(Fel)jelentések a konszolidáció korszakából

Az alábbiakban olyan ״jelentéseket” mutatunk be, amelye- két a hitközség 1957 és 1965 között fungáló vezetője, Sós Endre írt az Állami Egyházügyi Hivatal illetékeseinek. A levelezés bemutatásával természetesen nem az volt a célunk, hogy lejárassunk egy embert, aki már nincs az élők sorában, csupán a kor légkörét szeretnénk érzékeltetni.

Az egyházak és felekezetek tisztségviselőinek jelentős része már az előző rendszerben is helyén volt. (E tekintetben a zsidó közösség állapota jónak mondható, mert a felekezetünkben hagyományosan nagy súllyal rendelkező világi vezetés 1989 után szinte teljesen kicserélődött.) Érthető, ha a különböző egyházak vezetői nem mutatnak különösebb buzgalmat az elmúlt negyven év hibáival való szembenézés terén, inkább lepusztított intézményrendszerük működőképessé tételére összpontosítanak. Nem vitatjuk e preferencia-sorrend jogosságát, de emlékeztetni szeretnénk, hogy a jelen nem érthető meg a múlt nélkül.

A dokumentumok Gergely Ferenc történész jóvoltából kerültek szerkesztőségünk birtokába, aki az Új Magyar Le­véltár anyagai között tallózva bukkant rájuk. E véletlensze­rűen előkerült dokumentumok kétségkívül a kor jellegze­tes termékei, de kellő áttekintés hiányában nem állíthat­juk, hogy valóban „reprezentatív mintának” is tekinthetők, ami az izraelita felekezet és az ÁEH közötti kommunikáci­ót illeti. (Tudnivaló, hogy számos feljelentés érkezett az ÁEH-hoz Sós Endre ellen is.) Ezért a téma kutatóját, Csor­ba Lászlót kértük fel, hogy segítsen e dokumentumokat a korban elhelyezni. (A vele készült interjú a 29. oldalon ol­vasható.) A szövegkihagyásokat a dokumentumokban há­rom pont jelzi (erre elsősorban terjedelmi okokból volt szükség). Az ÁEH vezetőinek kézzel írt megjegyzéseit az egyes dokumentumok végén dőlt betűvel szedve közöljük. A levelek csoportosítása és az alcímek a szerkesztőtől szár­maznak.

Harc a „cionista métely” ellen

Feljegyzés

Nagyon kérem Veres elvtársat, hogy közöljék velem felfogá­sukat a következő ügyben:

Az izraeli követség fogadására holnap a MIOK és a BIH hat­tagú küldöttsége megy el. A mai követségi istentiszteletre ketten kaptak kijelölést. Az elöljáróság és a rabbitestület többi tagját személyesen kértem fel a távolmaradásra. Természete­sen nem tudhatom, hogy kik kaptak közvetlenül a lakásukra meghívót, tehát akadhat két-három olyan ember, akivel nem tudtunk érintkezést találni.

Általában nagyon nehezen ment az emberek lebeszélése. Különösen az ortodoxokkal volt sok nehézség. Paskusz elnök mindenáron el akar menni, és külön megkért, hogy terjesszem kérését felsőbb hely elé. Dr. Scheiber Sándor majdnem felhá­borodottan tiltakozott az ellen, hogy ő ne mehessen az izraeli követségre. Ő is arra kért, hogy forduljak felsőbb helyre.

Bár természetesen a magam döntését fogom közölni másod­ízben is, kérem, hogy közöljék velem: másítsam-e meg az el­határozást és engedélyezzük-e Paskusz és dr. Scheiber elmenetelét?

Paskusz nyilván félti, hogy az ortodoxok nem kapnak majd „dugipénzt” az izraeli követségtől. Elmondta, hogy tavalyi tá­volmaradásáért súlyos szemrehányásokat kapott az izraeli követségtől.

Scheiber Sándor dr. szintén „magasabb érdekekre” hivatko­zott.

Bizalmasan közlöm, hogy dr. Scheiber Sándorné a napok­ban elmondta nekem: férje senkitől és semmitől nem fél, mert olyan „nemzetközi nevű tudós”, aki a „külföldi zsidóság védelme alatt áll”. Egyébként a férje főleg azért küldözgeti tö­megével külföldi zsidó folyóiratok számára a cikkeket, hogy ezzel fokozza saját személyének „védelmét”. A „Jewish Chronicle” tegnap ideérkezett száma háromhasábos fényképfelvé­telt közöl, amelyen látható, hogy dr. Scheiber Sándor miként avatja fel az új két rabbit. Ezt a fényképet engedélyem nélkül küldte el dr. Scheiber Sándor, bár több ízben figyelmeztettük a felekezet világi és egyházi funkcionáriusait, hogy hivatalos leveleket csak a MIOK elnökének, illetve elnökségének jóváhagyásával küldjenek ki.

1961. április 19.

*

Feljegyzés

Április 19-én este az izraeli követségen hálaadó istentiszte­let volt Izrael Állam alapításának évfordulóján. (Erre az istentiszteletre – mivel az izraeli követségnek saját lelkésze és kán­tora nincsen – az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyével Schück Jenő ortodox főrabbit és Sirota Sándor főkántort küld­tük ki, azzal a kifejezett utasítással, hogy a főrabbi semmiféle beszédet nem mondhat és csupán a szokásos héber imákat mondhatja el.)

(…) Az istentiszteleten, amelyet Izrael Államának évforduló­jára rendeztek, körülbelül 130-150 zsidó vallású magyar ál­lampolgár vett részt.

Ott volt többek között dr. Richtmann Mózes, a Rabbiszemi­nárium professzora és Berger György, a Rabbiszeminárium egyik növendéke is.

Sem a professzor, sem a diák nem kért engedélyt arra, ide­gen állam követségére elmehet-e vagy nem.

