Csak „anticionizmus”?

A „csak anticionizmus” hosszú története címmel szervezett nemzetközi tudományos eszmecserét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás és Társadalom Kutatóintézete (VTKI) november 12-én, az Orczy Úti Kollégiumban.

A nemzetközi térben szinte legitimmé váló zsidóellenes retorika mára társadalmi, illetve biztonsági és geopolitikai kérdéssé vált – emelte ki megnyitójában Petruska Ferenc ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának nemzetközi dékánhelyettese. Hozzátette:

egyre jobban terjed az anticionizmus teóriája,

melyet már az akadémiai világ sem hagyhat figyelmen kívül. A kutatóknak történeti és társadalomtudományi eszközökkel kell a jelenség felszíne mögé nézni, amelyre az egyetem nemzetközi konferenciája is kiváló alkalmat teremt.

Hol a határ az izraeli kormány akár jogos kritikája és az antiszemitizmus között? – tette fel a kérdést Ruthy Lowenstein Lazar, az izraeli COLMAN (Vezetéstudományi Akadémiai Főiskola) Haim Striks Jogtudományi Karának dékánja

A szakadék áthidalása: antiszemitizmus a jogi karokon és a jogászképzésben

című előadásában. Szerinte az európai vagy a tengerentúli jogi karokon kevés szó esik az antiszemitizmusról, sokkal inkább történeti vagy politikai, mint jogi témának tekintik, noha az október 7-i támadás óta a jelenség egyre erősebben tapasztalható a világban. A dékán elmondta, a COLMAN-nak, az izraeli magánintézménynek jelenleg 1300 joghallgatója van, nemzetközi programokkal és öt kutatóközponttal rendelkezik. Az intézmény ambíciója, hogy praktikus jogi eszközöket fejlesszenek ki a terepen dolgozó rendvédelmi szakembereknek. Emellett fontos célja, hogy szerte a világban a jogi karokon megkezdjék, illetve támogassák az antiszemitizmus témájában folytatott kutatásokat és a nemzetközi párbeszédet.

Bár a nyelvhasználat megváltozott, az antiszemitizmus mechanizmusa nem

– hangsúlyozta Yossi Kugler történész, a COLMAN Haim Striks Jogi Kar Jog és Antiszemitizmus Központjának vezetője előadásában. Mint elmondta, a zsidó egyetemi hallgatókat különösen érintő antiszemita incidensek száma jelentősen megnövekedett október 7-e óta. A kérdés, hogy hol ér véget az anticionizmus és hol kezdődik az antiszemitizmus, még Izraelben is fontossá vált. Több szervezet kérdőjelezte meg ugyanis az antiszemitizmus korábban elfogadott definícióját.

A történész szerint a szólásszabadság védelme szempontjából meg kell vizsgálni, hogy a kritika az izraeli kormány politikája ellen szól vagy a cionizmust mint politikai mozgalmat ellenzi csak. Az előítéletes ellenségesség minden zsidóval szemben azonban nyilvánvalóan antiszemitizmus. A gyakorlatban persze e nézetek hajlamosak egymásra rétegződni.

A történész erre hozott XX. századi példát: az 1952-es Rudolf Slánsky elleni prágai kirakatpert, amely 14 pártvezetőt érintett, akikből 11 zsidó volt. A jogi eljárás hűen követte az akkori sztálini orvospereket, melyben a zsidókat már ekkor titkos nemzetközi összeesküvéssel vádolták. Ehhez az sem kellett, hogy a vádlottak valóban cionisták legyenek. A prágai per esetében az antiszemitizmus vádja ellen azzal is védekeztek, hogy megemlítették Rákosi Mátyás és Gerő Ernő nevét, akik zsidóként voltak a kommunista Magyarország vezetői.

Lengyelország vezetése 1968-ban szintén a cionistákat vádolta a márciusi események szításával, noha annak hangadói lengyel értelmiségiek és diákok voltak. Az állami kampány zsidó embereket célozott, ám a címke megváltozott, látszólag nemet mondtak az antiszemitizmusra. Ekkoriban a szovjet propaganda az anticionizmust az antikolonializmus és az antifasizmus mellett emlegette, bár sosem mondták ki a zsidó szót, ám annál többször Izraelét. Ugyanakkor a politikai cionizmust a kiválasztott nép bibliai hagyományára vezették vissza, így mosva össze azt a náci fajelmélettel.

A történész szerint ma a zsidóellenes retorikát sokan hajlamosak az antiszemitizmus helyett csakis a palesztin–zsidó konfliktus optikáján keresztül nézni. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy hogyan lehet megítélni az olyan jogellenes cselekedeteket, amelyek politikai célúak ugyan, de egyetlen nép ellen szólnak. Az előadó szerint három leplezési módszer lehetséges: az átcímkézés felismerése, a régi sztereotípiák új köntösbe öltöztetésének, valamint a politikai motivációnak mint az egyedüli magyarázatnak az elutasítása.

A Nyugaton élő zsidók elleni antiszemita nézetek alapvetően befolyásolhatják az Izrael elleni kritikákat is – emelte ki

A zsidók, a „fehér” címke és az anticionizmus

című előadásában Berkovits Balázs, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem Történelemtudományi Tanszékének egyetemi docense. Hozzátette, az európai történelemben a zsidó figurája nagyon különös módon épült fel. A legfontosabb kérdés szerinte az, hogy van-e kapcsolat a gyakran pusztán politikai nézetnek tekintett anticionizmus és az antiszemitizmus között. Sokak szerint a kettő ugyanaz, mások szerint azonban lehet különbség. Nathan Sharansky szerint az vizsgált vélemény antiszemita, ha jelen van a démonizáció, a delegitimálás szándéka és a kettős mérce használata. A docens szerint teljesen legitim Izrael politikájának a kritikája, ám lényeges, hogy a vélemény a zsidókat ne pusztán zsidóságuk miatt kritizálja.

A történész kiemelte, hogy ismét terjed a kolonializmus vádjának hozzákötése a „fehérnek” feltételezett izraeli telepesekhez. Ez a keretezés a zsidókat a privilegizált fehérek közé sorolja, emiatt kritizálja. A zsidókat tehát immár két címke, a zsidóságuk és a fehérségük miatt is érheti támadás. E keretben Izrael államisága és közel-keleti konfliktusa nem az egymással versengő nacionalizmusok, hanem a hódító és a meghódított narratívájába is kerülhet – hangsúlyozta a történész.

A konferencia délutáni szekciójában Az antiszemitizmus kriminalizálása a magyar jogban és annak aktuális kihívásai címmel Király István Mihály, a VTKI kutatója, majd Az antiszemitizmus elleni fellépés a katolikus egyházon belül címmel Ujházi Lóránd, a VTKI intézetvezetője adott elő. (Nemzeti Közsszolgálati Egyetem)