Fekete, fehér, zöld

Fekete, fehér, zöld…

Férfi konfliktus – női válaszok

Arisztophanész Lüzisztrate című víg­játékában az athéni és a spártai nők fel­lázadnak az állandósult háború ellen, és sztrájkba lépnek. Ők szerelmi kegye­iket vonják meg férjeiktől, s így kény­szerítik ki a békét, mert már nem hisz­nek sem abban, hogy egy gyors győze­lem békét teremthet, sem abban, hogy a politikai megbeszélések sikerre visz­nek. Háború és politika, nekik egyre megy, mindkettő a férfiak ügye, ők amúgy is mindkettőből kirekesztettek. A mai Izraelben, Jugoszláviában, Ar­gentínában a nők szavazati jogukkal már részesei a politikának, van ahol a katonaság is nyitott, vagy egyenesen kötelező számukra. Mégis, sokan to­vábbra is úgy érzik, mindez nem szá­mít, háború és politika továbbra is fér­fiak definiálta konfliktus, s a nők feje fölött döntenek életről-halálról. A hábo­rú és erőszak áldozatokká teszi a nőket, ugyanakkor ki is kényszerítheti, hogy szembeszegüljenek a sors által rá­juk kényszerített áldozatszereppel.

Bár általában ez az ellenszegülés li­berális, baloldali, gyakran tudatos femi­nista és pacifista meggyőződéssel páro­sul, ez nem feltétlen követelmény. Min­den nő, aki alulról jövő kezdeménye­zésként egy spontán hétköznapi ellen­állási mozgalom vagy civil szervezet ré­szeként más nőkkel együtt, erőszak nélkül próbálja megváltoztatni a vilá­got, és nyílt demonstrációval hívja fel magára a figyelmet, valójában a több ezer éves Lüzisztrate trükkjét alkalmaz­za. Meg sem próbál a férfiközpontú vi­lággal férfias eszközökkel szembeszáll­ni, hanem kölcsönveszi annak női to­poszait, és eszerint viselkedik. Mi a nők szerepe? Az odaadó szexuális szolgál­tatás – rendben, épp ezt vonjuk vissza. A gyász – rendben, akkor gyászolunk, csak éppen az általatok megölt fiain­kat. A békés hallgatás – hát akkor hall­gatunk, pedig jobban szeretnétek, ha Molotov koktéllal támadnánk rátok, mert akkor tankkal jöhetnétek elle­nünk. A mindent elviselő türelem – nos, akkor mi sokáig várunk, és jövő héten is összegyűlünk csendben, és az­után is, és azután is…

A Women in Black (Nők feketében) és a Madres de Plaza Mayo (A május téri anyák) ilyen női mozgalmak. Az első ma már nemzetközi békemozgalom, mely Izraelben indult útjára 1988-ban (Nasim besahor), majd ugyanezen a néven 1991-ben Belgrádban (Éene u Cmom) is megjelent. A békét követelő, szolgá­latmegtagadókat védelmező, a háborút, etnikai tisztogatást, a nemi erőszakot, mint háborús fegyvert elítélő nők rend­szeresen csendes demonstrációra gyűl­nek össze a város egy központi terén. Feketét hordanak, a gyász színét. Jeru­zsálemben péntekenként déli egy és kettő között találkoznak, a mozgalom­mal szimpatizáló New Yorkban minden hónap utolsó szerdáján fél hatkor. „Azért vagyunk csendben, mert nincs szó, mely kifejezhetné a háború és gyű­lölet okozta tragédiákat. Üres szavak ka­kofóniája vesz bennünket körül, csupa jó szándékkal kimondott szóé, melyet aztán senki sem hall meg, mert elnyom­ja egy mentőautó szirénája, vagy egy bombarobbanás zaja. mi nem akarjuk fokozni ezt a hangzavart”, áll a Nők fe­ketében kiáltványában.

A Május téri anyák argentin mozga­lom, 1976-ban indították el azok az anyák, akik hiába kutattak „eltűnt” (va­lójában a jobboldali katonai diktatúra által megkínzott, és meggyilkolt) fiaik után. Évtizedeken keresztül gyűltek össze minden csütörtökön délután fél négykor a buenos-airesi Mayo téren, fe­jükön fehér fejkendővel. A fehér több ősi kultúrában a fekete helyett a gyász jele, ez esetben azonban csupán azért fehér, mert az anyák, hogy felismerjék egymást a tüntetéseken, eltűnt gyerme­keik kedves emlékként őrzött pelenká­ját vették fel.

Van azonban egy harmadik szín is a palettán, a zöld. Ezúttal azonban nem a környezetvédő mozgalmak szimbólu­maként használják, hanem militáris üzenetként. Az 1993-ban indult Women in Green (Nők zöldben – Nasim bejarok) is izraeli női mozgalom, de a Nők feketében-nel ellentétben nem a telepek ki­ürítése, az izraeli megszállás vége, a 67- es határokhoz való visszatérés, és Jeru­zsálem közös fővárosi léte a céljuk, ha­nem épp ellenkezőleg, „a történelmi” Iz­rael területi egységének megőrzése, az osztatlan, zsidó Jeruzsálem, és Hebron város telepeseinek támogatása. A zöld baseball sapkát viselő nők legújabb fel­hívásukban Margalit Har-Sefi ártatlan­sága mellett és elnöki amnesztiájáért állnak ki. A fiatal nőnek márciusban kell börtönbe vonulnia, mivel tudott Jigal Amir, Jichak Rabin merénylőjének gyilkos tervéről, és azt nem jelentette, így állampolgári kötelesség elmulasztá­sa miatt ítélték el.

Egészen más politikát képvisel az iz­raeli és palesztin nőket egyaránt tömö­rítő Bat Shalom (Béke lányai) szervezet, mely békét követel közös Jeruzsálem­mel, erőszak nélkül, „közösen, egymás mellett élve”. Módszereik hasonlóak a fenti szervezetekhez: felvonulások, ut­cai „performance”-ok, kiáltványok, poli­tikuslátogatások, közös kulturális pro­jektek – például filmek – támogatása. Erőszakhoz már csak neve miatt sem fordulhat a Bat Shalom, s a fenti nőmozgalmakhoz hasonlóan ők is úgy gondolják, nőként különleges adottsá­guk van a béketeremtéshez, s oly mó­don is harcolhatnak elképzeléseikért, ami a férfiak számára a hagyományos férfiszerep miatt nagyon nehéz lenne.

Bal vagy jobboldalról legyen tehát szó, a Nők zöldben mottója fontos fi­gyelmeztetést fogalmaz meg: „Sose be­csüld le a ’Nők (zöldben)’ erejét!” Nőkét, akik a maguk igazáért harcolnak a maguk módján, nem csatlakoznak egy politikai párthoz sem, még ha szimpátiá­juk néha nyilvánvaló is. A bennük rejlő erőt azért sem szabad lebecsülni, mert bár csak a belgrádi mozgalom fogalmaz­ta meg egyértelműen, a férfiak keltette konfliktusokra adott női válaszadás ere­dendően társadalomkritika, méghozzá a patriarchális mentalitás kritikája.

További információ:

Nők feketében: http://wib.matriz.net

Május téri anyák: http://www.madres.org Bat Shalom: http://www.batshalom.org

Nők zöldben: http://www.womeningre- en.org

Juhász Borbála