Dr. Richtmann Mózes esetében nem is meglepő a részvétel, hiszen köztudomású róla, hogy a Cionista Szövetség vezető tagja, sőt egy ideig állítólag főtitkára és a cionisták lapjának fő- szerkesztője volt. Dr. Scheiber Sándor igazgató vette őt fel óra­adó tanárnak a Rabbiszemináriumba, ahol Talmudot ad elő.

Esztendők óta figyelmeztetem az illetékes köröket arra, hogy nem tartom megnyugtatónak dr. Richtmann Mózes okta­tói tevékenységét és helytelen rábízni a fiatalság nevelését.

(…) Berger György, a Rabbiszeminárium növendéke, aki most megjelent az izraeli követség istentiszteletén, azt bizo­nyítja, hogy a Rabbiszeminárium diákjai körében sem szűnt meg a cionista métely. Milyenek lesznek azok a Fiatal rabbik, akiket dr. Scheiber Sándor, dr. Richtmann Mózes és Grünwald Fülöp szelleme hat át, s akik Izrael Állama felé kacsintanak?

(…) Ne feledjük el, hogy a Rabbiszemináriumnak kisugárzó hatása van a zsidó gimnáziumra is, nemcsak azért, mert ugyan- egy épületben vannak, hanem azért is, mert a zsidó gimnázium tanári karában szintén dr. Scheiber Sándoré a döntő szó.

(…) Két kérdés:

Miképp „éreztethető”, hogy dr. Richtmann Mózes tanár és Berger György szeminarista eljárása elítélendő?

Ha semmiféle „retorzió” nem történik, mindenki azt hiheti, hogy mindent megtehet és a MIOK vezetői csak a levegőbe beszélnek, amikor anticionista és magyar nemzeti szellemet hirdetnek!

Távolabbi perspektívában miképp biztosítható a Rabbisze­mináriumban a magyar nemzeti szellem érvényesülése és a cio­nista szellem maradványainak likvidálása?

1961. április 20.

*

Olt elnök úrnak!

Feljegyzés

Az izraeli követség rózsadombi fogadódélutánján, amely áp­rilis 20-án, csütörtökön volt, sokkal többen jelentek meg, mint az előző esztendőkben. Egyfelől az izraeli követség észrevehe­tően több meghívót küldött szét, másfelől – a magyar-izraeli államközi kapcsolatok bizonyos javulását látva – jóval többen mentek el a követségre.

Csupán a felekezeti szervek meghívottjainak vonatkozásá­ban is látni lehetett a meghívottak számának lényeges növeke­dését. Ha a MIOK vezetőségének, a BIH elöljáróságának, a rabbiszemináriumnak, a kórháznak, a gimnáziumnak, az ortodox tagozatnak meghívott vezetőit nézzük, egyáltalán nem túlzás legalább 100 meghívottat emlegetni. (A követségen egyébként 900 vendég volt.)

Ebben az esztendőben nemcsak a felekezet vezetőit hívta meg a követség részben a templomi istentiszteletre, részben a követségi fogadásra, hanem odáig ment „demokratizmusá­ban”, hogy kis templomkörzetek kántorait és azok nejeit, to­vábbá kórházi kósersági felügyelőket is meghívott. Minden jel arra mutat, hogy az izraeli követség a magyar zsidóság legkü­lönbözőbb rétegeinek megfogására szervezett akciót indított.

Ilyen körülmények között határozottan eredményesnek mondható, hogy a felekezet vezetői közül mindössze hat je­lent meg és a rabbik közül mindössze három vett részt a kö­vetségi fogadáson. A MIOK és a BIH vezetőségének tagjai, elöl­járói és a rabbikar tehát teljes mértékben alkalmazkodtak az általam kiadott utasításhoz.

Ha nem lett volna ez az utasítás, akkor a felekezet különbö­ző szerveinek vezetői, a rabbikar tagjai, az összes kántorok, a szemináriumi és gimnáziumi tanárok stb. úgy elözönlötték vol­na a követségi fogadást, hogy az lett volna a látszat, mintha a magyar zsidóság az izraeli követség függvénye lenne.

Bár a magyar zsidóság körében a cionizmusnak komoly gyö­kerei nincsenek, az izraeli nemzeti ünneppel kapcsolatos ta­pasztalatok és az izraeli követség nyíltabb propagandája arra int bennünket, hogy sokkal jobban ügyeljünk az izraeli követ­ség esetleges befolyásának megakadályozására.

1961. április 21.

Feljegyzés

Az izraeli követség idén mintegy 100 doboz izraeli maceszt és izraeli borospalackot küldött – Schück Jenő ortodox főrab­bin át – zsidó vezetőknek. (A pontos számot nem lehet megállapítani.)

Schück Jenő főrabbi nem jelentette az esetet sem az elnök­nek, sem a főtitkárnak. Amikor telefonon – zsidó ünnep lévén, napokig nem jár be – felelősségre vontam, hogy önhatalmúlag fogadta el és osztotta szét az izraeli küldeményeket, azt felel­te: „Nem olyan nagy dolog, és náthás is voltam, ami megzavar­ta a gondolkodásomat.”

Az ortodox főrabbi elmondta még, hogy az izraeli követség közvetlenül is sokfelé küldött ünnepi ajándékot, nincs tehát ok arra, hogy az általa elfogadott és közvetített ajándékok miatt nyugtalankodjam.

1961. április 19.

Érdekvédelem

Feljegyzés

a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének országos intézőbizottsági üléséről

A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének országos inté­zőbizottsága január 22-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ülést tartott. (…) Több mint egy óra hosszat tartottak azok a felszólalások, amelyek kifogásolták, hogy a felsőbb állami szervek váratlanul megszüntették a három zsidó szövetkezet szombat­tartási lehetőségét.

Ezek után attól is tartani kell, hogy a rendes szövetkezetek­ben dolgozó néhány száz szombattartó zsidó szombati mun­kaszünete szintén kockán forog.

A három zsidó szövetkezet a következő: Egység Faipari Szö­vetkezet, XIX., Jáhn Ferenc u. 122., Különleges Műanyaggyártó K. Sz., VII., Szövetség u. 6. és Debreceni Műanyag-feldolgo­zó Ktsz., Debrecen.

