Fókuszban a vidéki zsidó múlt

(Csíki Tamás: Városi zsi­dóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. A miskolci, a kassai, a nagy­váradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsi­dóság gazdaság- és társadalomtörténetének össze­hasonlító vizsgálata, 1848-1944. Doktor mes­termunkák sorozat. Osiris kiadó, Budapest, 1999. 434 oldal)

Az utóbbi években, a hazai történetírásban is előtérbe kerültek olyan újfajta megközelítési módok, melyek a már is­mert társadalmi gazdasági jelenségeket, folyamatokat nem globálisan, hanem egy adott kisebb egység (földrajzi, törté­nelmi, társadalmi) részeként vizsgálva jelenítik meg. A mikrotörténelem vagy a történeti antropológia tematikájával, módszereivel esetenként teljesen új megvilágításba kerülhet egy adott téma, és olyan részletekre világíthatunk rá, amelyeket a „hagyományos” kutatási módszerekkel elkerülnénk.

Csíki Tamás munkája is beleilleszt­hető ebben az irányvonalba. Célja az volt, hogy a zsidóság gazdasági szerepé­nek összehasonlító vizsgálatával a nagy gazdasági-társadalmi folyamatok mögött a helyi sajátosságokat tárja fel, s ennek segítségével finomítsa, árnyaltabbá te­gye a sokszor közhelyszerűnek ható ál­talános összefüggéseket. Módszeréül a kvantitatív-statisztikai elemzést, a regio­nális összehasonlítást választotta, amely mint látni fogjuk előnyét és hátrányát is jelenti a kötetnek. A szerző két régió öt városát veszi alapul: Miskolc, Kassa, Szatmárnémeti, nagyvárad és Sátoralja­újhely. A választás szempontjai a követ­kezők voltak: a fővároson kívül a legna­gyobb arányszámú zsidó lakossággal rendelkeztek, viszonylag egybefüggő te­rületet alkottak, s a zsidó lakosság kö­zött jelentős különbségeket fedezhe­tünk fel, amely szoros összefüggést mu­tat a városok eltérő gazdasági potenciál­jával és fejlődésével. A dolgozat két nagy részre bontható. Az I/A és az 1/B fe­jezetekben a szerző által felkutatott adatokról ké­szített statisztikák feldol­gozása található, mely­ben az említett települé­sek zsidó lakosságának demográfiai viszonyait il­letve foglalkozási szerke­zetét mutatja be.

A II-VI. fejezetben az egyes városok szerint ha­ladva tekinti végig a bete­lepedés és a gazdasági térfoglalás sajátosságait, majd a dualizmus és a két világháború közötti időszak zsidó nagy-, közép- és kispolgárságának a helyi gazdasági struktúrában betöltött szerepét.

A mellékletben kiegészítő statisztikai táblázatokat találunk, többségükben de­mográfiai adatokkal (a népesség feleke­zeti megoszlása, természetes szaporo­dás, házasságkötések száma, a népes­ség vallása különféle kategóriák szerint, nyelvtudás stb.), kisebb részben gazda­sági információkkal (iparosok, tisztvi­selők száma, a kereskedelemben alkal­mazottak száma).

Módszeréből fakadóan nem igazán ol­vasóbarát Csíki Tamás munkája, s ezt minden újdonsága mellett el lehet mon­dani.

A véleményem szerint statisztikai ada­tokra épülő első fejezet kisebbfajta víz­választót jelenthet az olvasónak. Aki az olvasmányos történeti munkához szo­kott, annak talán csalódást okozhat a mű. Állandó figyelmet követel az, hogy ne „fárasszanak el” a folyamatosan ér­kező számadatok és a közöttük lévő ma­gyarázó szövegrészek.

Az első fejezetben a demográfiai és foglalkozási szerkezetet bemutató táblá­zatok adják a szöveg vezérfonalát, míg a többi fejezetben városok szerint halad­va mutatja be a gazdasági-társadalmi összefüggéseket. Miskolcot mutatja be a legrészletesebben, míg a többi város esetében a fontosabb különbségeket és a jellemző példákat emeli ki. A be­vezetőben ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg a szerző, hogy ezáltal szeretné az ismétléseket elkerülni.

Ha ismétlések nem is hangzanak el, azonban az azonos kérdésfelvetések, sablonkeretek, amelyek az egyes váro­sok gazdasági-társadalmi adatainak fel­dolgozását segítik elő, felsorolásszerűvé, nehézkessé teszik a mű olvasását. Elke­rülhetetlen ugyanakkor egy egységes vizsgálati módszer alkalmazása ahhoz, hogy egymással is összehasonlító ered­ményeket kapjon a szerző. Ugyancsak zavaró hatásúak a feleslegesnek tűnő szóismétlések, néhol barokkos körmon­datok, logikátlannak tűnő zárójelek.

Mindennek ellenére a második feje­zettől olvasmányosabbá válik a könyv, ahol az ipari (gabonaipar, textilipar, bá­nyaipar, élelmiszeripar), kereskedelmi (iparcikk kereskedelem, fűszer- és gyar­matáru kereskedelem, a kis- és közép­polgárság esetében a bőrdíszművesek, rőfösök, vasáru-kereskedők, stb.) és banki szektort és az ezekhez kapcsoló­dó szakmáikat vizsgálja.

Többszörös összehasonlítást alkal­mazva mind a városokat, mind a két korszakot és jellemzőiket veti össze egy­mással.

Ennek segítségével pontos képet kap­hatunk arról, hogy a vizsgált régiókban és a kiemelt városokban milyen té­nyezők befolyásolták közvetve, vagy közvetlenül a zsidóság gazdasági szerep- vállalását, a zsidó tőkefelhalmozást- és aktivitást. A városok eltérő gazdasági po­tenciáljainak (természeti környezet, tár­sadalmi- gazdasági fejlettség foka) be­mutatásával képet kaphatunk az izraeli­ta tőke ágazati megoszlásáról, a vállal­kozási formákról.

A gazdasági összefüggések megisme­résén túl az V-VI. fejezetben életre kel­nek a városok akkori polgárai, a keres­kedők, bankárok, iparosok. A szerző név szerint az egyéni karrierutak felvázo­lásával tárja elénk az egyes ágazatok is­mert és kevésbé ismert szereplőit és vál­lalkozásuk sorsát.

Csíki Tamás doktori disszertációjával, az említett formai hibák ellenére, egy új módszerrel új eredményeket létrehozó történészi generációhoz tartozik. Ezen az úton továbbhaladva, még több város és konkrét példák leírásával először a regionális gazdasági- és társadalomtörté­neti kutatások kaphatnak lendületet, majd az árnyaltabb, egységes szellemű ismeretek segítségével a helytörténeti kutatások szervesen kapcsolódhatnak az átfogó, országos vizsgálatokhoz, akár meg is újítva azokat.

Munkácsi Krisztina