Fel, Atlantába!

Néhány hónappal a XXVI. olimpia előtt Izrael legna­gyobb reménye egy világ­bajnok céllövő. Rajta kí­vül éremre esélyes egy birkózó, egy világbajnok széllovas és Yael Arad, aki a cselgáncsozók 61 ki­logrammos kategóriájában második, valamint Oren Smadja, aki ugyaneb­ben a sportágban, a 78 kilogrammosok súlycsoportjában harmadik helyezést ért el 1992-ben, a barcelonai olimpián. Az ötkarikás versenyeken ők szerezték az első érmet hazájuknak.

Ezek az érmek jócskán megnövelték Izraelben a dzsúdózók számát, más sportágakat azonban alig érintettek meg. nem váltak valóra a sport fellendü­lését a volt Szovjetunióból alijázottaktól várt remények sem. Sok ólé ugyan Izra­el bajnoka lett, de igazi világklasszis kö­zülük csak maroknyi. Atlétikában, úszás­ban, tornában, a három fő olimpiai kate­góriában az éremhez jutás még távoli álom. A legtöbb, amit Izrael atlétikában várhat, hogy versenyzői rúdugrásban és hármasugrásban döntőbe jutnak. A férfi úszók közül ugyancsak ketten bizakod­hatnak figyelemre méltó helyezésben. A tornacsarnokban azonban csak egy hölgy, a 19 éves Maya Shani remény­kedhet döntőbe jutásban. Ő az elmúlt két évben felemás korláton érmeket szerzett rangos európai versenyeken.

Az atlantai csapat – hasonlóan a bar­celonaihoz – 29 tagú lesz, azokból áll össze, akik megfelelnek az olimpiai részvétel feltételeinek, illetve Izrael sa­ját, nem kevésbé szigorú követelmé­nyeinek. Az azonban már világos, hogy Izraelnek esélyei az olyan kevés érmet adó sportágakban vannak, mint birkó­zás, dzsúdó, lövészet, széllovaglás, esetleg boksz és vitorlázás.

Miért nem képes Izrael nagyobb ered­ményekre? A szakértők véleménye egy­öntetű: a szűkmarkú támogatás miatt! Yoram Oberkovich, az Izraeli Olimpiai Bizottság elnökének becslése szerint évente 200 millió sékel (66 millió dollár) szükséges ahhoz, hogy Izrael olimpiai tényezővé váljék, rendszeresen részese legyen a legnépszerűbb sportágak dön­tőinek, ne kelljen csak alkalmi sikerek­kel beérniök. Ezzel szemben Barcelona után a felkészülésre összesen harminc- millió sékelt kaptak – főleg a nemzeti to­tó által támogatott Izraeli Sportfogadási Bizottságtól, néhány hónappal ezelőtt a kormány további ötmillió sékelt adott. „Ez túl kevés, és túl későn jött” – mond­ja Yeheskiel Harmelekh, az Izraeli Sportszövetség elnöke.

A sportlétesítmények fejlesztése stagnál, sok sportágban kevés a ver­senyző. Csak egy gyors állami beavat­kozás tette lehetővé, hogy a múlt év augusztusában a nyolctagú atlétikai csapat a svédországi Göteborgban részt vehessen az olimpiai kvalifikáló világbajnokságon. A leglátványosabb olimpiai sportág, az atlétika évi költség- vetése 400 ezer dollár alatt van. Erről mondja Shlomo Ben-Gal, az Izraeli At­létikai Szövetség vezetője: „Ennek tíz­szeresét költi az Izrael népességének nyolcadát kitevő és sokkal alacsonyabb életszínvonalú Ciprus. Jóval előttük voltunk. Ma jobbak nálunk!”

 

A Jerusalem Report alapján bemutatunk négy olimpikont. Kettő éremre esélyes, kettőnél pedig lehetséges a siker.

Lövészet: A 41 éves Boris Polak a ka­zahsztáni Alma Atából érkezett. Jelen­leg világbajnok a légpuska olimpiai szá­mában

Ökölvívás: A korábbi ukrán bajnok, a 29 éves Vlagyiszlav Naymane az 51 kilo­grammosok súlycsoportjában Törökor­szágban az 1994-es Európa-bajnokságon bronzérmet nyert

Birkózás: A Grúziából alijázott 21 éves Gorcha Tzitzuashvili a görög-római birkózás 82 kilogrammos kategóriájában azzal biztosított magának helyet az At­lantába utazó csapatban, hogy az Európa-bajnokságról 1994-ben ezüstöt, 1995-ben pedig bronzot vitt haza

Torna: A másfél méter magas és 42 ki­logrammos Maya Shant az 1993-as bel­giumi Európa-kupán ezüstérmet nyert a felemás korláton.