A szombattartó szövetkezetek sérelmét a következők tették szóvá:

Guttmann Zoltán (Pápa) arról beszélt, hogy a zsidó szövet­kezeteknek tegyék lehetővé, szombat helyett, a vasárnapi munkát. Ha nem lehet biztosítani az ortodox zsidó szombati szünnapját, adjanak kivándorlási útlevelet az ortodox zsidók­nak.

Kesztner Ignác (a kisvárdai hitközség elnöke) kifejtette, hogy „az ortodox zsidóknak az életük sem ér semmit, ha nem tudják megtartani a szombatot. Amennyiben a szombat meg­tartása nem válik lehetségessé, akkor az ortodox zsidóknak nem marad más hátra, mint kivándorolni.” (…)

Kérem az Állami Egyházügyi Hivatalt, hogy járjon közbe az illetékes szerveknél az ortodox zsidók szombati munkaszüne­te, illetve a három zsidó szövetkezet szombati munkaszünete érdekében.

Nagyon jó lenne, ha a január 29-én, vasárnap tartandó MIOK-közgyűlésen, amelyen az egész ország zsidóságának képvi­selői – 200-250 személy – megjelennek, már eredményt je­lenthetnék be. (…)

Ahol 200-250 személy előtt a szombattartás megszüntetésé­ről beszélnek, ott elkerülhetetlen, hogy ezrekhez és ezrekhez jusson tovább az ilyen „vallásszabadsági sérelem” híre. Mivel a három zsidó szövetkezetben összesen 200-250 dolgozó ta­lálható és legfeljebb még 200-500 szombattartó zsidó dolgo­zik más munkahelyeken, aligha lehet komoly nehézsége a szombattartók kívánságai teljesítésének.

Tartani kell attól, hogy valami módon eljut „a szombattartási lehetőség elvételének” híre külföldre (akár levelek útján, akár az izraeli követség útján) és a „Szabad Európa” rádió vagy más aljas rádióállomás szétkürtöli.

1961. január 23.

Kézzel írt szöveg a levél végén:1

Olt e-al2 beszéltem, Miklós elvtárs eljárt az Okisznál ebben az ügyben jan 27-én kapnak választ Miklós et-ól I.26. Veres.

Az OKISZ elnökével. Erdős e. – f hó 25-én erről is tárgyalok. II. 24. Miklóss

*

Feljegyzés

a Budapesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygim­náziumáról

A Budapesti Izraelita Hitközség egyesített fiú- és leánygimnáziumában, ahol évek óta lassanként csökken a diákok száma, idén először nagyobb emelkedés mutatkozik. Ez elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy most kerülnek középiskolába a felszabadulás után keletkezett új zsidó családok gyermekei. Bizonyos szaporulat azzal is érthetővé válik, hogy néhány olyan gyermek is beiratkozott, aki kiszorult más iskolákból.

Az előző években 14-22 diák iratkozott be egy- egy tanévben az 1. osztályba. Idén máris 50 diák iratkozott be 1. osztályú tanulónak. Valószínű, hogy jövőre és az azutáni évre hasonló emelke­dés következik be. Azután megkezdődik – a zsidó gyermekszületések erőteljes hanyatlása következ­tében – a nagy visszaesés. Az eljövendő néhány esztendőben esetleg 120-140 vagy még több diák tanul majd a zsidó fiú- és leánygimnáziumban.

Ezek a tények kétszeresen indokolják azt a kérést, hogy bi­zonyos felfrissítés következzék be a zsidó fiú- és leánygimná­ziumban, amelynek tanári kara részben elaggott. Ma is egy 69 esztendős igazgatóhelyettesnő, egy 75 éves és egy több mint 80 éves tanár is működik a testületben. Maga az igazgató, dr. Zsoldos Jenő, a kiváló nyelvész, sem érti meg minden tekin­tetben a fiatalságot. Az Állami Egyházügyi Hivatal több ízben tudomást szerzett arról, hogy milyen ellentmondások támad­tak a haladó élet és a régi szellem maradványai között.

Kívánatos lenne egy fiatalabb, korszerű gondolkodású igaz­gatóhelyettest és legalább még egy erősen progresszív gondol­kodású tanárt helyezni az intézethez.

A mai tanári kar, sajnos, komoly akadályokat jelent a prog­resszív szellem érvényesítésének útjában. Az új igazgató- helyettes feladata lenne ellensúlyozni azt a felfogást, amelyet dr. Scheiber Sándor, a Rabbiszeminárium igazgatója, a gimná­zium egyik hittantanára, terjeszt.

1961. május 29.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Veres et. Messzemenően egyetértünk Sós Endrével. Már most kellene tennünk valamit, addig is, míg néhány év múlva átvesszük az iskolát. Ha szükséges, beszéljünk az ügyről. VI.2. Miklós

Bencédy elvtárs nem tud adni senkit, mert egyetlen kom. pe­dagógus sem akar felekezeti iskolában tanítani. VI. 19. K. Veres.

Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke

Olt Károly úrnak,

az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének

Budapest

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Pénteken telefonon bejelentettem már Elnök Úrnak, hogy felekezetűnk kebelében is milyen nagyfokú nyugtalanságot okoztak az egyetemi felvételi vizsgák eredményei. Múlt hét vé­gén is, most is egyre jönnek keserveikkel és panaszaikkal zo­kogó és káromkodó apák és anyák. Még a lakásomon is ost­rom alatt állok.

Pénteken elmondtam Elnök Úrnak, hogy három rabbicsalád lánya körül is baj támadt, mert egyiket sem vették fel az egye­temre. Most bekérettem a végzéseket, és kiderült – amit a dü­hös családtagok és protektorok elhallgattak -, hogy mind a há­rom lányt azért nem vették fel, mert a felvételi vizsgán nem fe­leltek meg.

