marshall Breger, aki korábban Ronald Reagan elnök és a zsidó közös­ség közötti összekötő volt, kijelentet­te: „Nincsenek érdekcsoportok, me­lyek trófeákként követelnek maguknak kabineti posztokat, nem ez a retorika a republikánus világban.”

Ugyanakkor szerepelnek zsidók ki­sebb posztok várományosaként. Így Paul Wolfowitz, aki a hadügyminiszteri poszt várományosa. Ő már az idősebb Bush-kabinetjében is szolgált mint hadügyminiszter-helyettes és az el­múlt évi republikánus kampány során külügyi tanácsadóként segítette a pár­tot. Ari Fleischer, a Fehér Ház új sajtó­titkára szerint még azért is korai bármit is mondani, mert számos poszt betöl­tetlen. Az előző indianapolisi polgármester, Stephen Goldsmith, aki a kampány során az ifjabb Bush belföldi politikai tanácsadója volt, állásra vár, ugyanakkor már többen meg is kapták állásaikat. Szintén nem lebecsülendő – legalábbis – ami a retorikát illeti -, hogy a republikánusok támogatásukról biz­tosították Izraelt.

Breger szerint „elég ember van az adminisztrációban és az elnök hivata­lában ahhoz, hogy a zsidó érdekeket megfelelően képviselje.” Phil Baum, az American Jewish Congress ügyvezető igazgatója szerint „kicsit kiábrán­dító, hogy Bush azt akarta, hogy az amerikai politikai élet széleiről tegye változatossá kabinetjét, és zsidót nem nevezett ki.” Ugyanakkor azt is leszö­gezte, hogy nem a jelöltek vallási ho­vatartozását, hanem politikáját tekinti döntőnek. Abraham Foxman, a Rá­galmazásellenes Liga országos igazga­tója véleménye azonban megfontolan­dó: „Mindebben az az ironikus, hogy ez az a fickó, aki olyan kabinetet ho­zott létre, mely közelebb van az ame­rikai valósághoz, mint az eddigiek. Csak a zsidók kérdezik azt, hogy Hol vagyunk mi?”.