Félkerekasztal
Egy évvel ezelőtt jószerivel mindenki igenelte egy a zsidó szervezetek önállóságát és tevékenységét nem csorbító közös csúcsszerv megteremtését, bár ezt már akkor is eltérő hangsúlyokkal tették, a formát is más-más módon képzelték el. A Szombat szervezte kerekasztal beszélgetésre január közepén a négy meghívott fele nem jött el, jóllehet a diskurzus semmi kötelezettséget nem jelentett. Így csak két szervezet véleményét adhatjuk közre az alábbiakban. A beszélgetésen dr. Feldmájer Péter ügyvéd, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke és Korányi László mérnök, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vezetőségi tagja vett részt, lapunkat Várai Emil képviselte.
Dr. FELDMÁJER: A hitközség a kilences bizottság időszaka óta mindig is nyílt volt az együttműködésre, most is az. Az egy éve megfogalmazott elvek változatlanok. A Hitközség által összehívott és eddig egyetlen összejövetelen azonban kiderült, hogy egyes, az együttműködést hirdető szervezetek, miközben saját autonómiájukat hangsúlyozzák, a miénket, a zsidóság legátfogóbb, legnépesebb szervezetét másodrangú helyzetbe akarják hozni. Bár ezt nem mondják ki nyíltan, de szerintük a csúcsszerv nem valamennyi résztvevő autonómiájára épülne, hanem ha a többi szervezet érdeke úgy kívánná, akkor leszavazhatná a Hitközséget, kötelező döntést hozhatna ránk nézve. Ebbe nem mehetünk bele, egy ilyen csúcsszerv csak és kizárólag konszenzusos – egyhangú – szavazási elven működhet.
Az üggyel három alkalommal foglalkozott a Hitközség vezetése, s látva azt, hogy az általa összehívott tanácskozás nem vezet eredményre, tapasztalva azt, hogy a találkozón nem arról esik szó, mint ami az előzetes programban szerepelt – bár nem tudjuk, hogy ezzel egyesek milyen célt kívánnak elérni, nem kívánjuk folytatni a meddő vitát. Ennek ellenére minden olyan közös akcióra készek vagyunk, amely nem sérti a Hitközség tekintélyét, önállóságát.
– Legutóbbi képviselőtestületi ülésükön egy elaborátumot kaptak a jelenlevők, amelyben az állt, hogy elutasítják az együttműködést, nem kívánnak olyan testületet sem, amelyik konszenzuson létrejövő döntések nyomán egységesen képviselné közösségünket.
Dr. FELDMÁJER: Nem utasítottuk el az együttműködést, az előzményeket értékelve hozott a vezetőség, többségi szavazással olyan döntést, hogy jelenleg a csúcsszervezet létrehozását nem tartjuk időszerűnek. Az elvvel továbbra is egyetértünk, de itt és most kellene Magyarországon létrehozni ezt a csúcsszervet, a jelenleg meglévő szervezeteknek, a jelenlegi vezetőknek kellene együttműködni. Az eddigi megbeszélések bizonyították, hogy ilyen személyi összetételben a konszenzusos döntések feltételei hiányoznak és nem a Hitközség hibájából. Úgy tűnik, egyes szervezetek vezetői elszalasztottak egy történelmi pillanatot. Ha a helyzet változik, természetesen a vezetőség újból meg fogja vitatni ezt az ügyet.
KORÁNYI: Ez kétségtelenül így van, de nem tartom véglegesnek közös kudarcunkat. Sőt, azt gondolom, hogy az elmúlt időszak még követelőbbé tette a csúcsszerv megteremtését. Az biztos, hogy a csúcsszerv nem az egyes szervezetek megregulázására vagy irányvonaluk megváltoztatására szolgálna, hanem létező közös érdekek védelmében, szavunk felerősítésére. Bizony az is előfordult, hogy egyik-másik szervezet külön-külön nem megfelelően reagált valamilyen eseményre.