Bár Dér Júlia (dr. Dér István főrabbi lánya) a középiskolai érettségin jeles rendű volt és az országos középiskolai tanul­mányi verseny kémiai pályázatára írott dolgozatát a Művelődé­si Minisztérium dicséretben részesítette, nem felelt meg a fel­vételi vizsgán. Ugyancsak nem felelt meg Benedikt Judit, aki kitűnő eredménnyel érettségizett (Benedikt Sándor ortodox rabbi leánya). A jeles rendűén érettségizett Loránd Éva (néhai dr. Katona József budapesti vezető főrabbihelyettes nevelt lá­nya) szintén nem felelt meg az egyetemi felvételi vizsgán.

Miután nem azért mellőzték a felvételüket, mivel nem fértek bele a létszámba, hanem azért, mert a felvételi vizsgán nem feleltek meg, nem kérem sem Benedikt Judit, sem Loránd Éva ügyének revízióját. Ha Elnök Úr esetleg helyesnek tartja, ké­rem viszont Dér Júlia ügyének megnézését, mivel ez a jeles rendűén érettségizett leány volt az, aki a Művelődési Miniszté­rium dicséretében részesült a kémiai tanulmányi versenyen. Talán politikai szempontból is jó lenne, ha legalább egy rabbi­lány bejutna az egyetemre.

Egyébként a magam részéről elégedetten állapítom meg, hogy a zsidó gimnázium tíz kitűnő, illetve jeles érettségizettje közül eddig négyet felvettek a miskolci nehézipari egyetemre, a buda­pesti egyetem könyvtárosi szakára és a közgazdasági egyetemre. Módom van tehát mindenki előtt megcáfolni azt a mendemon­dát, hogy a zsidó gimnáziumból nem lehet egyetemre jutni.

Budapest, 1961. augusztus 7.

*

Feljegyzés

Amikor az újságokban olvastuk, hogy Shazart választották meg Izrael államelnökévé, feltettük magunkban a kérdést: ne­vezett nem azonos-e azzal az izraeli képviselővel, akivel tavaly Párizsban több alkalommal találkoztunk és barátságos beszél­getést folytattunk?

Ma megérkezett a londoni „Jewish Chronicle” új száma, amelyben a közölt fénykép alapján megállapítottuk, hogy Shazar, az új izraeli államelnök valóban azonos a Párizsban meg­ismert személlyel.

Shazar minden alkalommal nagyon barátságos volt irán­tunk. nagyon érdeklődött a magyar zsidóság helyzete iránt. Tisztában volt azzal, hogy a magyar zsidó közösség – lélekszámánál és kulturális színvonalánál fogva – milyen jelentős té­nyezője a világ zsidóságának.

Felmerül a kérdés: nem cselekednénk-e helyesen – nem­csak felekezetünk, hanem hazánk érdekeinek is megfelelően -, ha néhány sorban gratulálnánk neki megválasztásához? Kér­jük az Állami Egyházügyi Hivatal véleményét.

1961. május 28.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Izik e. 1963. VI. 6-án közöltük Sós Endrével, hogy nem tart­juk helyesnek az üdvözlést.

Scheiber Sándor, „az első számú közellenség”

Bizalmas

Feljegyzés

(A Rabbiszeminárium vezetésében mutatkozó anomáliák megszüntetése tárgyában.)

Feltétlenül szükséges, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal egy-két héten belül megbeszélést hívjon össze a Rabbiszemi­nárium vezetésében mutatkozó zavarok megszüntetésének elősegítésére. A jövő hét közepe előtt ez az értekezlet azért nem kívánatos, mert a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnöksége keretében dr. Seifert Géza alelnök foglalkozik a val­lási ügyekkel, ő pedig addig Bécsben tartózkodik.

A Rabbiszeminárium helyzetének megvizsgálását az tette közvetlenül időszerűvé, hogy dr. Fisch Henrik, a Dohány utcai templom főrabbija, a – minden hibája ellenére – népi demok­ráciánkhoz leghűségesebb zsidó pap, lemondott rabbiszemi­náriumi tanárságáról. (…)

Dr. Fisch Henrik lemondásának közvetlen oka az volt, hogy dr. Scheiber Sándor egyáltalán nem törekedett valamilyen for­májú kollektív vezetésre. Önkényesen igazgatta és igazgatja a Rabbiszemináriumot.

Legutóbb úgy intézkedett, hogy Domán Ernő rabbi, aki pe­dig csak instruktor a Rabbiszemináriumban és nem tartozik a tanári kar tagjai közé, vizsgáztasson dr. Fisch Henrik tárgyából hallgatókat. (…)

Tudott dolog, hogy dr. Scheiber Sándor igazgató autokrati­kus módon vezette mindig a Rabbiszemináriumot. Úgy kezel­te azt, mintha „maszek” intézmény lenne, amely az ő tulajdonát képezi és amelybe a Magyar Izraeliták Országos Képvisele­tének beleszólási joga sincsen. (…)

Két évvel ezelőtt a Rabbiszeminárium vezérlőbizottsága – az Állami Egyházügyi Hivatal helyeslésével – helyesnek találta azt a javaslatomat, hogy a Rabbiszemináriumban is valósuljon meg olyan formájú kollektív vezetés, hogy a felvételek ügyében, a tananyag és órarend meghatározása ügyében, a vizsgáztatások ügyében és a diákokkal kapcsolatos fegyelmi ügyekben – a rendes tanárok testülete mint kollektív testület döntsön. (…)

Dr. Scheiber Sándor igazgató alapjá­ban véve semmibe vette a két rendes tanárt, akivel együtt hármuknak, a ren­des tanárok testületének, kellett volna dönteni a lényeges kérdésekben.

Dr. Scheiber Sándor azonban soha­sem vette komolyan a kollektív veze­tés elvét és sohasem foglalkoztatta az eredeti szándéknak megfelelően, a kollektív vezetés gondolata jegyében a rendes tanárokat. (…)

A MIOK vezetőségét az igazgató már hosszabb idő óta semmiről nem tájé­koztatta.

