Foglalkoztatási gondok Izraelben

Dr. Paulina Dobnov, sebészfőorvos volt a Krím egyik nagy kórházában. Az 55 éves doktornő Izraelben a Kfar Szabában működő Golda Meir Kórházba jelentkezett ingyenes munkára, hogy elsajátíthassa a legkorszerűbb nyugati gyógyászati eszközök használatát. A Szovjetunióban nem volt dolga ilyenekkel, így hát most néhány hónap alatt két évtizedes kényszerű mulasztást kell pótolnia. Ezek után jelentkezhet arra a vizsgára, amelynek letétele nélkül nem kap engedélyt praktizálásra.

Jelenleg vagy 4400 bevándorolt orvosnak nincs még meg az engedélye. A vizsgázók négyötöde azonban többnyire megbukik. Rossz nyelvek szerint ennek az oka nemcsak a szovjet orvosképzés gyöngeségében rejlik, hanem a versenytől tartó izraeli kollégák ellenállásában is…

De mit kezdjen Izraelben egy bányamérnök a Donyec-medencéből? Itt nincsenek szénbányák. Hozzá hasonlóan nagyon sok bevándorlónak van szüksége átképzésre. Vannak is tanfolyamok, de az illetékes hatóságok nem győzik kielégíteni a százezres nagyságrendű igényt.

Áprilisi adatok szerint a munkaképes lakosság 11 százaléka munkanélküli. Ez 142 ezer embert jelent, a munkát keresők száma azonban a tömeges bevándorlással évente akár 135 ezer fővel is növekedhet. Sámuel Szlavin, az izraeli Munkaügyi és Szociális Minisztérium főigazgatója szerint évi átlagban 90 ezer új bevándorló és 45 ezer „régi izraeli” (köztük sok pályakezdő, a hadseregből frissen leszerelt fiatal) jelentkezik munkáért, miközben 4 százalékos évi gazdasági növekedés mellett, közülük legfeljebb 35 ezernek jut hely. Még ha a növekedési ráta 10 százalékra emelkednék is, akkor is évi 45 ezerrel nőne a munkanélküliek tömege.

Ezt az időzített bombát csak tömeges beruházásokkal, az infrastruktúra fejlesztésével lehet veszélytelenebbé tenni. Ehhez viszont a kormány határozottabb kezdeményezéseire lenne szükség. A gazdasági körök ellenzik, hogy közpénzen látszatmunkahelyeket létesítsenek, egyelőre azonban nem vált be a remény, hogy a piac törvényeinek spontán működése új munkahelyek tömegét teremti majd meg.

A múlt év első kilenc hónapjában hatszáz vállalat 12500 új bevándorlót vett föl. 105 ezer tizenöt évesnél idősebb olé közül tavaly összesen 24 ezer talált állást.

Különféle bizonytalan hatékonyságú elgondolások merülnek fel a nehézségek leküzdésére. A Bank of Israel a minimálbérek „rugalmasabb” kezelését ajánlotta, de a szakszervezetek elutasították ezt. Szóba került, hogy a kormány további egy évig vállalja el az új bevándorlókat foglalkoztató vállalatok bérköltségei arányos részét. Saron, lakás-építésügyi miniszter, aki a gazdasági integrációt koordinálja, nemzeti szükséghelyzet kimondását tartja indokoltnak, és a nadrág- szíjak megszorításáról beszél.

A munkaadók egyesülete azt tervezi, hogy az építőiparban dolgozó 58 ezer palesztin munkásból 35 ez­ret zsidókkal, elsősorban új bevándorlókkal pótol. Hasonló elgondolás alapján a mezőgazdaságban foglalkoztatott arabok egyharmadát kívánják zsidókkal felváltani. Az ellenőrzött területekről Izraelben – jobbára engedély nélkül – munkát vállaló 110 ezer palesztin felét érintik az ilyen tervek. (Az építőipar egyébként mintegy 120 ezer főt tudna fölvenni, azonban a más és jobbára magasabb szakképzettségű új bevándorlók nagy része csak átmenetileg hajlandó munkát vállalni ebben az ágazatban.)

A megoldást meglelni annál nehezebb, minél inkább újra föllendül az Öböl-háború miatt ellankadt bevándorlás a Szovjetunióból. A kormány és a gazdaság az idő nyomása alatt áll.

(A zürichi Jüdische Rundschau és a Neue Zürcher Zeitung nyomán)