– Örvendetes a holocaust magyarországi áldozatainak kárpótlását szorgalmazó közös képviselet, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ezeken az ügyeken kívül megfelelőek-e a közös ügyeket menedzselő állami szervekkel folytatott tárgyalások.
KORÁNYI: A napokban nem hivatalosan beszélgettem egy jelentős beosztásban levő személyiséggel, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a zsidó közösséget érintő eddigi tárgyalásokon a zsidó szervezetek eltérő álláspontot képviseltek, s így a hivatalos fórumok nem tudják, hogy melyik fedi az érintettek, vagy legalább azok többségének véleményét. Beszélgetőpartnerem véleménye szerint bizonyos ügyek hamarabb elintéződnének, ha tudnák, hogy kik a kompetens tárgyaló felek.
– Ha politikai egységet nem is kívánnak a szervezetek, de közösségi életet teremthetnénk, közös bálok, előadások, például a Zsidó Kultúra Napjának közös szervezése formájában.
Dr. FELDMÁJER: Ez utóbbival nem értek egyet. Nem kell mindenkinek a Síp utcában ünnepelni, hanem tegye azt mindenki a számára legelérhetőbb, legkellemesebb helyen, annak meghittségét nem befolyásolja a megjelentek létszáma. A csúcsszervvel kapcsolatban már ismertettem álláspontunkat, ez azonban nem jelenti, hogy havonta, | kéthavonta, negyedévenként ne üljön össze valamennyi szervezet vezetője, hogy megtárgyalja a zsidóságot érintő aktuális ügyeket. Teszem azt – ne adja az Örökkévaló – egy atrocitás ellen szót emelni, egy intézkedést értékelni, egy személyt üdvözölni. Ennek szellemében határoztuk el még a múlt év augusztusában, hogy a megbeszélések tovább folytatódnak, a MAZSIKE vállalta, hogy az őszi ünnepeket követően megszervezi, de már a hánukká is elmúlt.
KORÁNYI: Valóban így volt. Nem szándékaink ellen való a következő találkozó, bár kétségtelen, hogy kedvünket szegte egyesek magatartása. Mi nem ellenezzük a csúcsszervet, s elképzelhetőnek tartom, hogy az az előkészítés különféle fázisai után végül is létrejön. Akik úgy gondolják, hogy van elvi és gyakorlati fontossága, azoknak érdemes erre törekedni. Ennek az egységnek számos külföldi példáját ismerjük. Angliában, ahol valamivel kevesebb zsidó él, mint nálunk, a különböző hitközségek, vallásos és nem vallásos szervezetek létrehozták a küldöttek gyűlését. Ez afféle zsidó parlament, még bizottságaik is vannak, például az j antiszemitizmussal foglalkozó, az oktatást szervező és így tovább.
– Eddigi beszélgetésünkből az derül ki, hogy a MAZSIHISZ és a MAZSIKE, ha a csúcsszerv megteremtését nem is tartják időszerűnek, sőt helytelenítik azt, bizonyos konzultációkat szükségesnek vélnek. Elképzelhető, hogy például a jóvátétel ügyében februárban vagy márciusban összeüljenek?
KORÁNYI: Más esemény is várható, és ennek írásos anyagát rövidesen postázzuk. A B’nai B’rith szemináriumot készít elő az antiszemitizmus elleni fellépés és annak megelőzése hatékony módszereiről. Erre külföldi szakembereket is meghívunk Franciaországból, Angliából és Svájcból. Nem azt várjuk, hogy a külföldiek mondják el, mit kell tennünk, de tapasztalataikat, módszereiket hasznosítani tudjuk. Néhány történetet esettanulmányként dolgozunk fel.
– Tehát közölhetjük lapunkban, hogy a márciusi nemzetközi szimpózium közös összejövetelnek is tekinthető.
KORÁNYI: Igen!
Dr. FELDMÁJER: A meghívásnak örömmel teszünk eleget!
Címkék:1992-02