A Rabbiszeminárium végrehajtó bizott­ságának elnöke (e sorok írója) és dr. Se­ifert Géza alelnök, aki a MIOK-nál a val­lási ügyeket intézi, egyáltalán nem tudta, hogy mikor kezdődik a tanév. A Rabbi­szeminárium igazgatója „elfelejtette” meghívni a Rabbiszeminárium vezérlő­bizottságának elnökét és dr. Seifert Géza alelnököt Csupán az újságból tudtuk meg, hogy megkezdődött az új tanév… Tavaly az történt a tanév megnyitásakor (dr. Scheiber Sándor, úgy látszik, akkor még megijedt az utolsó pillanat­ban), hogy dr. Scheiber Sándor te­lefonon felhívott, és elnézésemet kérve, bejelentette, hogy fél óra múlva megtörténik az oktatási évad megnyitása, de ezt zárt kör­ben kívánják elintézni. Utólag el­mondta nekem, hogy nem óhaj­totta dr. Seifert Géza jelenlétét.

Amikor a MIOK elnöke kifogá­solta, hogy a múltban a rabbi­szeminárium egyes növendékei bejárogattak az izraeli követség­re, dr. Scheiber Sándor megvéd­te őket. Soha tőle egyetlen növendék ilyesmiért megdorgálást nem kapott. Amikor a MIOK el­nöksége – az Állami Egyházügyi Hivatal akkori elnökének kíván­ságára és helyeslésével – meg­vonta büntetésből az izraeli kö­vetségre bejáró Berger György rabbinövendék ösztöndíjának a felét, dr. Scheiber Sándor nem­csak ezt pótolta, hanem külön jutalmat utalt ki ennek a fiatalembernek. (Berger György – ami­óta kikerült dr. Scheiber Sándor befolyása alól – komolyan megváltozni látszik. A jelek szerint szakított a múltjával.) (…)

Nyíltan meg kell mondanunk, hogy dr. Scheiber igazgató – mint hozzánk a legszavahihetőbb emberektől visszakerült – mindig a MIOK vezetői ellen hangolta a Rabbiszeminárium hallgatóit. Ez különösen azóta van így, amióta két év előtt el­kezdtem a növendékekkel való intenzívebb politikai foglala­toskodást. Az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőinek tudtával és helyeslésével egy esztendőn át majdnem havonta meghívtam a Rabbiszeminárium növendékeit egy csésze teára, és a fehér asztal mellett elbeszélgettem velük (dr. Seifert Géza elnökhe­lyettes és mások is jelen voltak) politikai életünk, irodalmunk, kultúránk kérdéseiről. Az volt a törekvésem, hogy közelebb hozzam a népi demokrácia társadalmi rendjében szolgálatuk­ra készülő növendékeket az új társadalmi rend valóságához.

Ezeket a beszélgetéseket abba kellett hagynunk, mert dr. Scheiber Sándor lebeszélte a megjelenésről a diákokat.

Helyre kell állítani a tanulmányi, nevelési ügyek intézésénél a rendes tanárok kollégiumát. (…)

Helyre kell állítani a Rabbiszeminárium vezérlőbizottságá­nak (végrehajtó bizottságának) működését. A MIOK Intézőbi­zottságának legközelebbi ülésén új tagokat kell választanunk a végrehajtó bizottságba, megfelelő szellemű embereket. (…)

A múltban a végrehajtó bizottság jóváhagyó tevékenysége volt szükséges a felvételekhez. Most az igazgató sem a tanári kar (a rendes tanárok) véleményét nem kéri ki, sem a végre­hajtó bizottság jóváhagyását nem igényli.

Budapest, 1963. október 21.

Kézzel írt szöveg a levél elején:

Veres e. Vizsgáljátok meg!

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Okt. 14-én a Hivatalban megbeszélve Sós Endrével. (Veres et. és Izik et.) Okt. 16-án megbeszélés Fisch Henrik főrabbival. Okt. 17-én megbeszélés dr. Benoschofvsky Imre főrabbival. A meg­beszéléseket Scheiber Sándor nyugati útja után folytatjuk.

Feljegyzés

Esztendők óta foglalkoztatja a Zsidó Gimnázium fenntartó szervét, a Budapesti Izraelita Hitközség elnökségét az a prob­léma, hogy miképp fiatalíthatja meg néhány új erővel a gim­názium tanári testületét, továbbá miképp szerezhet a tantes­tületbe egy-két olyan erőt, akinek helyes, aktív politikai felfo­gása ellensúlyozza a dr. Scheiber-klikk által eszközölt cionis­ta befolyást. Sajnos, az iskola igazgatója, dr. Zsoldos Jenő, szintén a dr. Scheiber-klikkhez tartozik.

Rendkívül fontos lenne, hogy dr. S. (Élő személy nevét rövidítve közöljük. A szerk.) – aki politikailag százszázaléko­san megbízható és elég energikus, hogy érvényesítse a B1H el­nökségének szempontjait – minél előbb a gimnáziumba ke­rülhessen igazgatóhelyettesnek. Jelenleg egy hetvenen jóval felüli igazgatóhelyettesnő működik dr. Zsoldos Jenő oldalán.

Dr. S. egyelőre hittant adna elő, ha dr. Scheiber Sándorral kapcsolatosan sikerülne keresztülvinni, hogy a Rabbiszemi­nárium igazgatója ne adjon elő hittant a kisebb diákoknak, a gimnazistáknak, hanem kizárólag a Rabbiszemináriummal foglalkozzék. Dr. S. egyébként a nyáron beiratkozik az egye­temre, ahol hajlandó, kifejezetten a mi kérésünkre, matema­tikatanári diplomát szerezni. Matematikatanáraink közül ugyanis egy fiatal van ugyan, de a másik két tanár, aki mate­matika-fizika szakos, 79 és 82 esztendős. (Ilyesmi Magyaror­szágnak egyetlen más gimnáziumában sem fordul elő!) (…)

Egyelőre nem látunk más módot a Zsidó Gimnázium általá­nos szellemének megváltoztatására, mint dr. S. alkalmazásá­val. Egyfelől alig akad fiatalabb tanárunk, másfelől alig talá­lunk olyan tanárt, aki alkalmas volna dr. Scheiber Sándor szellemének ellensúlyozására és az ehhez minden tekintet­ben alkalmazkodó dr. Zsoldos Jenő működésének megfelelő befolyásolására.

Ha így folytatódik, ahogy most van, az izraeli követség – amelynek tagjai nemcsak az iskolai ünnepségeken jelennek meg, hanem olykor ilyen ünnepélyes okok nélkül is megfor­dulnak tanintézeteinkben, ahol mindig szívesen látott vendégek – egyre inkább érvényesíteni tudja a fiatalok körében be­folyását.

1963. május 20.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Izik elvtárs! Beszélni kell Sós Endrével, nyújtsák be a Műve­lődésügyi Minisztériumba az igényüket, mi támogatjuk, de ne várja, hogy mindent mi intézzünk el. V. 21., Veres

Megbeszélve Sós Endrével a szükséges intézkedés. Izik 5/22.

Közélet

Prantner József úrnak,

az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke,

Budapest

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Amikor legutóbb szíves volt fogadni és tájékoztatásaimat meghallgatni, rámutattam szóbelileg arra, hogy meg kell ten­nünk az intézkedéseket a felekezeti szervezeten belül esedé­kes hitközségi, községkerületi és országos képviseleti válasz­tások lebonyolításának előkészítésére. (…)

Budapesten a hitközség közgyűlésének kell – rendkívüli köz­gyűlés összehívása után – megválasztania a választási bizott­ság elnökét s tagjait. Utána a választási bizottság összeállítja a szavazásra jogosultak listáját, azt a központban és a körzetek­ben közszemlére teszi, majd letárgyalja a felszólamlásokat, végül kéthetes dátumra kitűzi a választások napját. Az egész procedúra enyhe számítással két és fél hónapot vesz igénybe.

A választásokat azért kell két szakaszban lebonyolítani, mert tanácsos, hogy a MIOK elnöke és politikailag teljesen megbízha­tó alelnöke a vidéki választások előkészítésére személyesen ke­ressék fel legalábbis a jelentékenyebb vidéki hitközségeket. (…)

Mindezek az előkészületek azért szükségesek, mert nem hunyhatunk szemet az izraeli követség különböző behatolási kí­sérletei előtt. Ha előkészületlenül engedjük lefolyni a felekezeti választásokat, különböző hitközségekben könnyen bekerül a képviselő-testületekbe néhány cionista, sőt végül az Országos Képviselet kebelében is összeverődhet egy cionista „frakció”. Régebben keringtek olyan hírek, hogy az izraeli követség számít egy cionista vagy cionistabarát csoport kialakulására. Meg kell néznünk a választási előkészületeket abból a szempontból is, hogy ne teljesen aggastyánok legyenek minden területen, hi­szen éppen a budapesti vezetőség halálozási statisztikája mu­tatja, hogy lehetetlen helyzet kezd kialakulni. A mostani közgyű­lésen 23 vezetőségi tagot kellett elparentálnunk.

Kérem Elnök Urat, hogy a vidéki és budapesti hitközségi vá­lasztások előkészítésére és kiírására az engedélyt megadni szí­veskedjék, mert nem fogja futni az időből a törvényes határ­idők betartása.

Budapest, 1965. július 30.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Forgatókönyv, mikor, hol, mi lesz! Kiket javasolnak! Vidékie­ket értesíteni! – Mélykúti, Davidovics – Tanárkiesés, új kérelem. 65. XI. 30.

*

Bizalmas

Feljegyzés

December 27-én, vasárnap délelőtt 1964-es rendes közgyűlését tartotta a BIH közgyűlési termében a Budapesti Izraelita Községkerület, amely a Pest megyei, továbbá a szolnoki, salgótar­jáni, székesfehérvári, balassagyarmati hitközségeket, továbbá néhány Fiókhit­községet és szórványt foglal magában. (A községkerületeknek voltaképpen semmi különösebb jelentőségük nin­csen. Régen érettek arra, hogy meg­szüntessék őket. Csupán arra jók, hogy elégedetlen, politikailag helyte­len utakon járó elemek pódiumot nyerjenek.)

A Budapesti Izraelita Községkerület­nek az a dr. Harsányi László az elnöke (dr. Bródy Ernő halála óta), aki a dr. Scheiber-féle klikkhez tartozik, és egy­két év óta állandóan kellemetlenke­dik. Köztudomású róla, hogy valami­kor nagyobb földbérlő volt. Ebben az ügyben régebben néhány levél is érke­zett az Állami Egyházügyi Hivatalhoz. Dr. Harsányi László összeszűri a levet néhány zavart keltő és cionistabarát elemmel, akiket dr. Scheiber Sándor és társasága mozgat.

A mostani községkerületi közgyűlésen ez a négy-öt ismert alak meglehetős feltűnést keltett átlátszó, politikailag káros fecsegésével. (…)

Salgó Sándor szemrehányást tett Sós Endrének, a MIOK elnökének és a MIOK vezetőségének, hogy a magyar zsidó­ság, amit nem lett volna szabad megten­nie, kilépett a Zsidó Világkongresszusból.

Salgó Sándor szemrehányást tett, hogy a MIOK elnöke és vezetősége nem tett elegendő lépést a magyar zsidóság kárté­rítéséért. Amikor a MIOK vezetősége látta, hogy a nyugatnémet kártérítés ügye rosszul áll, kötelessége lett volna konfe­renciára összehívni az európai zsidóságot. Szerinte: mulasztás a MIOK vezetősé­ge részéről, hogy elmulasztotta az euró­pai zsidóság konferenciájának megrende­zését.

Sós Endrének arra a megállapítására, hogy Magyarországon nincs és nem lehet antiszemitizmus, legfeljebb egyes antisze­miták maradtak a régi időkből, neki (Sal­gó Sándornak) az a megjegyzése, hogy le­het azért antiszemitizmust tapasztalni az állások betöltésénél és az iparosok és ke­reskedők üzlethelyiségeinek elvételénél.

(…)

Dr. fodor Pál orvos (Egészségügyi Mi­nisztérium), aki még sohasem szólalt fel a felekezet gyűlésein, azt fejtegette, hogy nincs fontosabb feladat, mint a fiatalok beszervezése a zsidóság szervezeteibe.

Kifejtette, hogy nincs szükség állami tá­mogatásra, és jobban tudna működni a felekezet, ha nem kellene elfogadnia az állam pénzét.

Dr. Fodor Pál sürgette, hogy a felekezet vezetősége szervezze meg a fiatalok és a nők csoportjait. (…)

Az előbb említett társaság – amely elő­re szervezkedett erre a közgyűlésre – vol­taképp egészen jelentéktelen volt, de bi­zonyos hangulatot mégis előidézett a köz­gyűlésen. Ez a hangulat eredményezte, hogy többen tették szóvá a fiatalok meg­szervezésének szükségességét, ifjúsági csoportok létesítését, a Talmud Tóra-ok­tatás fokozását, a vallásoktatás intenzí­vebbé tételét.

Dr. Jári Péter (aki legutóbb a ráckevei bíróság jegyzője volt és emellett titokban a Budapesti Izraelita Községkerület főtitkára) ugyancsak a zsi­dó kultúrélet intenzivitásának fokozását és az egész országban zsidó rendezvények bevezetését sürgette. (Utána arra kérlelt bennünket, hogy ezt a világért se írjuk meg.) (…)

Az úgynevezett „ellenzék”, amely teljesen jelentéktelennek látszik, egyik programpontnak akarja lobogójára tűzni: az ifjú­sági és a női csoportok megszervezését. Szeretné választási jelszóul felhasználni azt is, hogy a magyar zsidóság vezetősé­ge nem küzdött elég erővel a kártérítésekért.

(A MIOK vezetősége több alkalommal kérte az Állami Egy­házügyi Hivatalt, hogy talán jó lenne, ha a MIOK vezetősége delegációt küldene Bonnba vagy dr. Nahum Goldmannhoz. Bár valószínű, hogy ez a delegáció semmi eredményt sem ér el, de legalább nem lehet majd a MIOK-nak, a kísérlet elmu­lasztása miatt, szemrehányást tenni.) (…)

Az eljövendő felekezeti választások kérdése egyébként ma már teljesen benne van a köztudatban. Ma nem is nyíltan, de voltaképp mégis mindenfelé megindult az erre vonatkozó előké­szület. A közgyűlés „ellenzéki” felszólalásai mind-mind ennek az eljövendő választásnak az előszele. Míg az államhű, demokrati­kus elemek (alkalmazkodva az Állami Egyházügyi Hivatalnak a kívánságához) egyelőre hallgatni kénytelenek, az „ellenzéki” csoportok megkezdték az egész vonalon a mozgolódásukat.

1961.december 27.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Ez így nem bizonyos, nevezze meg Sós Endre, hogy kik?

*

Feljegyzés

Március 7-én, vasárnap a BIH Hegedűs Gyula utcai körzeté­ben kibővített választmányi ülés volt, amelyen felszólalt Salgó Sándor és Román Emil, az úgynevezett „ellenzék” két tagja is.

Salgó Sándor (aki tudvalévőén közeli kapcsolatban van az izraeli követséggel) felszólalásában hangoztatta, hogy „a zsidó­ság életszínvonala csökken, mert sok helyen az antiszemiták kinyomják állásaikból a zsidókat, és azok kénytelenek nyugdíj­ba menni”. Salgó Sándor kijelentette. „A hitközség vezetősé­gének oda kell hatnia, hogy kormányzatunk több támogatást adjon a hitközségnek. Nem vagyok elragadtatva attól a támo­gatástól, amelyet az állam ad. Ne feledjük el, hogy az állam ölébe hullott sok zsidó vagyon.” (E mondat után kézírásos meg­jegyzés a lap szélén: Erre nem reagáltak Sósék? – A szerk.)

Salgó Sándor hangoztatta, hogy „ebben az évben ország­szerte hitközségi választások lesznek; a MIOK-nál is választá­sokra kerül sor; máris mindenfelé mozognak azok, akik a ku­lisszák mögött készülnek pecsenyéjük megsütésére. Engem is mindenfelé hergelnek olyanok, akik azt szeretnék, ha segíte­ném nekik kikaparni a gesztenyét. Ezek az emberek azt vár­ják, hogy én bontsam ki helyettük a lobogót. Én azonban azt mondom nekik, hogy bontsák ki maguk. Különben is az a fel­fogásom, hogy sokkal helyesebb, ha becsületes kompro­misszumot kötünk a mai vezetőséggel. Vegyenek be bennün­ket a felekezet irányításába.” (…)

(Az ülés előtt Salgó Sándor azt magyarázta dr. Seifert Gézá­nak, hogy fel akar szólalni Izrael Állama mellett. Helyesnek tar­taná, ha a pesti zsidóság is rokonszenvét nyilvánítaná Izrael Ál­lama iránt. Dr. Seifert Géza lebeszélte, és Salgó Sándor, úgy látszik, elfogadta a lebeszélést. (…)

Az ülésen egyébként összesen 30 aggastyán férfi és nő vett részt. Rendkívül feltűnő az összes körzetben a lélekszám csökkenése. Szemmel láthatóan észrevenni az évi több mint kétezres halálozási veszteséget és az utóbbi két év egészen je­lentős kivándorlási mennyiségét.

Megdöbbentő volt a Hegedűs Gyula utcai körzet pénzügyi elöl­járójának az a jelentése, hogy a Hegedűs Gyula utcai körzet­ben két év alatt 3600 főről 2400 főre csökkent az önkéntes hitközségi járulékot fizetők száma. (…)

Folytatódik a kasrusz-jövedelem zuhanása is. három évvel ezelőtt a kóser húsból még évi 1,3 milliós bevétele volt a hit­községnek. Most legfeljebb évi 150 000 forintra lehet számí­tani. (Részben a borjúhúskiesés miatt, részben a kóser háztar­tást vezetők számának csökkenése miatt.)

A Hegedűs Gyula utcai körzet választmányi ülésén Reichard Miksa rabbihelyettes elmondta, hogy a Talmud Tóra-tanfo­lyamra ebben a tanévben egyetlen új gyerek sem jelentkezett. A zsidó vallásoktatás nagyfokú csődjére mutat ez.

(A zsidó nagy ünnepeken még megtelnek a fővárosi zsinagó­gák, mert a zsidók – függetlenül a vallásosságuktól – elmennek halotti imát mondani a szüléikért. Hétköznap már a minjant is csak fizetett emberekkel lehet fenntartani. Dr. Benoschofsky Imre főrabbi templomában, a Hegedűs Gyula utcában is előfor­dult a minap, hogy hiányzott a minjanhoz a tizedik ember, és nem lehetett reggeli istentiszteletet tartani. A Dohány utcai zsi­nagógában sem lehet mellőzni a fizetett imádkozókat.

A fiatalság mindenhol hiányzik. Vallásilag a megmaradt zsi­dó fiatalságot nem lehet összetartani, mert a vallás nem ér­dekli őket.

Éppen ezért kell kétszeresen vigyázni arra, hogy a magát zsi­dónak érző és valló zsidó fiatalság ne kerüljön a cionista ideo­lógia befolyása alá. Az izraeli követség tudatában van annak, hogy a labilis – tehát nem kommunista – zsidó fiatalságra könnyen lehet hatni a cionizmussal. Ezért is tesz mindenfelé erőfeszítéseket a cionista szellem terjesztésére és Izrael pro­pagálására.)

1961. március 7.

Kézzel írt szöveg a levél végén:

Sós elnököt megkérdezzük, hogyan reagált az államunkat ért vádaskodásra, más intézkedés nem szükséges. III. 11. Veres.

Egy jelentés a másik oldalról

Az alábbiakban részletet közlünk a Fővárosi Tanács vallásügyi előadójának 1965-ben írott jelentéséből, amely a felekezetek helyzetét, erejét, államhoz való lo­jalitásukat és a „vallásellenes harc” állását tekinti át. Ebből emeljük ki azt a két oldalt, amely az izraelita felekezettel foglalkozik. Az ötvenoldalas anyag a hagyo­mányos sorrendben tekinti át a történelmi egyházakat, majd a „szektákat” (értsd: az összes többi felekezetet).

A beszámoló készítőjének elsődleges szempontja a vallásellenes harc volt. Így természetesen a katolikus egyházzal foglalkozik a legnagyobb terjedelemben (30 oldalon), mert ennek befolyása volt legnagyobb a la­kosságra. Az izraelita felekezetnek az alacsony lét­számmal arányosan mindössze két oldalt szentel. A zsidóság egészen sajátos helyzete csak annyiban ér­dekli, amennyiben ez a politikai lojalitás szempontjá­ból lényeges (hányán járnak az izraeli nagykövetség­re). A deportálásokat is csupán a számarányok jobb is­merete miatt tartja szükségesnek megemlíteni.

Jelenleg Budapesten egy hitközség működik, amelynek egy erősen kisebbségi ortodox tagozata is van.

1944 márciusáig, Budapest mai területének megfelelő körzetben, 18 neológ és 6 ortodox hitközség működött.

A lelkészek számát tekintve a következő állapítható meg: 1941-ben összesen 37 izraelita lelkész működött Budapest mai területének megfelelő körzetben. Jelenleg pedig 18 működik.

Lélekszám tekintetében a következő változás tapasztal­ható: 1941-ben 269 571 fős lélekszámot tartott nyilván a hitfelekezet. 1946-ban a lélekszám kb. 100 000 fő volt. Itt szükséges megemlíteni, a reális kép végett, hogy felszaba­dulás után sokan költöztek fel a fővárosba vidékről, mivel a deportálás következtében egyedül maradtak.

A jelenlegi budapesti lélekszám: 50 000 fő. 20 000 főre becsülhető a Budapesten lakó, vallásuktól el nem szakadt izraelita hitfelekezetűek száma.

Önkéntes megajánlást 14 100-an fizetnek Budapest terü­letén. (…)

Az izraelitáknak jelenleg nincs kinevezett országos főrab­bija. Dr. Beneschofsky Imre, a budapesti főrabbi van meg­bízva az országos főrabbi-helyettesi funkciókkal. Nevezett lojális, alkalmazkodó emberként ismeretes. Az ortodox ta­gozat rangidős főpapja Schück Jenő.

A Budapesten működő Magyar Izraeliták Országos Képvi­seletének Soós Endre az elnöke, aki emellett a Budapesti Izraelita Hitközség elnöki tisztét is betölti, Soós E. az álla­mi elgondolásokat el szokta fogadni és meg is valósítja. Hibája, hogy sok esetben a legbelsőségesebb egyházi jel­legű intézkedéseit is úgy adja ki: ezt az Egyházügyi Hivatal akarja…

Emellett rendkívül ideges és anyagias, bohém ember. Meggondolatlan anyagi, illetve gazdasági vezetése, továbbá közismerten zavaros erkölcsi élete miatt eléggé lejáratta magát hitfelekezete előtt. Ugyanakkor Soós Endrének két­ségtelenül érdeme, hogy határozottan fellépett és fel is lép a reakciós irányok ellen, ahol annak jelét látja.

1 Az ÁEH illetékeseinek kézzel írt megjegyzésein semmit nem változtattunk. Ezek természetesen nem a nyilvánosság számára készültek, ezt tükrözi a sok rövidítés és a helyesírási szabályok figyelmen kívül hagyása.

2 Az „e.” és „et.” rövidítések az „elvtárs” szóra utalnak.